13.

13.

Ez a nap rémesen unalmas volt!
Még a vasárnapnál is.
Na jó a vége felé mégiscsak jó volt,de addig.....
Reggel enyhe torok és fejfájással ébredtem, de Xavér vissza küldött az ágyba. Hiába bizonygattam, hogy bekapok egy gyógyszert és jobban is leszek. Csak mikor kiértünk a   lakásból kicsit megszédültem és Xavér egyből vissza is vitt.

-Sajnálom, de nem. Légy jó és maradj itt. - mondta gyengéden
-De, csak gyorsan fordultam. - mondom már ötödjére.
-Nem baj, jobb ha itt maradsz. - intett kifelé menet

Egész nap csak morgolódtam. Anyu délelőtt ért haza később pedig elmentünk az orvoshoz. A doki megfázást diagnosztizál, adott gyógyszert és kiírt erre a hétre. Utána elmentünk a gyógyszertárba  és a boltba. Hiába könyörögtem anyának, hogy vegyen nekem ebből és abból, de helyette vett kekszet és rostos üdítőt.
Nyami!

Ettem pár falatot, de azt  is az ágyamban, mert anya az orvos utasítása szerint jár el. Komolyan a vizsgálat után még anya felírt mindent, de tényleg mindent.
Anya a konyhában főzött én pedig valami régi filmet néztem, de bealudtam rajta. Arra ébredtem, hogy anya a kezével nézi, hogy lázas vagyok-e. Behozta a levest és, hogy ne legyek egyedül velem ebédelt. Kérdezgettem a munkájáról és, hogy haladnak a legújabb megrendelő lakásával.


-Elég nehéz. Az egyik ügyfél nem tudja eldönteni, milyen csempét szeretne a fürdőszobájába. A folyamatot az is lassítja, hogy a főnökkel ki kell mennünk külföldre is. - magyarázza anya.

Mikor végeztünk anya kiment mosogatni én pedig gyorsan felhívtam Márkot.

-Szia, zavarok? - kérdeztem két köhögés  közt.
-Szia, nem. Mondjad.
-Azt szeretném kérni tőled, hogy vágyom egy-két apróságra. - hangom olyan rekedtes, hogy egy rock sztár is megirigyelné.
-Meglesz. - mondja
-De úgy, hogy anyu ne tudjon róla. - figyelmeztetem.
-Jó tökmag ez a mi titkunk. - mondta nevetve

Leraktam a telefont és felmentem böngészni egy kicsit. Végül karaokéztam, de szerintem ne induljak egy   tehetség show-ba. Már nagyon belelendültem, amikor anya megelégelte a dolgot és szigorúan rám nézett.

-Neked pihened kellene. Egyébként a régi macskánk jobban vinnyogott, mikor a szomszéd kutya elkapta a farkát.
-Haha! Nagyon vicces én épp haldoklom. - dőltem vissza a párnára.
-Annyira mégsem haldoklasz,hogyha tudsz énekelni.
-Ez a betegség első jele. - emeltem fel az egyik ujjam mintha valami tudományos dolgot közölnék.
-Az. - hagyta rám anya és kiment a szobából.

Később Márk behozott nekem egy zacskó csokit én pedig gyorsan neki láttam az egyiknek. Mikor megettem egy táblával olyan érzés fogott el, hogy az leírhatatlan. Xavér is eljött bár házival nem tudott szolgálni aminek nem örültem, de neki igen. Lekapta a cipőjét és bebújt mellém, átkarolt én pedig addig bújtam a mellkasába ameddig csak tudtam.
De nem hagyott nyugodni az a tény, hogy nem hozott házit. Hiszen azzal maradtam itthon, hogy majd ő elhoz mindent.

-De most le fogok maradni. - nyafogom pedig nem is akartam.
-Jó tudod mit - vette elő a telefonját. - felhívom Dórit és majd ő elhozza. - pötyögött
-Dóri!Nem akarom bántani a tesód, de ő aligha jegyzetelne. - morogtam
-Halom optika. - recseg rám Dóra
-Szia. - cincogóm és szúrós szemmel ránézek Xavérra.
-Csá Gabci. - köszön Robi. - asszony meg akarsz ölni?! -visítja Robi
-Ezek egy kocsiban. - suttogom Xavérnak.
-Kíváncsi leszek meddig bírja Robi . -mondja Xavér
-Kuss! Az a bal... - fütyül gondolom Robi bele. - nem látja, hogy nekem van elsőbbségem. - fejezi be a mondatot Dóra.
-Jézusom,te ismered a stoptáblát? - kérdezi Robi
-Ha még egy szót is szólsz kiraklak a motorháztetőre! - figyelmezteti Dóra.
-Kb mikorra értek ide? - kérdezi Xavér
-3 perc,de az is lehet átugrat itt mindent. - mondja Robi

Xavér kinyomja a telefont azután már halljuk is ahogy berontanak a házba. Xavér kimászik az ágyból ami kicsit rosszul esik,de így mégse láthatnak meg. Leül az ágyam mellé és megfogja a kezem. Még gyorsan fel áll és ad egy csókot, majd leül.
Anyunak köszönnek, majd dübörögve rohannak fel.

-Csini a kégli. - jön be elsőnek Robi.
-Kösz. - mosolygok rá
-Optika. - köszön Dóri, majd hozzám dob egy diktafont.
-Ez mi? - kérdezem tőle
-Diktafon. - magyarázza
-Azt tudom de minek?
-Felvettem a tanárok hangját így tudsz jegyzetelni. Te meg add ide a kocsikulcsom . -mutat rá Robira
-Mi? Nálam nincs semmi - dobja oda Xavérnak a kulcsot.
-Gyerekek én ebben nem veszek részt. - dobja vissza Robinak.
-Add ide. - mordul rá Robira Dóri
-Halottad az újságokban, hogy kihaló félben van a Robi faj? - kérdezte édesen Robi Dórit
-Te meg mindjárt az öklömet fogod olvasni, ha nem adod vissza a kulcsomat. - és itt láttam, hogy mintha hatott volna rá Robi, de gyorsan vissza húzta az álarcát.
-Jól van itt van. - adta oda a kulcsot.
Valószínűleg ő is észre vehette, máskülönben még cukkolta volna egy kicsit.
-Gyerünk hagyjuk magukra a gerlepárt. - rohant ki Dóri
-Bébi várj! - kiállt  utána Robi és rohan
-Nem vagyok a Bébid. - hallom még Dóri hangját

Gyorsan nyitottam egy mappát és gépeltem volna le az első óra anyagát, de Xavér kikapta a kezemből a diktafont. Lecsapta a laptop tetejét és lerakta az íróasztalomra. Visszajött, majd fölém mászott. Tágra nyílt szemekkel néztem rá nem igazán szoktam hozzá ezekhez a  dolgokhoz.

-Nem akarom most hallgatni a matek, magyar vagy bármilyen tanár hangját. - búgta a fülembe.
-Iiiigen,deee - dadogtam és egyre melegebb lett a szobámban.
-Sssss!

De ahogy meg akart csókolni nekem pont akkor kellett trüszkölnöm és a lendülettől lefejeltem. A szám elé kaptam a kezem ő pedig a fejét fogta.

-Angyal szavakkal is értek.
-Én nem akartam. Ne haragudj! - mondom először komolyan, majd nevetek.

Xavér még fogja a fejét én pedig sajnálom, de olyan vicces is volt az egész.

-Neked valamilyen ókori koponyád lehet. - dörzsöli meg a fejét.

Ki szállok az ágyból és fölé kerekedem. Elég jól érzem magam nem is értem mit aggodalmaskodnak itt. Rá ülök és megpuszilom a fejét.

-Jobb? - kérdezem és a rekedtes hangom is megvan
-Jobb, de még nem hatott kell egy másik dózis.

Hátamra fordított és gyorsan megcsókolt.