15

15

Vasárnap
 Írogattam Dórának, de nem válaszolt, majd később írt egy üzenetet, hogy jól van és hanyagoljam ez a Robi témát. Anya ma töltött kacsát szeretett volna készíteni, de a töltelék nem úgy sikerült ahogy szerette volna és a kacsa is oda sült egy kicsit. Segítettem neki kitakarítani az egész lakást. Már a vége felé kicsit meguntam, de a végsőkig kitartottam és a ház is szép lett szerintem. Xavér írt nekem délután egy rövid tömör üzenetet:
Ma nálam alszol!

Mi? Én ma nála, de azt hogy vagy miért?

Fél percig csak lestem ki a fejemből és még azt sem hallottam meg hogy anya vagy hatszor szólt.

-Gabi! - visította.

Rohanok le, mint az őrült, majdnem fel buktam a szőnyegben a lépcső előtt, de az most mellékes. Megyek a konyhába anya pedig egyensúlyozik a tepsivel a kezében.

-Bocsánat itt vagyok. - rohanok hozzá és segítek lerakni az asztalra.

Mikor leraktuk anya megtörölte a homlokát a törlőruhával ami pirospaprikás volt így anya homloka is olyan lett. Megfogtam egy tiszta törlőruhát és letöröltem. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, de ő rám se figyelt. Arra koncentrált, hogy faínul kijöjjön a kacsa a tálba úgy mint a szakácskönyvekben.

-Hát ez nem olyan lett. - nézett csalódottan a kacsára.
-Nem baj úgy is mi esszük meg. - karoltam át.

Egy pillanatig vissza karolt, majd ment kitálalni a törtburgonyát.
Ebédkor le ültünk az asztalhoz én pedig még hülyéskedésből meg gyújtottam egy gyertyát is. Anya csak kinevetett és csendben falatoztunk. Pittyegett fent a telefonom, de nem rohantam fel megnézni ki az, biztos Robi, mert már huszadszor írt, hogy beszéltem-e már Dórival. Én pedig ugyanannyiszor vissza írtam, hogy nem.
Anya csak nézett rám én meg jót falatoztam a kajából. Nem tudom mit aggódott rajta, szerintem tök jó lett. Na jó a köménymag nem tetszett rajta, de azt lekapargattam és jól eltávolítottam a húsomtól.
Eszembe jutott Xavér amikor ettem a krumplit, nem tudom miért jutott onnan az eszembe, talán hogy olyan világos a krumpli? Fogalmam sincs, de mindegy, mert arra akartam kilyukadni, hogy el akartam mondani anyának, hogy mit írt nekem Xavér, úgy hogy ne akadjon ki.

-Anya? - kezdtem neki.
-Hm? - teli volt a szája így csak morgott valamit
-Xavér ma írt. - tudatom vele.
-Ne? Írt Xavér, hiszen a nap folyamán ha tizenkétszer nem beszéltek akkor egyszer se. Bár azt nem értem, hogy amikor itt van, akkor miért nem mondod el neki, miért csak akkor amikor elmegy? - kérdez

Igen ezt anya nem értheti. Mi van, ha valami fontos és mondjuk nem mondom el. Mondjuk az tényleg nem igazán fontos, hogy lett valahonnan egy vízhólyagom, vagy, hogy összetűzésbe keveredtem egy pókkal. De olyat is szoktam írni neki, hogy fel sikerült emelnem a poharat, úgy hogy nem nyúltam hozzá. Persze a pohár eltört, de ez nem lényeges.

-Mert mondjuk csak később jutott eszembe. - rántottam meg a vállam.
-És mit írt most? - kíváncsiskodik.
-Csak azt, hogy...ő...hogy alszok-e nála. - mondtam és behunytam a szemem várva a kirohanására, vagy kiabálására.
-Oké. Mi a baj? Bele ment a szemedbe valami? - kérdezi

Kipattan a szemem és hitetlenkedve rá nézek.

-Oké?Még csak azt se mondod, hogy nem. Ilyenkor nem ezt mondják? - kíváncsiskodtam.
-19 vagy. Nem fogok egy felnőtt nőnek megtagadni, hogy nem aludhat a barátjánál. Xavér   egy okos, értelmes fiatalember, akire rá merem bízni a gyerekem. De, ha meg mer bántani fizikailag vagy mentálisan palacsintát csinálok a fiatalúrból. - fenyegetőzött anya.

-Félek tőled. - mondtam
-Én csak vigyázok a csibémre és az én csibém fog ma mosogatni. - jelentette ki.
-De a csirke nem tud úszni! - érveltem
-Ez a csibe nagyon jól tud úszni. - nézett rám azzal az elfogsz úgy is mosogatni nézéssel.

Beletörődtem ebbe a vereségbe. Ebéd után berakhattam volna az edényeket a gépbe,de húzni akartam az időt, hátha megjön Xavér és látja milyen elfoglalt vagyok ahhoz, hogy nála aludjak.

Sajnos gyorsan végeztem és hiába mentem lassan a szobámba telefonom még mindig villogott. Felvettem a telefont és Xavértől jött egy üzenet, hogy 5 -re itt van.
Most kérdezhetnétek azt tőlem mit nyavalygok itt, hiszen már aludt velem Xavér.
De nem mindegy, hogy itt alszik nálam vagy én alszok nála. Mert amíg itt alszik valahogy biztonságban érzem magam. Tudom mit tehetek, mihez nyúlhatok, hova mehetek. De ha nála leszek nem merek semmit se csinálni. Bizonyára ott állnék a szoba közepén és megszeppenve néznék körül. Vagy ha le is ülök akkor is úgy ülnék ott egyenes háttal mint egy piszkavas. Sok filmet láttam már, ahol a lány felszabadultan, vagányan ülnek le, vagy nyúlnak valamihez. Nekem ez nem megy.
Már most ideggörcsöm van pedig még csak 2 óra, mi lesz még addig még nem jön?
Leültem az ágyra és körbe néztem, sóhajtottam egyet és felkeltem, majd elkezdtem pakolni. Nem raktam el sok mindent, csak ami nagyon fontos és büszkén néztem a táskámba, hogy a nagy könyvek ellenére, ami nyom vagy egy tonnát még így is belefértem.  Dórit meg holnap letámadom és megkérem beszéljen Robival, mert már az idegeimre megy. A várnál gyorsabban eljött az 5 óra én pedig nagyon ideges voltam.
Csengettek én pedig reszketve nyitottam ajtót. A hideg levegő megcsapott, de Xavér úgy állt ott mintha tavasz lenne. A háta mögött ködös volt a táj a fákon már alig volt levél.
Terepmintás kabát, szürke nadrág és fekete cipő, a fejére felhúzta a kapucnit és csak pár szőke hajtincs látszott ki alóla amit biztos nagy gonddal állíthatott be még reggel. Somolyogva jött közelebb, majd csókkal köszöntött.

-Miért vagy ideges? - kérdezte.
-Nem vagyok ideges. - húztam beljebb a lakásba.
-Na persze, az üzenetem után éreztem meg. -becsukta az ajtót és kézen fogva mentünk fel a szobába.

Elraktam még a töltőt, meg a papucsom  likvidálni kellett a mamuszom és most helyette egy egyszerű sima papucsom van.

-Mehetünk? - kérdezte Xavér
-Igen. - mondtam bizonytalanul.
-De ha nem akarsz nem muszáj...
-Szeretnék. - vágtam a szavába.
-Akkor meg mi a baj? Mert látom, hogy valami baj van. - nézett rám.
-Nincsen semmi, csak kicsit ideges vagyok, de elmúlik. - magyarázkodtam
-És miért vagy ideges, hiszen már aludtunk együtt.
-Azért, mert...nem tudom. - temettem az arcom a kezembe.
-Figyelj. - vette el a kezem és felemelte a fejem. - Én nem eszlek meg, a szüleim se és Dóri meg nem lesz otthon. Szóval nincs semmi amiért idegesnek kellene lenned.
-Jól van menjünk. - szólaltam meg

Adott még egy puszit, majd oda lépett az ágyamhoz és felkapta a táskám. Meg sem kottyant neki a mázsás súly. Még elköszöntem anyától aki csak egy pillanatra figyelt rám, majd visszatért a munkájához. Felveszem a kabátom mikor betoppan Márk.

-Hát ti fiatalok merre? - kérdezi
-Ma Xavérnál alszok. - mondtam miközben a cipzárommal bajlódtam.

Mikor sikeresen felhúztam ránéztem Márkra aki teljesen lefagyott. Meglengettem előtte a kezem, de semmi.

-Márk?...Márk?..-szólongattam.
-Judit! - kiáltotta és elkezdte keresni.

Anya rohanva jött ki a dolgozószobájából. Egyik füle mögött a ceruzája a kezében egy ruha anyag és a szemüvege csálén áll rajta.

-Mi történt? - kérdezte anya és köszönt Márknak.
-A lányod ott alszik Xavérnál. - tudattal anyával teljesen meglepve.
-Igen és? - kérdezte anya látszott rajta nem érti Márk kirohanását.
-ott alszik. - ismételte
-Menjetek, majd őt elintézem. - mosolygott ránk anya.

Kimentünk az ajtón és megláttam az én barátomat azt a nagy állatot. Xavér kinyitotta az anyósülés felőli oldalt, majd hátra bedobta a táskámat és engem is beültetett. Segített becsatolni az övemet miközben én beszippantottam az illatát.

-Mit szagolgatsz? - nézett rám
-Csak jó az illatod. - vörösödtem el.

Xavér csak mosolygott, majd becsapta az ajtót. Márk kijött a házból és leszólította Xavért, beszéltek pár szót végül Márk visszament a házba.

Xavér beszállt a kocsiba, majd elindította az autót. Kifelé néztem az ablakon és láttam pár varjút repkedni a levegőben. A köd egyre sűrűbb lett olyannyira, hogy alig láttuk a felezővonalat az úton. Egy kétemeletes ház mellett fordult be és megvártuk amíg a garázsajtó felemelkedik. A ház előtt még egy kamion állt valószínűleg a Dénesé lehet. Bementünk a garázsba Xavér pedig leállította a kocsit, kiszállt és átjött az én oldalamra. Kinyitotta az ajtót és segített kikapcsolni az övet. Bár mondjuk ezt én is megtudtam volna csinálni, de kikapcsolás után még a nyakamba fúrta a fejét.

-Mit csinálsz? - kérdeztem tőle összehúzott szemöldökkel.
-Neked is jó illatod van. -búgta.

Fél percig így maradtunk, majd felemelkedett és kihúzott a kocsiból. Kivette a táskámat, becsapta a kocsi ajtaját és összekulcsolt kézzel mentünk be a házba.
Éreztem mintha ő is ideges lenne, talán jobban mint én.

-Mi a baj? - néztem rá
-Csak az van. - sóhajtotta. - hogy még soha nem hoztam házhoz lányt.
-De hát... - hebegtem
-A rólam szóló pletykák arról, hogy én bármelyik lánnyal is jóba voltam igazak, de az nem, hogy ide hoztam volna őket. Egyetlen egy lányt akartam idehozni és az ma meglesz. - szorította meg a kezem én pedig teljesen elolvadtam.

Néha mond romantikus dolgokat, de akkor olyan aranyos. Bár ezt a szót nem szereti. egyszer mondtam neki és akkor azt  mondta, hogy a férfiak nem aranyosak.

-Értem, nem mintha zavart volna, mert nem, de örülök, hogy én vagyok az első. - húztam ki magam.
-Tetszik az egódnak mi? - kérdezte mosolyogva.
-Haha, Mr egó maga csak ne szóljon semmi.
-Na! Azért Robinak nagyobb egója van. - érvelt.
-Az már biztos. - nevettem el magam.

Beléptünk az előtérbe és a mosolyom eltűnt. Hangokat hallottam, valaki nevetett egy kisbaba pedig felsírt.
Te jó ég most fogok velük találkozni!

-Nyugi. - suttogta a fülembe Xavér.

Befordultunk a folyosóra, majd egy nő és egy férfit láttunk két kanapén ülni a kandalló előtt. A nő hosszú, magas karcsú termetű volt. Szőke haja lazán felkontyolva, a férfi kis termetű volt, összes hajú pocakos. A nő felállt és mosolyogva köszöntött.

-Szia, a nevem Erika, te bizonyára Ella vagy.
-Jó estét! - köszöntem.
-Jaj nyugodtan tegezhetsz. - nevetett Erika.
-Dénes a nevem. - rázott kezet velem a férfi.

Xavér oda vitt egy kiságyhoz ahol a baba nagyon sírt.

-De aranyos. - hajoltam le a kiságyhoz.
-Ez az ördögfióka itt Krisztián a családunk legfiatalabbik tagja és a leghangosabb. - viccelődött Dénes.
-A kicsi bizonyára éhes most indultam volna a vacsorájáért. -mondta Erika és kiment a folyosóra.

Xavér kivette a kicsit és bölcsőt formázva a kezéből ringatni kezdte. Elhallgatott a baba és nagy szemekkel nézte Xavért.

-Na mi van kis legény? - szólt hozzá Xavér.

A baba elfordította a fejét és rám nézett. Felemelte a kis kezét és kinyitotta  utána vissza.

-Neked is bejön mi? kérdezte Xavér és rám nézett.

Mosolyogva csóváltam a fejem, a kicsit gügyögni kezdet.

-Nana ő már foglalt, keress magadnak másikat. - fogta le a kezét.

Az anyukája vissza jött egy üveg tejjel, Xavérnak oda adta a cumisüveget aki etetni kezdte Krisztiánt. A kicsi csukott szemmel evett, de néha kinyitotta a szemét.

-Szeretnéd  te is? - kérdezte tőlem Erika.
-Hát én...megpróbálhatom.- mondtam
-Nem nehéz, ülj le ide. - mutatott rá a kanapéra. - most csinálj bölcsőt a kezedből. - segített benne.

Xavér oda jött hozzám, majd lehajolt és óvatosan belerakta a kezembe a kicsit. Megfogtam a cumisüveget és etetni kezdtem a kicsit. Mosolyogva nézem ahogy eszik és azon imádkozom, hogy el ne ejtsem vagy meg ne fullasszam. Xavér hátra rakta a hajam nehogy elkapja a kicsi és közben leült mellém. Evés után Erika átvette és megbüfiztette és utána el is aludt.
Xavér vissza jött és leült mellém, Erika pedig a suliról kérdezgetett.

-És ha végzel főiskolára mész?
-Igen, szerintem lakberendező leszek. Cukrász szerettem volna lenni, de az utolsó süti elvette a kedvemet
-Miért mi történt? - nevetett Dénes.
-Hát kakaós csiga lett volna, de az alja oda égett és ehetetlen lett.
-Ugyan én is annyiszor elrontottam bár nem készültem cukrásznak és nem is lennék jó benne. - mondta Erika
-Hogy hogy? - kíváncsiskodtam
-Nincs hozzá ügyes kezem, jobban értek a számokhoz. Menjünk mi meg aludni. - álltak fel.
-Jó éjt! - mondták egyszerre.
-Jó éjt! - mondtam én is.

Xavérral még megnéztünk egy filmet, majd elmentünk aludni. Elmentünk a szobájába ami teli volt kupával, mezzel és poszterral.

-A fürdő erre van. - vezetett el.
-Köszönöm. - belépek és csuknám az ajtót, de nem engedi.
-Mi az? - kérdezem tőle
-Van egy nagy szép kádunk és gondoltam felajánlom szolgálataimat. - mosolygott
-Nem köszönöm. - hárítottam el és becsuktam előtte az ajtót.
-Akkor vigyázok az erényedre. - mondta az ajtó túloldalán.
-Jó. - nevettem

Mikor végeztem kinyitom az ajtót és Xavér ott áll előttem. Oda hajol hozzám én pedig incselkedve elmegyek mellette.

-Te nem segítenél? - kérdezi.
-Nem, nagy fiú vagy. - megfordulok és bemegyek a szobájába.

Elteszem a ruhám és körbenézek a szobában. Az egyik falon találtam kis kori képeket. Majdnem mindegyiket mezben van. Ahogy öregszik úgy ismerek rá egyre jobban. Kiskorába hosszabb haja volt, de utána egyre rövidebb. Az egyik képen még fülbevalója is volt egy fekete kis kő.
A falon mindenhol 1-es számú mez volt csak különböző színben. Férfi létére rend volt a szobájában. Az íróasztal lapja is teli volt képekkel.
Hirtelen hátulról átölel amitől egy kicsit megijedek, megfordít én pedig vigyorgok rá.

-Szóval nagy fiú vagyok. - vigyorog rám.
-Igen. - vigyorgok
-Akkor most megmutatom, hogy tudok férfi is lenni. - felkap én pedig felsikkantok.

Lerak az ágyra és fölém mászik. Már egyikünk se vigyorog hanem farkasszemet nézünk.
Lassan lehajol és érzékien megcsókol, de a romantikus pillanatot egy nagy fekete szőrös kutya szakította meg.

-Flémó! -morogja Xavér.