Lassan, de eltelt ez a hét is. Dóri minden nap elhozta a jegyzeteket vagyis a tanárok hangját, aminek nem nagyon örültem, de legalább megvan és nem maradok le. Még aznap ki is töröltem a hanganyagot.
Szombat van és Szöszi ma nem jön, mert valami meccsen van. El akartam menni, de ma mentünk Márk szüleihez és anya nagyon ideges volt.
-Gabi! Nem tudod hol van a cipőm másik fele? - himbája előttem a cipőjét miközben én fésülködök.
-Most nem tudom, de mintha a szobádban láttam volna az ágy alatt. - feleltem.
Jó erősen meghúztam a hajam és még utoljára belenéztem a tükörbe.
-Így úgy nézel ki, mint a wc madzag.- mondja Jenevieve az ágyamon ülve.
-A mi? - kérdezem tőle.
-Tudod, ami a fürdőszobátokba van.
-Kösz. - mondom.
Gyorsan megnéztem bepakoltam-e mindent a táskába és még küldtem egy képet Szöszinek.
"Jó leszek így? Ügyes legyél, kéz és lábtörést! :)" - írom neki
Tudom, hogy azonnali választ nem kapok ezért nem is várom. Bedobom a telefonom a táskába és gyorsan bevettem még a gyógyszereket.
-Gabi gyere már! - kiált lentről anya.
-Megyek! - kiáltom vissza, majd ránézek Jenevievre. - Szerinted jó?
Végig néz a kötött felsőmön, szürke nadrágomon és a magas talpú cipőmön amibe még nem nagyon tudok menni.
-Nagyon elegáns és visszafogott, szerintem jó leszámítva a hajad. Nem tudom miért nem engeded ki vagy kontyold be, de már a saját hajhagymáim fájnak pedig nem érzek semmit. - mutat rá a fejére.
-Nekem így jó és nem akarom, hogy bekapjam a hajam vagy ne lássak tőle. Na Szia! - intek felé
-Gabi!!!!!! - kiállt anya
Lerohanok és közben felkapom a kabátomat is. Anya türelmetlenül topog az ajtóban amíg felcipzározom a kabátom.
-Mehetünk?- kérdezi türelmetlenül.
-Mennyünk. - mondom idegesen.
Egész úton kioktatott. Legyek kedves, mosolyogjak, egyek meg mindent, ne tegyek megjegyzést stb. A végén már az volt ne is szólaljak meg csak ha kérdeznek. Nem mintha mertem volna én is épp olyan ideges voltam mint ő. Mikor odaértünk a rendőrségre hátra ültem, hogy Márk be tudjon ülni. Egy csókkal köszöntötték egymást, majd Márk hátra nézett és átnyújtott egy zacskót. Rá néztem anyára aki az utat figyelte vissza néztem Márkra aki rám kacsintott és előre fordult. Bele néztem a zacskóba és teli volt csokival. Óvatosan bele dugtam a táskámba, és letörtem egy kis darabot, majd lehunytam a szemem, hogy élvezzem az ízeket. Éreztem, ahogy az energia töltődik bennem és jobb is lett a kedvem. Kinyitom a szemem, anya pedig a visszapillantóból figyel.
-Ugye nem csokit eszel? - kérdezi anya.
Tagadón rázom a fejem és inkább megvártam amíg elolvad a csoki. Mikor ez megtörtént szomjas lettem. Gyorsan kinyitottam az üveget ami a táskámban volt és kiemeltem pár korty vizet a markomba, úgy tettem, mintha ásítanék és gyorsan bele ejtettem a vizet a számba.Volt időm begyakorolni még beteg voltam. Anya figyelmeztetőül rám néz, mire én a hátralévő időben inkább játszottam a telefonomon.
Mikor oda értünk a házhoz anyu idegességében majdnem elütött egy cicát. Nekem pedig a hirtelen fékezéstől előre tört a baleset napja.
Egy rövid részlet Xavér szemszögéből!
Az ellenfél a mi térfelünkhöz jutott és tudtam, hogy ez az én időm. Robi és Roland próbáltak védeni, de mintha a csatár tudta volna a lépésüket. Tör előre én pedig felveszem a védő pozíciómat. Ha törik, ha szakad nem engedhetem be a labdát a hálóba és ekkor hirtelen elsötétült minden.
Már nem a pályán voltam hanem egy diszkóban. Körülnézek és a tömegben meglátom Ellát az édesapjával dulakodni. Közelebb akarok menni, de nem megy,mintha egy láthatatlan fal állná el az utam. Ella alig áll a lábán és egy darabig fel sem fogom,hogy hol vagyok. Az apja a karjánál fogva húzta ki a helységből. A következő pillanatban kint voltam az utcán.
-Ella szállj be a kocsiba, most! - utasította az apja
-Nnnneem, viassza mgyk a brátaaimhoz. - mondta Ella fúl részegen.
-Azt mondtam beszállsz. - fogta meg az apja és lökte be a kocsiba.
Átszaladt az apja a másik oldalra, majd beszállt a kocsiba. Én is valahogy bekerültem a kocsiba eközben úgy éreztem magam, mintha mellkason vágnának. Itt már tudtam, hogy Ella sokkot kapott és ezt most én is átélem vele.
-Nm értem miért nem engedtél vissza, olyan jól szórakoztunk. - nyávogta Ella.
-Az neked jó szórakozás, hogy a vécében vagy és azok ott... - nem fejezte be az apja a mondatott olyan mérges volt.
Legszívesebben vissza mentem volna a helyre és szétvertem volna a tagot aki Ellához hozzányúlt.
-Két hónap szobafogság! Remélem benő addig a fejed lágya. - mondta az apja mérgesen.
-Nemm!!!! - kiáltotta Ella dühösen.
Ez nem az az Ella volt akit én megismertem. Fekete kivágott felső, szakadt farmer és vörös haja volt ami bele lógott a szeme mint valami emósnak.
-Elegem van, hogy állandóan a szaktanárikat és az igazgatóikat kapod. Elegem van abból, hogy olyan szófogadatlan és neveletlen vagy. Nem így neveltelek. - mondta csalódottan az apja.
-Nekem meg abból van elegem, hogy megmondjátok mit csináljak. Nem is értem mi a fenének jöttél ide? Én is haza tudtam volna menni és a barátaim haza hoztak volna. - mondta Ella
-Azok nem a barátaid voltak, csak kihasználtak téged és meg mondtam, hogy ne beszélj így velem! Mindent megadtam neked amit csak kértél. Jogosítvány, kocsi, pénz. Ezeket mind el veszem és vissza se adom amíg tiszteletet nem mutatsz felénk és a jegyeid is elfogadhatóak lesznek, ja és nem kapsz több beírást. - mondta az apja.
-Ezt nem teheted meg! Ha betöltöttem a 18-at elmegyek itthonról. Gyűlöllek! - köpte a szavakat Ella.
Ekkor kint voltam az utcán. A kocsi ment egy darabig, majd megcsúszott valamin és körbe-köbe forgott. Neki csapódott egy fának és kigyulladt.
-Ella! - kiáltottam.
Megint minden elsötétült és újra a pályán voltam.
Gabriella szemszögéből.
-Gabi...Gabi vegyél nagy levegőt. - nyugtatott anya.
Követtem amit mondott és be-ki vettem levegőt.
-Gyűlöllek...Gyűlöllek....Gyűlöllek....Gyűlöllek...Gyűlöllek
Ezek voltak az utolsó szavaim az apukámhoz. A kocsi hirtelen megcsúszott és körbe-körbe forogtunk.
-Apa! - kiabáltam rémülten.
A kocsi neki csapódott a fának és kigyulladt. A fejemet bevertem és homályosan láttam. Össze szedtem minden erőmet és megpróbáltam eloltani a tűzet, de úgy berúgtam, hogy ilyenkor ez nem jött elő. Nagyon meleg volt és a füstöl nem kaptam levegőt.
-Apa! -kiabáltam, majd köhögtem végül elájultam.
A kórházban ébredtem és ott közölték, hogy apa meghalt és csak homályosan fogok ezek után látni. Egyszer volt egy öngyilkossági kísérletem és fél évig pszichológushoz jártam. Még máig magamat hibáztatom a történtekért. Apa azért jött értem mert nem értem haza időben.
-Sajnálom kicsim. - ölelt anya én pedig sírtam.
-Az én hibám. - motyogtam.
-Nem a te hibád, a kocsi egyébként is rossz volt. - mondta anya.
Mikor megnyugodtam felnéztem és Márk idegesen nézett vissza rám. Végül odajött és ő is megölelt. Meglepődtem, de vissza öleltem. Kibontakoztam az öleléséből ő pedig még fogta egy darabig a kezem.
-jól vagy tökmag? - kérdezte aggódva.
-igen és sajnálom. - magyarázkodtam
-Ne sajnálj semmit én is átéltem ehhez hasonló élményeket. Majd váltjuk egymást. - próbált viccelődni.
Most valahogy nem volt kedvem nevetni és ezt ő is látta. A háta mögött a szülei ott álltak és csak néztek minket.
-Annyira sajnálom, csak nem figyeltem oda...-kezdte anya
-Jaj ne magyarázkodjatok inkább gyertek beljebb elég hideg van. Évának hívnak ez a mackó itt mellettem a férjem József. - mutatott rá a mellette lévő férfira.
- Gyertek-gyertek. - invitált be minket József.
József átkarolt amitől megilletődtem, behúzott a lakásba egészen a nappaliig. Ott leültünk és hallgattuk a háborús történeteit. Anya Márk kezét fogta én pedig Éva mellett ültem le. Még mindig remegett a kezem, de legalább elterelődött a figyelmem egy kicsit. A süti isteni volt később a kaja mintha a mennyországban lettem volna, de mennünk kellett haza. Még Éva csomagolt nekünk egy kis sütit aminek titokban megörültem.
-Na tökmag jobban vagy? - kérdezte Józsi.
-Igen, már jobban. - mondtam szégyenlősen mire kinevetett
-Márk mondott nekem valamit gyere. mondta mire követtem.
Kivett egy szekrényből egy doboz bonbont.
-Hallom megőrülsz a csokikért, tessék elő mikulás ajándék. - nyomta a kezembe.
-Ó..énnnn...köszönöm. - makogtam
-Gabi! - kiabált anya
Kiszaladtam hozzájuk és még gyorsan elköszöntem Évától.
A kocsiban még integettünk és anya kétszer megnyomta a dudát.
Kicsit elfáradtam és ledőltem aludni egyet, mikor haza értünk. Mikor felkeltem volt az egy óra múlva is a telefonom világított az íróasztalomon.
Xavér küldött egy üzenetet:
"Ella...úr isten mit éltem át a pályán! Remélem jól vagy? Később benézek, egyébként nyertünk! :P Máskor is felvehetnéd ezt a ruhát, de egyébként mindenben szép vagy!"
Nevetve írtam neki vissza.
"Igen jól vagyok és sajnálom amit át kellett élned velem együtt. Gratulálok a meccshez ügyesek vagytok!"
"Soha ne sajnáld azt amit velem át élsz! Mindent veled akarok megélni ezentúl. Kicsit későn érek hozzád, mert ünneplés van"
Húha velem akar átélni mindent ezentúl. Kicsit megrémültem, elég sokkot kaptam máma, de olyan aranyos.
"Jól van vigyázz magadra! Ha nem tudsz eljönni az se baj"
"10 perc és ott vagyok"
Nevetve leraktam a telefont, mire megint csörgött. Megnyitottam az üzenetet és most Robi írt:
"Gabica beszélj létszíves Dórival!"
"Miért, mi történt?"
"Az van, hogy hecceltem egy kicsit, majd megcsókoltam. Vissza csókolt, majd elszaladt és azóta nem láttam. Írtam neki,de nem válaszol. Felhívtam, de nem veszi fel. Kérdeztem Xavértól aki valamiért ideges lett nem én voltam eskü, de ő sem tud semmit"
"Persze ráírok."
"Köszi"
Leraktam a telefont, mire kinyílt az ajtó. Megfordultam és Xavér állt ott. Két nagy lépéssel elém jött, majd felkapott.
-Soha nem akarom ezt átélni még egyszer. - mondta.
-Sajnálom. - mondtam neki és majdnem sírva fakadtam.
-Ne sajnáld. - nézett rám. - inkább én halljak meg előbb és majd csak utána te. - mondta komolyan.
-De nem haltam meg akkor sem és te sem halsz meg! - mondom neki.
-Angyal az nekem egyenlő volt a halállal. Amikor kigyulladt a kocsi és én nem tudtam segíteni rajtad....-megrázta a fejét.
Sírtam ő pedig tartott erősen. Kapaszkodtam belé és most tudatosult meg bennem, hogy nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése