20

6 évvel később.

-Zsebkendő van nálad? - kérdezem

-Igen anya. - válaszolja Noel.

-Papucs?

-Megvan. - cipzározza be a táskáját.

-Ha baj van szólj és ott leszek. - mondom aggódva

-Tudom anya. - sóhajtja.

Noel ma megy focitáborba. Ízig vérig az apja tehetségét örökölte, és hagytam, hogy járjon. Most megy először táborba és még csak 6 éves. Annyira aggódom, hogy lesz vele valami, de a szülők meg nyugtattak vagyis csak próbáltak.

Az úton amíg el nem érjük a sulit ahol a busz indul elmagyarázom neki, hogyha valaki miatt mérges lesz vagy szabálytalanul játszik akkor sem repítjük fel. 

Ja ige! Noel az apja erejét örökölte és néha hiányzik. Már annyiszor megpróbáltam fel keresni őt, de végül visszakoztam. Dóri is szidott érte, hiszen ő ott volt velünk Noel születésétől fogva. 

6 évvel ezelőtt.

Újra visszajött a reggelim és ez már nem az első esett. Valami baj van velem csak azt nem tudom, hogy mi. Dóri végig fogja a hajam és mikor végzek az ő megszokott viselkedésétől eltérve, most aggódó arccal tekint rám. 

-Na jó, csak egy dolgot tehetünk. - mondja Dóri

-Na mit? - kérdezem 

-Elmegyünk szépen az orvoshoz és nem ellenkezhetsz. - húz ki a vécéből.

-Ne, Dóri! Be kell adnom a dogákat. - viaskodom vele.

-Lesz***m a dolgozatot. Te most nekem sokkal fontosabb vagy mint egy r***t doga. - morogja Dóri.

Elvisz a dokihoz, aki megnéz mindenütt, de nem talál semmit. 

-Volt önnek testi kapcsolata az elmúlt hónapokban? - kérdezi az orvos.

-Ő...nem - válaszolom.

-Azért látogassa meg a nőgyógyászt. - ajánlotta.

Felhívta a doki a nőgyógyászt aki azt mondta azonnal fogad. Remegve mentem be Dórinak úgy kellett lökni-e. A doki vizsgál én pedig egy számot dúdolok a fejemben. Mikor végez gyorsan felpattanok és várom a doki válaszát.

-Van egy jó vagy egy rossz hírem. - kezdi.

-Csak nem? - sápadok el.

-Akkor úgy látom, hogy rossz. - mondja az orvos.

-Mi? Nem csak még szerintem korai vagy mi...izé...én még suliba járok...vagyis főiskolára. -dadogom

-Meg akarja tartani? - kérdezi

-Hát még szép! - mondja helyettem Dóri.

Rám néz és én azt se tudom mit mondjak.

-Gabi, ő az unoka tesóm tudom, mert elmondanád, ha nem. Együtt megoldjuk és segítek mindenben. - könyörög Dóri.

Még soha nem hívott Gabinak és ez furcsa volt számomra. Persze hogy meg akarom tartani a kicsit, csak ennyi maradt Xavérból. Jó mindez az én hibám, de úgy gondoltam, hogy jól döntök akkor.

Bólintok a dokinak, mire az felír egy csomó gyógyszert. Ki írta a következő időpontot, majd elmegyünk. Kiváltottuk a gyógyszereket, majd felhívtam anyut, Dóri pedig Robit és az anyukáját. Szigorúan megmondtam neki, hogy nem tudhatja meg Xavér. Tudom, hogy az apja, de akkor sem. Még nem állok készen elmondani neki. Tudom, hogy egyből ide jönne, de azt sem akarom, hogy fel adja az álmát. Robi később eljön hozzánk és hozott pár kaját. Elfogadta a döntésemet, de nem helyeselte.

A következő hónapok nehezek voltak. A vége felé elköltöztünk egy kisebb albérletbe. Mikor megszületett Noel csak pár napig maradtam ágyban utána elkezdtem bepótolni a lemaradásomat. Végül mindkettőnknek sikerült a vizsga és el is fáradtunk. Mivel Noel napközben szépen aludt addig Dóri vigyázott rá,de este, mikor tanultunk volna vagy aludnánk Noel elkezdett sírni és abba se hagyta. Nem tudtunk mit kitalálni végűl már annyira kiakadtam, hogy régi videókat néztem, míg Noel tágra nyílt szemekkel lesett.

-Noel kérlek aludj. - könyörögtem neki.

Elfordította a fejét és a tévét nézte. Megfordítottam, hogy had lássa és akkor ép a kamera Xavért vette a szalagavatónkon. Noel vigyorogva rázta a kis kezét én pedig csak mosolyogva ráztam a fejem.

-Miért fájdítod a szíved? - kérdezi Dóri álmosan és leül mellém.

-Már nem tudtam mit kitalálni. - mondom ásítva.

Noel mindig mikor vége lett a felvételnek újra le kellett játszani, mert különben sírt volna. Mintha tudta volna ki is az apja. Végül lassan elaludt és Dórival megkönnyebbülve felsóhajtottunk. Ezek után mindig lejátszottuk este a videót és mi is tudtunk időben aludni.

Még a fürdetés volt rossz. Első fürdetésnél elkezdtem sírni a kisbabámmal együtt, mire Dóri elvette tőlem és megfürdette. Egy hónapig ő csinálta utána átvettem tőle. Most már ha lehetne el sem engedném a kezemből. Anya is jól fogadta a hírt pedig azt hittem, hogy majd le fog szidni, hogy milyen felelőtlenke vagyunk. Helyette megnyugtatott és azt mondta bármikor segít amiben csak kell.  

Még  a fogfájások voltak  rosszak mikor kibújtak a fogai. És azok a pillanatok amikor este kerestük a cumiját és végül a hűtőben találtuk meg. A cumija nélkül el se aludt volna. Pedig nem nagyon volt és ha mégis az se tartott sokáig, az injekciót meg kinevette, amikor megkapta.  Tiszta apja volt. Ugyanúgy meg volt neki az a sunyi mosolya aminek nem tudtam ellenállni és az a szőke haja!
Később Dóri elköltözött Robihoz. Rossz volt, hogy nem volt a közelemben, de meg kellett tanulnom egyedül is lábra állni. Felvettek egy olyan munkahelyre, ahol Dóri is dolgozott.Mikor megtudta, hogy én egy emelettel fentebb kerültem, addig üvöltözött a főnökkel, míg egymás mellé nem raktak minket. Csak egy fal választott el minket egymástól, de szinte mindig vagy nála voltam, vagy ő volt nálam.
A lakásunkat is átrendeztem az én stílusom és hangulatom szerint. Munka is volt bőven és jöttek az ügyfelek is. A főnök is meg volt elégedve velem és néha elnézte nekem, ha valamiért el kellett szaladnom. Ez általában Noel miatt volt, mert a speciális óvodában, ahol a mort gyerekek voltak, Noel szerette a gyerekeket repülni tanítani. Amivel az volt a probléma, hogy nem minden gyerek tudott vagy szerette volna.  Persze nem csináltam abból rendszert, hogy állandóan elmentem, néha megkértem anyut, hogy segítsen.

Vissza a jelenbe

-csak ügyesen. - mondom Noelnek miközben megölelem.

-Rúgd szét a hátsó fertályukat. - mondja a hátam mögött Robi.

-Kereszt apu! - köszönti Noel mosolyogva.

-Adj egy ötöst. - tartja a kezét, mire Noel bele csap.

-Beszállás! - kiabálja Noel osztályfőnöke.

Aggódva figyelem ahogy felszáll a buszra. Robi átölelt és figyeltük, ahogy a busz elmegy. 

 Robi elenged, majd matat a zsebében.

-Figyelj csak. - szólal meg.

Ránézek és átnyújt egy darab fecnit. 

-Mi ez? - kérdezem tőle és elveszem a papírt.

-Khm...csak nézd meg. Lesz ott egy honlap neve írd be. Majd megjelenik egy reklám felírat görgess lejjebb és meglátsz egy fehér sávot. Oda be kell írnod ezt a 16 betű és számjegyből álló kódot. És ha bármit is látsz ott ne lépj ki, csak nézd meg kérlek. - ad egy puszit az arcomra, majd elmegy.

Furcsán néztem őt ahogy elmegy. zsebre raktam a papírt és elindultam dolgozni. Oda értem a munkahelyemre és Dóri aki már 6 hónapos terhes és ikreket vár, ott áll az irodámban. 

-Csá. - köszön és leül a fotelba.

-Szia, hogy vagy? - kérdezem és leveszem a kabátom.

-Jól, csak az egyik ül a húgyhólyagomon. - morogja.

Nevetve leülök a székembe és lerakom a táskámat. Megszólal a telefonom, megnyomom a gombot és a főnök hív.

-A színpad a tiéd. - mondja Dóri és felkelt a fotelból.

-Ne, maradj csak mindjárt jövök. - mondom neki miközben össze szedem a papírokat.

-Mennem kell pisilni. - mondja Dóri és ahogy csak tud rohan ki az irodából.

Bekopogok a főnök irodája ajtaján, aki azonnal behív. Oda adom neki a papírokat átnézi és bólint.

-Nagyon jó Gabi. - mondja elismerően.

-Köszönöm. - indulnék kifelé

-Még valami! - állít meg. - Lenne kedve vacsorázni velem? - kérdezi

-Férjnél vagyok. - mutatom az áll gyűrűmet, amit még Noel horgászott ki nekem.

-Óh, elnézést. - szabadkozik

Rá mosolygok és kimegyek az ajtón. 

Elintéztem egy idős hölgy fürdőszobáját és egy házaspár gyerekszobáját. Dóri egy szakáccsal vitatkozik, aki nem akar neki dolgozni és vészesen közeledik egy rendezvény lebonyolítására. 

Mikor haza érek, ledobom a cipőmet és felkötöm a hajam egy laza kontyba. A konyha közvetlenül a bejárati ajtó közelében van balra, a nappali, a két szoba és fürdőszoba jobbra.Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába és pár percig hallgattam a csendet, ami most szokatlan volt. Pedig mit megadtam volna tegnap két számolás közt, hogy Noel lentebb vegye a hangját a játéknak. Le mostam a sminkem és kivettem a kontaktlencsémet amit még a főiskolán kezdtem el hordani. Már mint nem azt a kontaktlencsét, amit most kivettem, hanem úgy általában. Változásra volt szükségem ezért, kontaktlencsét használok és levágattam a hajam, majd befestettem szőkére. Bemegyek a kis konyhámba és felrakok egy kis tál vizet magamnak amiben kifőzőm a tésztát. Előveszem a laptopom és megkeresem a papírt amit még Robi adott. 

Mindig kíváncsi voltam és ez az évek alatt nem változott. Ahogy Robi mondta lefelé görgettem és megtaláltam a kis fehér sávot. Beírtam a kódot és vártam.

-Üdvözöljük ön Gyémánt Xavér a TRT rendszerében. Írja be a biztonsági jelszót. Kit védene meg az élete árán is? - olvastam fel hangosan.

-Na jó ez elég egyszerű, szerintem Dóri. - beütöm a nevet.

HIBA!

-Jó, akkor az anyukája

HIBA

-Dénes

HIBA

-Krisztián

HIBA

-Na ne már! Csak azért nem léptem még ki, mert Robi megkért rá. - morgom

Aztán eszembe jutott valami. Vonakodva beírtam és vártam. Körbe-körbe forgott a jel és végül megállt.

HELYES

Beadott egy oldalt, ahol ott volt az eddigi ügyei. Amit épp teljesített vagy amit nem. Valami drog termelő vezérét kereste, de még eddig semmire sem jutott. Rámentem az adatlapra. Leadott egy 6 éves képet, ahol még szőke volt és egy mostanit amiben fekete rövid haja van és vissza került a fekete fülbevaló is. Úgy nézett ki mint egy bűnöző a borostájában. Hátal a tálnak bele raktam a tésztát, miközben néztem a képet. 

-Még mindig hiányzol. - sóhajtottam és ki ikszeltem az oldalt.

Xavér szemszögéből

Reggel felkelek és fáradtan elindulok tusolni. Mikor felöltöztem kimegyek a konyhába és lehúzok egy üveg tejet. Megnézem mindenem megvan-e, majd hallom, hogy Robi kopog az ajtómon. Kinyitom ő pedig vigyorogva bejön.

-Jó reggelt társam. - köszönt és ledobja a pultra a mai újságot.
-Szevasz! Helyzet? - kérdezem.

Közelebb megyek hozzá és megérzek egy ismerős illatot körülötte. Nem törődtem vele elolvastam az újságot míg ő kivesz egy almát a kosárból.

-A főnök vár minket, valaki közülünk szagot fogott és most mindenkivel közölni akarja. - mondja.
-Gyerünk. - veszem fel a dzsekimet.

Beszállunk a kocsimba. A régit lecseréltem és vettem egy ujjat, vagyis a réginek az új típusát. Átmentettem minden információját így még Ella is benne van.
Úgy hiányzik! Betegesre aggódom magam miatta minden áldott nap. Bejártam az összes várost és Rolanddal a számítógép zseninkkel figyeljük hátha felbukkan. Ha ez megtörténik az biztos, hogy utána megyek és addig győzködöm, amíg be nem adja a derekát.
Lehet, hogy most túl nyálas vagyok, vagy a többi férfi, már rég hagyta volna a fenébe, de én nem tudom magam túltenni rajta.
Szeretem és ezt még nem mondtam neki abban a pár hónapban míg együtt voltunk.
Mintha még most is érezném a parfümje illatát, pedig eddig még nem nagyon éreztem vagyis csak néha.
Oda értünk a kapitányságra, ahol a TRT is volt (Titkos Rendőrségi Társaság).  Felmutatom a jelvényemet, majd bemegyünk a liftbe és ott van egy gomb. Benyomom és megjelenik egy kis ablak, ami a szememet és a tenyeremet olvassa le. Robi első nap megjegyeztem, hogy tisztára olyan, mint valami történelmi múzeumban, ahol a régi ereklyéket őrzik.
Mind a kettőnket leolvassa, majd kilépünk az ajtón, ami megjelenik előttünk és egy hatalmas csarnokba érkezünk több - száz ezer emberrel. A korláton lenézek, ahol látom, hogy a munkatársaim telefonálnak, írnak, beszélgetnek vagy mennek valahová. Bírom ezt a helyet, jó a hangulat, a munka is remek és a fizetés is. Elindulunk a főnök irodájába, aki már vár ránk. Egy öreg köpcös férfi, aki nemsokára nyugdíjba vonul. Hangja hasonlít egy maffia vezérhez és a terem a szivarjától fuldoklik. Gyorsan nyitok egy kis ablakot, majd leülök az íróasztalával szembe.

-Na uraim, ma kaptunk egy fülest, hogy egy vállalat egyik vezetője lehet a mi kulcsunk a lakatba. - kezdi a főnök.
-Melyik vállalat az? - kérdezi Robi miközben jegyzetel.
-A címe itt van. - dob felénk egy papírt. - Valami rendezvényszervező és lakberendező egyben. - magyarázza.
-Ó, hát izé szerintem az a fickó tiszta. - mondja Robi idegesen.
-Na már miért? - kérdezi a főnök. -Ilyen telepatikus érzékelője van vagy mi?! Menjenek és nézzenek utána. - utasít minket.

Kimegyünk az ajtón én pedig adok egy tockost Robinak.

-Mi a fene ütött beléd? - kérdezem
-Csak elmondtam a véleményemet. Adjuk át másnak. Meg tudod, hogy Dóri ott dolgozik - mondja én pedig kinevetem.
-Ne izélj már. Még a múltkor majd meghaltál, hogy elkapjuk a tagod, most meg, teljesen meghibbantál. -szólok neki.
-Telefonálnom kell. - mondja és elszalad.

Felvont szemöldökkel nézek utána és mire ki érek addigra már a kocsimban ül.
Megszólal a rádió adó vevő és a központból valaki beleszól.

-Bázis a 7-esnek vétel.
-Itt 7-es - szól bele Robi én pedig beszállok a kocsiba.
-A tettes minden bizonnyal abban a vállalatnál dolgozik, ahova épp mentek. Az erősítés már úton van, a letartóztatási parancsot megkapták.- szól bele a bázis
-Rendben bázis vége. - szól bele Robi.

Beindítom a kocsit Robi pedig idegesebb mint valaha.

Gabriella szemszöge.

-Anya, tök szuper volt az egész! Jött felém a labda, azt hittem ki se tudom védeni, de felé ugrottam és bumm! Kilöktem a kaputól. A közönség meg csak tombolt. - mondja Noel izgatottan mikor jövünk haza.

-Ennek örülök. - mondom mosolyogva.

Benyitok az ajtót, Noel pedig ledobja a cuccát szanaszét a lakásba, majd a régi tévé játékommal jön ki.

-Noel, már ezerszer elmondtam, ne hagyd kupit a lakásban. - szólok rá és felszedem a cuccait.

-Jó anya. - mondja.

Itt akár azt is mondhattam volna, nyert egy csomó pénzt meg se hallotta volna. Bekapcsolja a játékot és nagy szemeimmel rám néz.

-Nem holnap iskola. - mondom neki.

-Na léci! - könyörög

-Jó, de csak egyet. - mondom és leülök mellé.

Bemászik az ölembe és elhelyezkedik, majd betöltődik a játék. 

-Én most apa kocsijával leszek. - jelenti be.

Mikor már meg tanult beszélni és elkezdte az ovit, megkérdezte ki az ő apja. Hát elmeséltem neki és megmutattam neki a videón is. Később mikor először játszottunk mindig az apja kocsijával ment, de soha nem tudta bevenni úgy a kanyarokat, mint ahogy a videóban látta.

-Úgy se fog sikerülni. - mondom neki.

-Fogadjunk? - néz rám szeme csillog mint az apjának.

-Na fogadjunk, ha én nyerek rendesen elrakod a cuccodat mikor hazaérsz. - mondom neki.

-Jó, de ha én nyerek, mert én nyerek sütsz nekem palacsintát minden reggel. - mondja vidáman.

-Kora reggel? - kérdezem tőle 

-Igen. - bólogat

-Hát kösd fel a gatyád. - mondom.

A végén vesztettem, de csúnyán. 

Egy hónapig fogom hallgatni, hogy elvert és én még tovább könyörgök majd neki, hogy rakja el a cuccát.

Hétfőn Noel egy ragacsos puszival kelt. Mosolyogva megölelem, majd felkelek és megsütöm neki a palacsintát. Dóri bejön az ajtón szegény alig fér be.

-Majd tervezd át ezt az ajtót. - morogja

-Miért dolgozol még? Pihenned kellene? - kérdezem és adok neki a megsült palacsintából.

-Azért, mert...be akarom fejezni ezt még. - mondja teli szájjal.

-Szia kereszt anyu! - köszön Noel.

-Szia maszat király. - köszön neki Dóri és megtörli Noel száját.

Mikor elindulunk Dóri felkapja a tálca palacsintát én pedig furán nézek rá.

-Hárman vagyunk. - mondja, majd megy ki az ajtón.

Noel nevetve követi, sapka ferdén a fején, nadrágja meg félig lecsúszva. A suli előtt még Noel bekap egy utolsó falatot, majd bemegy. Az utcán mindenki bámul és már számolok is vissza Dóri mikor szól be valakinek.

3...2...1...

-Na mi van? Nem láttál még terhes nőt enni vagy mi? Azt nézzed mit csinálsz ne engem bámulj...- morogja Dóri egy férfinak aki ijedten tovább megy.

Eldobja a tálcát a kukába, még szerencse, hogy eldobhatós volt és bemegyünk az irodába. Az automatánál vesz egy üveg vizet, majd indulunk a konferencia terembe. A főnök sugárzó mosollyal üdvözöl minket és volt olyan balszerencsém, hogy mellé kellett ülnöm. Míg valaki beszélt folyton hozzá érintette a lábát az én lábamhoz. Tűrtem egy darabig és próbáltam hátrébb húzódni. 

"Mit mocorogsz már?" - kérdezi gondolatban Dóri

"A főnök tapiz" - morgom gondolatba.

"Akarod, hogy le üssem, úgy is  most formában vagyok" - gondolja 

"Nem ezt majd meg hagyjuk Robinak." - viccelődőm gondolatban.

Dóri csak sóhajt egyet én mosolygok. 

A főnök tovább tapiz én meg a ruhámat szidom. Biztos az egyenruha miatt csinálja ezt, ha látna az otthonkámban ami egy melegítő nadrág és egy felső, biztos nem tapizna. Nem értem, mit nem ért azon, hogy férjnél vagyok? Ekkor az ajtó kinyílik és egy férfi lép be több rendőrrel. Rá nézek és el áll a szavam. 

-Rendőrség! Tóth Norbert kérem lépjen el az asztaltól kezeket fel, le van tartóztatva. - mondja Xavér.

Mindenki rémülten távolodik el az asztaltól, kivéve Dórit, aki még elkortyolgat egy bögre teát. A főnök fel áll én pedig hátrébb lépek jó távol tőle. A főnök előveszi a pisztolyát rámutat Xavérra.

-Tegye le a fegyvert. - mondja Xavér.

Ránéztem Xavérra aki a főnökre koncentrált. 

-Nem fogok a sittre kerülni. - mondja a főnök.

A pisztoly kibiztosítva és látom, hogy le fogja lőni. 

A pisztoly elsül utána egy másik

-Ne! - szaladok oda és ellököm Xavért. 

Észre se vettem, hogy le lepleztem magam. Túl gyorsan mentem, de már késő volt. 

Xavér szemszögéből.

A nő ellökött és eltalálta a golyó. Dóri felpattan a helyéről és rémülten megy oda hozzá. Sírva rogy össze.

-A r***dt életbe Optika. - kapja fel a földről a nő fejét.

És akkor látom. 

Döbbenten nézek le, majd tántorogva oda megyek és le térdelek elé. Ella szeme csukva. 

-Hívjatok egy k****zot mentőt! - kiabálja Robi.

Az ölembe húzom Ellát és a haját simogatom. Sírva fúrom bele az arcom a nyakába. A testem a sírástól rázkódik, Dóri pedig mellettem szipog. 

-tarts ki kérlek. - könyörgök.

A mentők megérkeztek és még volt gyenge pulzusa. Amint beértek vele a kórházba már tolták is a műtőbe. Robi beszélt az orvossal, de én csak azt vártam, hogy mikor tolják ki onnan és láthassam újra. 

Egy kis srác rohan végig a folyosón, szőke hajáról le csúszik a sapkája és le esik a földre. 

-A mamámat akarom! Engedjenek oda. - sírja a kicsi a nővérnek.

Robi oda megy hozzá és fölveszi. Lehajtom a fejem.

-Noel nyugodj meg kis pajtás, anya mindjárt jön. - mondja Robi a fiúnak.

Felkapom a fejem és össze szorítót szemöldökkel nézek Robira.

Ránézek a srácra, majd Robira.

Anya fel áll és elhívja arrébb a srácot. Én fel állok és közelebb megyek Robihoz.

-Az van, hogy...izé...Noel...a...fiad. - mondja Robi idegesen.

-Mi a fenéről beszélsz? - sziszegem felé.

-Még a főiskola előtt. - mondja Dóri

-Ti mind tudtátok?- nézek körbe ők pedig hallgatnak.

A kis srác nagy szemekkel néz rám bennem a düh tombol. Végig tudták és nem mondták el és gondolom mind Ella miatt van.

A farhoz ütöm a fejem. Egy kis kéz megszorítja a kezem én pedig le nézek. A srác a székhez húz, majd mikor le ülök megfogja a két kezem.

Ugyanazt éreztem, mikor Ella baleseténél. A kis srác megmutatta a születését, hogy Ella miket mesélt rólam. Az alatt a kis idő alatt mindent megértettem és dühös voltam még, de Ella szájából is hallani akarom őket. 

Mikor vissza térek a műtétnek is vége. Szerencsére Ella jobban van és mikor fel kell bemehetünk hozzá. 

Noel végig a közelemben van él elmesél mindent. Később az ölemben alszik el és mikor apának hív a gyomrom egyet fordul. Örülök, hogy van Ellától egy fiam és elfogy az önelégültség, hogy tudom az én erőmet örökölte, na meg azt, hogy ő is kapus. 

Mikor Ella felkel Noelt akarja. Mivel Noel még alszik és erősen kapaszkodik belém beviszem hozzá. Ella döbbenten néz rám, majd arrébb megy, hogy lefektethessem Noelt. Fájdalmában össze rándul és tudom, hogy nem sokára vége, mert mi gyorsabban gyógyulunk mint egy átlag ember. 

-Szia. - köszön.

-Szia. - köszönök.

Csendben nézzük egymást és halljuk Noel halk szuszogását. 

-Bocsánatot szeretnék kérni, bár tudom, hogy ez nem elég. - szólal meg.

-Csak azt mond meg miért? - kérdezem tőle

-Féltem. - mondja suttogva.

-Mondtam, hogy meg védelek, de te nem bíztál meg bennem. - mondom 

-De bíztam, csak féltem, hogy bármi bajod eshet. - szólal meg.

-Én erre nem tudok mit mondani. Noel életében természetesen részt akarok venni és beszélek az ügyvédnek arról, hogy...

-Ne vedd el tőlem kérlek. - szólal meg rémülten

-Meg se várod mit akarok mondani! Fizetek mindent Noel után ameddig csak kell. - fogom meg Ella kezét.

-De én nem akarom. Azt akarom, hogy az élete része legyél. - mondja kétségbe esetten.

-Már miért akarnád hogy az élete része legyek, mikor 6 évig eltitkoltad előttem? - kérdezem

-Azt akarom, hogy egy család legyünk és tudom, hogy milyen ostoba voltam, de rájöttem, hogy nem tudnék élni nélküled. Ez a 6 év pokol volt számomra. Kérlek higgy nekem. - könyörög sírva.

Ezeket a szavakat  régen akartam hallani

-Tudom, hogy önző vagyok és meg sem érdemlem amit kérek, de kérlek adj nekünk egy...harmadik esélyt!

Nem tudom, hogy meg tudom-e tenni. Félek, hogy megint ki gondol valamit és elmegy. 

-Szeretlek. - szorítja meg a kezem.

Felnézek rá és nem tudom elhinni, hogy mit mondott. 

-Mond még egyszer! - követelem.

-Szeretlek és veled akarunk lenni. - mondja

Felpattanok és az ajkam már az övén. Az agyam riadót fúj,de gyorsan elhallgattatom és csak őt akarom. Erősen szorítom a fejét magamhoz. Noel alattam megütögeti a mellkasom, mire abba hagyom. Még hálás is lehetnék neki, mert lehet valami rosszat csináltam volna az anyukájával.