19

Március az a hónap amikor az iskolánkban sulinapot tartanak. Ilyenkor az osztályok megmérettetik tudásukat és általában nagy vita is szokott belőle lenni. A mi osztályunk következett és én jöttem soron. Az egyik tanár megforgatta a szerencse kereket amin különféle kategóriák voltak.

"Kérlek csak ne a matek, csak ne a matek" - mantráztam magamban.
"Nyugi, majd segítek" - gondolja Xavér
"Héj-héj nem csalunk!" - gondolja felháborodva Dóri.

A kerék forog és megáll a mateknál.

-Na Gabi! - kezd bele vidáman a tanár. - 12 sánta kutyának hány lába van? - kérdezi.

Az óra indul én pedig az őőőőőő-n kívül mást nem tudtam benyögni.

-Ne már Optika, szedd össze magad! - kiállt  rám Dóri.

Ő az ilyen játékokat véresen komolyan gondolja, amitől még félelmetesebbnek néz ki. Kamilla kárörvendve néz rám én pedig bőgnék.

"Mond, hogy 48." - gondolja Xavér.

Az idő telik én pedig nem akartam csalni.

"Ajj mond már ki!" - gondolja Dóri

-48 - szólalok meg még idő előtt.

A tanár rá néz a papírjára, majd rám.

-Pontosan! - kiállt be izgatottan.

Vissza megyek leghátra és várom, hogy újra sorra kerüljek.
Most egy pompon lány következett.

-Mi a baktérítő? - kérdezi a tanár ugyancsak izgatottan
-Hát...ő...szerintem az a baktériumot téríti el. - válaszolja.
-Basszus. - fogja a fejét Kamilla.
-Fú te! Akkora paraszt vagy, hogy a Göncölszekeret is megraknád trágyával! - morogja Dóri.

A többiek nevetnek a lány meg megrántja a vállát és haját csavargatva vissza megy a helyére. Most a fiúk következtek és azok közül is Robi.
Ő is témának a földrajzot kapta.

-Ki látható a 20.000 -ft-n? - kérdezi a tanár.

Robi gondolkodik én pedig nem tehetek róla segítek.

"Deák Ferenc" - súgom neki gondolatban.
-Deák Ferenc. - mondja Robi vigyorogva.

A tanár jóvá hagyta a fiúk pedig üvöltenek örömükben. Rásandítok Dórira aki a szemét forgatja, de azért ad egy puszit Robinak. Rákacsintok Robira, mire ő vissza.
Következett  Xavér. A kerék forog ő pedig tök nyugisan áll ott. A kerék megáll a mitológiánál.
Én izgatottan várom a kérdés.

-Melyik mitikus lényben nem hittek soha? - kérdezi a tanár.
-nem tudom talán Hippogriff. - válaszolja Xavér.

A teremben csend van, mindenki a választ várja. Én nem tudtam a kérdésre a választ pedig tudom, hogy tanultuk. De Xavérnak nincs is ilyen órája.

-A válasz helyes. - mondja a tanár.

Xavér lazán vissza megy a helyére én pedig kíváncsiskodva megkérdezem tőle honnan tudta a választ.
Közben mindenki üvölt.

"Egyszer unalmamban míg te valamit tanultál én olvastam. "
"Aj most úgy adnék egy csókot" - gondolom.
"És mi az akadálya?" - kérdezi gondolatban
"Az hogy nem helyes"
"Ez ne zavarjon" - gondolja

A következő pillanatban megjelenik előttem, majd bele passzíroz a bordásfalhoz felállított szőnyegbe.

Április vége van. Lassan itt a ballagás és az érettségi, na meg nekünk egy vizsga a fősulira, ahol eldől bejutunk vagy sem. Xavér egyik nap mikor megkérdeztem hova megy tovább tanulni feldobta ötletnek a rendőr iskolát. Ezen egy kicsit vitatkoztunk, mert míg ő egy tuti állást látott benne én egy biztos utat a halálba. Azt mondta ne legyek nevetséges, hiszen ki árthatna neki? Nem akartam, hogy rendőr legyen és megmondom miért. Féltem őt, félek, hogy valami baja lesz. Tudom, hogy ez nem a katonaság itt egy kicsit biztonságosabb, de akkor is történhet vele bármi. Ő azt mondta vigyázni fog magára és rám is kérte, hogy gondoljam át, de én csak a fejemet ráztam. Nem akarom, hogy oda menjen, nem akarom őt elveszíteni. Megmondtam neki, ha azt választja akkor nekünk vége.
Egyik szombati napon átmentem hozzá. Bementünk a szobájába, majd ő a filmnézés alatt megéhezett és mondta, hogy keressek egy másikat, míg ő szerez kaját. Rá keresek a film címére, de a böngészőt véletlenül leraktam kis méretre. Az asztalon találtam egy fájt aminek a címe: jelentkezés.
Furdalt a kíváncsiság hát megnyitottam, de nem kellett volna.

-Tisztel Gyémánt Xavér! Örömmel tudatjuk önnel, hogy a TRT- ben felvételit nyert. - olvasom hangosan.

Döbbenten bámulok a monitorra, majd bezárom és megnyitom a böngészőt. Félre raktam a laptopot, majd felálltam. Xavér ott állt az ajtóban valószínűleg mindent hallott. Felvettem a kabátom Xavér kezében még ott a kaja.

-Szóval eldöntötted, mit kezdesz magaddal? - kérdezek rá.
-El akartam mondani, kérlek próbáld meg velem. - kérlelt.

Sírva a fejemet ráztam  és elszaladtam mellette. Még halottam ahogy káromkodik és a falhoz vág valamit.
Anya pár napig hol engem hol Xavért szidta. Xavér próbálkozott, majd fel adta és arra kért legyünk barátok és a suliban tartsuk fent a látszatot, mintha nem történt volna semmi. Dóri is engem szidott. Azt mondta, ha ő el tudja engedni Robit oda akkor én is meg tudom tenni. Csak csendben hallgattam és alig szóltam valamit.
Lezajlott a ballagás és az érettségi is. A vizsga is jól sikerült, bár elég nehéz volt, de bejutottunk.
Az ágyamon ültem és néztem ki az ablakon mikor kopogtattak az ajtómon. Kinyitom és Xavér áll ott. Pár percre kihagy egy ütemet a szívem.

-Bejöhetek? - kérdezi
-Gyere. - tárom ki neki az ajtót, hogy elférjen.
-Kérnék tőled egy szívességet. - kezd bele.
-Valami baj van? - kérdezem aggódva.
-A troxok hadat üzennek és ma este akarnak támadni. Szeretnénk ha segítenél. - mondja
-Hát még soha nem volt részem ilyenben, de segítek. - válaszolom
-Ez nem olyan lesz mint a filmekben. Ez élet-halálra megy. - mondja
-Tudom. - mondom óvatosan.
-Ha nem akarod nem muszáj, nem akarom, hogy valami bajod essen. Én még...- mondja
-Akarom és nem lesz semmi baj. Ott lesztek ti is. - vágok közbe
-Jó, este érted jövök. - mondja ahogy megy ki az ajtón.
-Rendben.

Nézzük egymást, majd közelebb jön és ad egy puszit az arcomra, majd becsukódik az ajtó. Neki támasztom a hátamat a hideg ajtóhoz és rettegve várom az estét.
Este a csillagos ég alatt nézünk szembe a troxikkal.

-Jé a csipet csapat. - mondja a vezetőjük vidáman.
-Ó, hogy fordulnál fel. - morogja Dóri.
-Na és hogy legyen. Dobjunk fel egy érmét, vagy mondjuk te cica mica lengetsz előttünk egy zászlót. Ígérem, ha vége az én zászlómat is meg lengetheted. - mosolyog rám kajánul a vezér.

Xavér morogva neki akar esni, de Kristóf lefogja.

-Inkább húzzatok haza, kárnak pocsékoljátok itt a levegőt. - szól oda Mia.
-Én a helyedben csendbe maradnék, mert a kicsi lányod elég harcias. Nem szeretném, ha bármi baja esne. - mondja a vezető.

Itt robbant a bomba. Kristóf és Xavér egyszerre futottak előre. Dóri és Robi pedig átváltoztak és morogva támadtak.
Robi vagy Dóri nem tudom őket ilyenkor eldönteni, elkezdte morogva tépni az egyik troxot, Kata sorozatosan átváltozott valamilyen állattá, Mia láng gömböket lőtt, míg Kristóf elkapta egy indával a vezért. Xavér pedig a levegőben harcolt egy másik troxxal. Megláttam Lilit viaskodni egy nővel és utána mentem. A nő észre vett és el szaladt én pedig utána. Mikor meguntam a fogócskát neki lőttem egy vízi gömböt. A csaj elesett Lilivel együtt.
Oda szaladtam Lilihez és felsegítettem.

-Jól vagy kicsim? Fáj valamid? - kérdeztem aggódva és arrébb vittem.
-Nem, csak megijedtem. - nézz rám.
-Menj jó messzire és addig ne gyere elő még valaki közölünk nem hív. Jó? - kérdezem

Lili bólintott, majd elszaladt. A csaj mint valami harcművész két lábra ugrott és beállt egy pózba.

-Gyere a mamához, ígérem gyorsan végzek veled. - hív közelebb.
-Azt majd meglátjuk. - válaszolom.

Elém jött és megfogta a nyakam. Fölemelt a levegőbe én pedig rúgkapáltam. Már alig kaptam levegőt, ekkor hátra esett én pedig fulladozva köhögtem. Felnéztem Lili pedig egy fa mögül tapsikolt örömében, de gyorsan vissza bújt.

-Hol az az ördögfióka? - kérdezi a csaj.
-Valahol jó messzire. - morogtam és felkeltem.

Lőttem felé, de ez oly kevés volt. A csaj sokkal erőseb volt. Tüskéket lőtt kifelé a testéből én pedig alig tudtam védeni magam a pajzsommal. A csaj a levegőbe emelt, majd hozzá vágott a földhöz. Nem maradt semmi erőm és szidtam magam, hogy ilyen gyenge vagyok. A csaj elindult Lili felé én pedig nagyon mérges lettem.

-Nem hagyom, hogy bántsd! - üvöltöttem és felálltam.
-Na és, hogy akarsz megállítani? - kérdezi gúnyosan.

Ököllel a földre ütöttem mire az megremegett. A kezemmel fölemeltem a vizet a föld belsejéből,közben én is emelkedtem. Két vízi kígyó támad elő a földből én pedig mosolyogva a csajra néztem aki döbbenten tekintett rám. Azt mondják, ha egy mortot a családjával fenyegetik esetleg bántják irdatlanul dühös lesz és addig le sem nyugszik még nem végez az ellenségével. Igaz Lili nem  családom része, de annak tekintem őt.
A csaj üvöltve támadt nekem én pedig a két kígyót szabadjára engedtem. Még egy tüske bele fúródott a lábamba, de a csajt elkapták a kígyók és lerántották a föld mélyére. Lihegve le ereszkedtem a földre és kihúztam a tüskét a sebből. Nagyon fájt. A többiek is szereztek valamilyen sebet ahogy láttam őket közeledni, de a jó hír, hogy jól vannak. Mia sírva szaladt oda Lilihez Kristóffal együtt én pedig haza teleportáltam magam. Még hallottam, ahogy Xavér szólít, de csak otthon akartam lenni.
Otthon levettem a piszkos, szakadt, véres ruhámat és kidobtam a kukába. Sántítva be szálltam a kádba és a víz csípte a sebem, de egy idő után össze forrt és csak egy heg maradt utána.

Augusztus vége avagy készülődés a főiskolára.

-Mindent el raktál? - kérdezi Dóri.
-Azt hiszem igen. - néztem körül.
-Holnap érted jövök és kimegyünk a pályaudvarra. Robi később elhozza a cuccunkat. - mondja.
-Már alig várom a fősülit. - mondom neki izgatottan.
-Ja én is. Lesz kit legalább kiosztanom. - mosolyog Dóri.
-Ó te jó ég! - nevetek fel.
-Egyébként Xavér kérdezget felőled. Mindig mikor haza érek első kérdése az, hogy hogy vagy. - mondja Dóri komolyan.

Nem szóltam semmit. Hogy érezhetném magam?
A válasz egyszerű, rosszul, de nagyon. Hiányzik, de ott van, hogy mi akar lenni és ettől megijedek.

-Nagyon sz***l néz ki. És már azon is gondolkodott, hogy vissza vonja a jelentkezést és nem lesz rendőr. - mondta
-Ne, az végképp nem akarom. Ne hagyjon abba valamit, amit én nem szeretnék, hogy tegyen. - mondom.
-Tudom, de ő mindent feladna érted. - mondja Dóri.
-Annyira féltem. És tudom, ha mellette lenék minden áldott nap kiakasztanám. - mondom.
-Egyébként te is sz***l nézel ki. - mondja Dóri.

Még beszélgetünk, majd elköszönünk egymástól. Anya ma nincs itthon Márkkal van. Mivel már elég régóta együtt vannak, arra gondoltak, hogy talán össze költözhetnének. Én nagyon örültem neki. Sokáig búcsúzkodtunk egymástól, mire elment Márkkal. Elmentem fürödni és mikor kész lettem bementem az üres szobámba. Az ablakom előtt állt valaki én pedig le ejtettem a neszesszeremet és pajzsot emeltem magam elé. Az ismeretlen megfordul és a hold fénye megvilágította az arcát. Le engedtem a kezem, Xavér pedig előrébb jött. Már nagyon közel volt hozzám. Nem láttam az arcát, mert sötét volt a szobában. kezével a fülem mögé rakott egy tincset. Szeme fényesen izzott, majd se szó se beszéd megcsókolt.

-Xavér, Xavér kérlek ne. - tiltakoztam ahogy a nyakamat szívta,
-Kérlek, ma látlak utoljára. Ma érezhetlek utoljára. - könyörög.
-De ez nem helyes. - mondom rekedt hangon.
-Ez ne zavarjon. - búgja.

Átadtam magam neki.