December 24-én anyuval és Márkkal töltöttem a karácsonyt, 25-én Xavérnál voltam, 26-án pedig végig látogattuk a rokonságot. Degeszre ettem magam és szellemileg is elfáradtam az utazás miatt. Mire haza értünk csak azt vártam, hogy lefekhessek aludni. Karácsonyra semmit nem kértem, mert most nem volt semmire sem szükségem. Ennek ellenére kaptam ruhát, könyvet és Márk bátortalanul átadott nekem egy nyakláncot amit rögtön fel is vettem. Xavértól egy medált kaptam, amit rá raktam a nyakláncomra. Én egy képet csináltattam, amin mi vagyunk rajta. Kicsit féltem mit fog szólni hozzá, de azt mondta tetszett neki. Robi Dórinak csináltatott egy pólót, amin az ő hülye feje látható, mire Dóri is oda adta az ő ajándékát, ami ugyancsak egy póló volt és rá volt írva,hogyha hozzá nyúlsz meghalsz! Figyelmeztetés Robi rajongóinak. A szilvesztert Xavérral, Dórival és Robival töltöttem, na meg a focis srácokkal.
Mikor vissza mentünk a suliba, már el kellett döntenünk, hogy ki hova megy tovább tanulni. Dóri kitalálta mehetnénk együtt főiskolára csak azt nem tudjuk, hogy mit is tanuljunk. Mondtam neki, hogy lehetne rendezvényszervező én meg lakberendező. Erre felcsillant a szeme és már közös vállalkozást is tervezgetett. Xavér még nem mondott a továbbtanulásával kapcsolatban semmit, de szerintem a focival lesz kapcsolatos.
Szilveszteri rész!
Xavér, én, Gabi és Robi, na meg a elég részeg focisták már várták vissza számlálást. Nagyon hideg volt odakint, még a leheletem is látszódott, bezzeg Xavér, és Gabi meg Robi nem fáztak. A focisták vígan nevettek, mi meg az elmúlt évről beszélgettünk. Mindannyian fel elevenítettük a 9.-s évünket, ahogy első nap beléptünk a suliba.
-Fú gyerekek én már akkor össze vesztem Kamillával- meséli Dóri.
-Miért? - kérdeztem
-Mert azt hitte a folyosón, hogy valamilyen szépség versenyen van. - morogja Dóri.
-Te meg nem bírtad ki, hogy ne szólj be neki. - mondja Xavér
-Pontosan. - helyeselt Dóri
-Te meg nem bírtad ki, hogy ne szólj be neki. - mondja Xavér
-Pontosan. - helyeselt Dóri
-Én gyerekek már akkor kinéztem magamnak az asszonyt. - öleli magához Robi Dórit.
Megjegyzés: mostanában Robi Dórit asszonynak hívja.
-Én nem igazán tudom, hogy mi volt 9.-ben. - vallom be kis idő múlva.
-Nekem az volt életem legjobb második 9.-e. - mondja Xavér és ad egy puszit a homlokomra.
-Vissza számlálás indul! - kiabálja a mikrofonba egy férfi.
Nagyos sokan voltak kint és mind azt várták mikor lesz éjfél. A háttérben halk zene szólt, Robi pedig üvöltve számol.
-5! - kiabálja Robi
-4!- kiabálja Dóri
-3! - mondom
-2! - mondja Xavér
-1! - kiabálják az emberek.
Majd mindenki együtt, hogy BÚÉK! Kinyitjuk az üvegünket,majd koccintunk és iszunk.
-Milyen üzenet van a kupakban? - kérdezem kíváncsiskodva.
-Nekem az, hogy Bátorság! -mondja Xavér
-Lődd ki Ámor nyilát! - mondja Robi
-Inspirálj másokat! - mondja Dóri
-Mindenkinek vannak titkai! - olvasom a telefonom fényében.
Megnéztük a tűzijátékot, majd haza szállingóztunk. Dóri mindenkinek aki elhaladt Robival kiabálták, hogy BÚÉK!
Vissza a jelenbe!
Ez történt januárban.
-Kedves muffin megszentellek azzal, hogy a számba veszlek. - mondja Robi az ebédlőben.
-Még jó hogy csak a muffit kapod be. - morogja Dóri
Én magamban kuncogok, míg Dóri a szemét forgatja. Xavér mellettem ül és a gondolatai valahol máshol kalandoznak. Robi pedig teli szájjal magyaráz valamit Dórinak, amit persze Dóri nem ért, de ráhagyja.
-Héj, jól vagy? - lököm meg a vállammal Xavért.
-Mi? Ja, jól. - ad egy puszit
Nevetve nézem, ahogy az utolsó muffin-ért harcol a Dóri meg Robi. Nemsokára le kell adnunk a jelentkezési lapot az iskolába. Még tegnap megnéztük megvan-e a kellő pontszámunk. Mind a kettőnknek elég neccesen, de megvan, bár azért még ott van az érettségi és egy vizsga is.
Anya az érettségi miatt szüneteltette Xavér látogatását vagy azt hogy én átmenjek. Morogtam értem, de azért elfogadtam, hiszen a tételek maguktól nem másznak a fejembe, de azért jó lenne.
Xavér mostanában elég csendes. Reggel és este is nehezen akar elengedni és a suliban is mindig ölelget. Nem panaszkodás képen mondom csak elég fura nekem. Előtte mindig megvoltunk külön. Ő a foci csapattal beszélgetett én meg vagy valakinek segítettem a háziban vagy valakinek elmagyaráztam a feladaton. Egyre többen vagyok Dóriék társaságában és Kamilla is messzire elkerül, amit nem bánok.
-Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet, meg a dolgozatot, amit átküldtem facebookon. - rohan Robi végig a folyóson.
Nézem a hogy Robi beszalad egy terembe és nevetve ölelem meg Xavért, aki pedig belefúrta az arcát a nyakamba. Xavér előveszi a telefonját, majd nevet egyet.
-Muti. - kérem meg.
A dolgozat tényleg ott volt lefényképezve, csak azt nem értem, hogy szerezte meg Robi.
-Ugye te tisztességesen megtanultad és nem használod fel? - kérdezem
-Mi? Én soha. - rázza a fejét ártatlanul
-Ahan. Csak le ne bukj. - figyelmeztetem.
A félévi bizonyítványom elfogatható lett. Mind hármas-négyes csak a matek lett kettes. Kitűnő lett az irodalom, nyelvtan, töri és a mitológia.
Februárban egy hideg szombati napon Mia felhívott, hogy menjek el hozzá. De nem tudtam hogy hol laknak, persze jött Xavér és mivel szombatra volt kimenőm szigorúan 6-ig elmentünk Miához. Már elég nagy volt a hasa és még volt egy hónap hátra. Leültünk a fotelba, vagyis én ültem Xavér ölében és velünk szemben Kristóf és Mia.
-Ki írtuk, hogy melyik napra lesz az esküvőnk. - mosolygott ránk Kristóf.
-Na, tényleg, de jó! - örültem.
-Február 14-re még a kicsi születése előtt. - mondja Kristóf.
-És azt szeretném kérdezni leszel - e a tanúm? - kérdezi tőlem Mia
-Én! Miért? - kérdezem zavartan.
-Mert rád gondoltam. A barátnőm kint van külföldön, Kata lesz az egyik, Dóri meg a másik és kell egy harmadik. Létszíves! - könyörög.
-Hát izé...jó leszek. - egyezek bele és felállok megölelni őt.
-És te uncsitesó leszel a tanúm? - kérdezi Kristóf Xavért.
-Még szép. - válaszolja Xavér és kezet ráznak.
Még csevegtünk egy kicsit, majd Xavér hazavitt.
Belépek a konyhába és kiguvadt szemekkel nézem a konyhát.
Egy tál repked itt, egy tojás meg ki jön a hűtőből, anya meg a receptkönyvet lapozgatja mint valami boszorkány.
-Anya! - szólalok meg.
Anya rám néz, majd minden ami fent volt le esett. Anya zavartan néz rám én meg nem tudom mit mondjak.
Aztán megszólalt ő:
-Hát...izé megmagyarázom vagyis megpróbálom. - kezd bele.
-Jó, az jó lesz, szerintem le is ülök. - kihúzok egy széket, majd leülök.
-Apád és én mortok vagyunk. Én a levegő ő pedig a víz. Te apád erejét örökölted meg és kiskorodban elég sokat játszottál azzal, hogy lemerültél a víz alá és órák múlva jöttél fel csak. Mikor volt a baleset, azt hittem elfelejtetted és még nem mertem mondani neked.Nem tudtam mi lesz rá a reakciód. Annyira sajnálom kisbabám, hogy nem mondtam. - mondja anya szomorúan.
-Megértem, hogy miért nem mondtad el csak kicsit meglepődtem amikor bejöttem a konyhába. - mondom.
-És vissza jött az erőd? - kérdez rá óvatosan.
Ülőhelyzetben kinyitom a csapot, előveszek egy poharat megtöltöm és oda hívom magam elé. Anya boldogan néz rám és mintha megkönnyebbült volna.
Amíg elmesélem, hogy mire kért meg Mia, addig anya feltakarított és össze ütött valami gyors kaját.
-Egyébként, mit sütöttél volna? - kérdezem
-Valami izé már nem is tudom. Találomra nyitottam ki a könyvet. - rántja meg anya a vállát.
Az esküvő napja is gyorsan eljött. Mia nagyon ideges volt, hiszen titkon ez lesz a második esküvője, de mindenki úgy tudja, hogy az első. A nagybátyja Sanyi azt hiszem ő viszi majd az oltárhoz. Előző nap este tartottunk egy lánybúcsúztatót. Szigorúan alkohol mentes italok voltak és Kristófot is többször meg kellett nyugtatni telefonon keresztül, hogy nincsenek fiúk levetkőztetve és Mia nem kiabál ki részegen egy dögös hapsival, hogy szeretem a vőlegényemet. A ruhámat többször be kellett venni, mire jó lett rám. Dóri morgott, hogy rózsaszín a ruha, de meg nyugodott. Kata végig csendes volt, de ezt már lassan megszoktuk, azért Dórival és Katával csináltunk egy képet. Xavér is akart velem egy képet, de több lett belőle és az egyiket felraktam profilképnek. Előtte még 15 évesen készül egy kép és azóta nem változtattam meg ideje volt már. A nagyi hozzá is szól, amin meg lepődtem, hogy 60 évesen van neki ilyenje. Azt írta oda, hogy nagyon fainak vagyunk drágáim, utána természetesen megkérdezte, hogy vagyunk, majd el kellett magyaráznom a profilképem alatt, hogy hol tud üzenetet írni nekem.
Mia a derekát fájlalta, de azt mondta, ha beindulna a szülés, addig bent tartja a gyereket, amíg ki nem mondja a pap a végszót.
A ceremónia szép volt és csak a szűk család volt jelen.
-Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Most már megcsókolhatod a menyasszonyt. - néz a pap jelentőségteljesen Kristófra.
Kristóf százwattos mosollyal felemeli a fátylat, majd megcsókolja Miát. Mindenki tapsol és éjjenez, majd beütött a ménkű.
Mia a hasához kap, majd nyögve megszólal.
-Elfolyt a magzatvizem!
Alatta megjelent egy kis tócsa és még bőgni is elfelejtettem. Ott álltunk leblokkolva, majd Robi elment a kocsiért Kristóf pedig felkapja Miát.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezi Mia Kristófot miközben mennek.
-Nem hagyom, hogy kiessen itt nekem a gyerek. - mondja Kristóf.
-Lüke. - mondja Mia mosolyogva.
Végül megszületett Nemes Noah 3500 g és 53 cm. Mia jól van és most pihen. Kristóf azt mondta, hogy együnk és igyunk képzeljük el, hogy felszeletelték a tortát. Csináljunk sok képet és majd jöjjünk be látogatni.
-Asszony le kéne lépni. - mondja Robi
-Mert? - kérdezi Dóri miközben táncolunk.
-Olyan szexi vagy ebben a ruhában, hogy szétrobbanok. - mondja Robi és végig nézi Dórit.
-Gyerekek ne előttem beszéljétek meg ezt. - forgat meg Xavér.
-Jól van cica ne legyél féltékeny, veled majd később. - vigyorog Robi.
-Nem is tudom, hogy fogom én ezt kibírni. Talán nekünk is lépni kéne. - néz rám Xavér.
-Azt mondod? - kérdezem és elengedem a kezét.
-Azt. - morogja Xavér.
Ránézek Dórira, aki csak biccent a fejével a kijárat fele.
-Akkor kint találkozunk. -mondja Dóri és rohanunk a kijárat felé.
-Angyal!Asszony! - kiált utánunk a fiúk, mi meg nevetve rohanunk.
-Még jó hogy csak a muffit kapod be. - morogja Dóri
Én magamban kuncogok, míg Dóri a szemét forgatja. Xavér mellettem ül és a gondolatai valahol máshol kalandoznak. Robi pedig teli szájjal magyaráz valamit Dórinak, amit persze Dóri nem ért, de ráhagyja.
-Héj, jól vagy? - lököm meg a vállammal Xavért.
-Mi? Ja, jól. - ad egy puszit
Nevetve nézem, ahogy az utolsó muffin-ért harcol a Dóri meg Robi. Nemsokára le kell adnunk a jelentkezési lapot az iskolába. Még tegnap megnéztük megvan-e a kellő pontszámunk. Mind a kettőnknek elég neccesen, de megvan, bár azért még ott van az érettségi és egy vizsga is.
Anya az érettségi miatt szüneteltette Xavér látogatását vagy azt hogy én átmenjek. Morogtam értem, de azért elfogadtam, hiszen a tételek maguktól nem másznak a fejembe, de azért jó lenne.
Xavér mostanában elég csendes. Reggel és este is nehezen akar elengedni és a suliban is mindig ölelget. Nem panaszkodás képen mondom csak elég fura nekem. Előtte mindig megvoltunk külön. Ő a foci csapattal beszélgetett én meg vagy valakinek segítettem a háziban vagy valakinek elmagyaráztam a feladaton. Egyre többen vagyok Dóriék társaságában és Kamilla is messzire elkerül, amit nem bánok.
-Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet, meg a dolgozatot, amit átküldtem facebookon. - rohan Robi végig a folyóson.
Nézem a hogy Robi beszalad egy terembe és nevetve ölelem meg Xavért, aki pedig belefúrta az arcát a nyakamba. Xavér előveszi a telefonját, majd nevet egyet.
-Muti. - kérem meg.
A dolgozat tényleg ott volt lefényképezve, csak azt nem értem, hogy szerezte meg Robi.
-Ugye te tisztességesen megtanultad és nem használod fel? - kérdezem
-Mi? Én soha. - rázza a fejét ártatlanul
-Ahan. Csak le ne bukj. - figyelmeztetem.
A félévi bizonyítványom elfogatható lett. Mind hármas-négyes csak a matek lett kettes. Kitűnő lett az irodalom, nyelvtan, töri és a mitológia.
Februárban egy hideg szombati napon Mia felhívott, hogy menjek el hozzá. De nem tudtam hogy hol laknak, persze jött Xavér és mivel szombatra volt kimenőm szigorúan 6-ig elmentünk Miához. Már elég nagy volt a hasa és még volt egy hónap hátra. Leültünk a fotelba, vagyis én ültem Xavér ölében és velünk szemben Kristóf és Mia.
-Ki írtuk, hogy melyik napra lesz az esküvőnk. - mosolygott ránk Kristóf.
-Na, tényleg, de jó! - örültem.
-Február 14-re még a kicsi születése előtt. - mondja Kristóf.
-És azt szeretném kérdezni leszel - e a tanúm? - kérdezi tőlem Mia
-Én! Miért? - kérdezem zavartan.
-Mert rád gondoltam. A barátnőm kint van külföldön, Kata lesz az egyik, Dóri meg a másik és kell egy harmadik. Létszíves! - könyörög.
-Hát izé...jó leszek. - egyezek bele és felállok megölelni őt.
-És te uncsitesó leszel a tanúm? - kérdezi Kristóf Xavért.
-Még szép. - válaszolja Xavér és kezet ráznak.
Még csevegtünk egy kicsit, majd Xavér hazavitt.
Belépek a konyhába és kiguvadt szemekkel nézem a konyhát.
Egy tál repked itt, egy tojás meg ki jön a hűtőből, anya meg a receptkönyvet lapozgatja mint valami boszorkány.
-Anya! - szólalok meg.
Anya rám néz, majd minden ami fent volt le esett. Anya zavartan néz rám én meg nem tudom mit mondjak.
Aztán megszólalt ő:
-Hát...izé megmagyarázom vagyis megpróbálom. - kezd bele.
-Jó, az jó lesz, szerintem le is ülök. - kihúzok egy széket, majd leülök.
-Apád és én mortok vagyunk. Én a levegő ő pedig a víz. Te apád erejét örökölted meg és kiskorodban elég sokat játszottál azzal, hogy lemerültél a víz alá és órák múlva jöttél fel csak. Mikor volt a baleset, azt hittem elfelejtetted és még nem mertem mondani neked.Nem tudtam mi lesz rá a reakciód. Annyira sajnálom kisbabám, hogy nem mondtam. - mondja anya szomorúan.
-Megértem, hogy miért nem mondtad el csak kicsit meglepődtem amikor bejöttem a konyhába. - mondom.
-És vissza jött az erőd? - kérdez rá óvatosan.
Ülőhelyzetben kinyitom a csapot, előveszek egy poharat megtöltöm és oda hívom magam elé. Anya boldogan néz rám és mintha megkönnyebbült volna.
Amíg elmesélem, hogy mire kért meg Mia, addig anya feltakarított és össze ütött valami gyors kaját.
-Egyébként, mit sütöttél volna? - kérdezem
-Valami izé már nem is tudom. Találomra nyitottam ki a könyvet. - rántja meg anya a vállát.
Az esküvő napja is gyorsan eljött. Mia nagyon ideges volt, hiszen titkon ez lesz a második esküvője, de mindenki úgy tudja, hogy az első. A nagybátyja Sanyi azt hiszem ő viszi majd az oltárhoz. Előző nap este tartottunk egy lánybúcsúztatót. Szigorúan alkohol mentes italok voltak és Kristófot is többször meg kellett nyugtatni telefonon keresztül, hogy nincsenek fiúk levetkőztetve és Mia nem kiabál ki részegen egy dögös hapsival, hogy szeretem a vőlegényemet. A ruhámat többször be kellett venni, mire jó lett rám. Dóri morgott, hogy rózsaszín a ruha, de meg nyugodott. Kata végig csendes volt, de ezt már lassan megszoktuk, azért Dórival és Katával csináltunk egy képet. Xavér is akart velem egy képet, de több lett belőle és az egyiket felraktam profilképnek. Előtte még 15 évesen készül egy kép és azóta nem változtattam meg ideje volt már. A nagyi hozzá is szól, amin meg lepődtem, hogy 60 évesen van neki ilyenje. Azt írta oda, hogy nagyon fainak vagyunk drágáim, utána természetesen megkérdezte, hogy vagyunk, majd el kellett magyaráznom a profilképem alatt, hogy hol tud üzenetet írni nekem.
Mia a derekát fájlalta, de azt mondta, ha beindulna a szülés, addig bent tartja a gyereket, amíg ki nem mondja a pap a végszót.
A ceremónia szép volt és csak a szűk család volt jelen.
-Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Most már megcsókolhatod a menyasszonyt. - néz a pap jelentőségteljesen Kristófra.
Kristóf százwattos mosollyal felemeli a fátylat, majd megcsókolja Miát. Mindenki tapsol és éjjenez, majd beütött a ménkű.
Mia a hasához kap, majd nyögve megszólal.
-Elfolyt a magzatvizem!
Alatta megjelent egy kis tócsa és még bőgni is elfelejtettem. Ott álltunk leblokkolva, majd Robi elment a kocsiért Kristóf pedig felkapja Miát.
-Te meg mit csinálsz? - kérdezi Mia Kristófot miközben mennek.
-Nem hagyom, hogy kiessen itt nekem a gyerek. - mondja Kristóf.
-Lüke. - mondja Mia mosolyogva.
Végül megszületett Nemes Noah 3500 g és 53 cm. Mia jól van és most pihen. Kristóf azt mondta, hogy együnk és igyunk képzeljük el, hogy felszeletelték a tortát. Csináljunk sok képet és majd jöjjünk be látogatni.
-Asszony le kéne lépni. - mondja Robi
-Mert? - kérdezi Dóri miközben táncolunk.
-Olyan szexi vagy ebben a ruhában, hogy szétrobbanok. - mondja Robi és végig nézi Dórit.
-Gyerekek ne előttem beszéljétek meg ezt. - forgat meg Xavér.
-Jól van cica ne legyél féltékeny, veled majd később. - vigyorog Robi.
-Nem is tudom, hogy fogom én ezt kibírni. Talán nekünk is lépni kéne. - néz rám Xavér.
-Azt mondod? - kérdezem és elengedem a kezét.
-Azt. - morogja Xavér.
Ránézek Dórira, aki csak biccent a fejével a kijárat fele.
-Akkor kint találkozunk. -mondja Dóri és rohanunk a kijárat felé.
-Angyal!Asszony! - kiált utánunk a fiúk, mi meg nevetve rohanunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése