21

Még utoljára belenézek a tükörbe és megigazítom a hajam.
A ruhám egy rózsaszín selyem anyagból készült drága mondjuk rá azt hogy ruha, mert amikor Dórival elmentünk ruhát nézni, meglátta ezt és azt mondta vegyem meg.  Tagadóan ráztam a fejem és kijelentettem, hogy ezt a mosogató rongyot én ugyan fel nem veszem. Tudtam, hogy Dóri egy veszélyes bestia, de mikor terhes, akkor olyan mint egy tűzet okádó sárkány. Végül megvettem és rajtam van, mert a saját ruháimban nem mehettem el. Kijelentette, hogy ódivatú és az ő buliján vagyis amit megrendezett nem jelenhetek meg másban, mint ebben.
A smink és haj már egy másik történet. Mivel nem vagyok valami jó benne és nem is nagyon festettem magam, most az internetről néztem ki valamit. A végeredmény nem olyan lett, mint ami a képen volt, de mégsem nézek ki úgy mintha bele estem volna a festékbe.
Remélem Noel nem koszolta össze a ruháját, mert ma csak három inget tett tönkre és az egészben az a vicces, hogy csak a tévé előtt játszott.
Kinyitom az ajtót és látom, hogy a fiam és az apja valamit néznek az újságba. Robi és Dóri is itt van már én pedig nagyon ideges vagyok, hogy eléggé elegánsan sikeredtem.

-Na gyerekek? - forgok körbe idegesen.

Egyszerre néztek fel én pedig, ha tehettem volna jó picire össze húztam volna magam.

-Ejha! - füttyent egyet Robi.
-Na ez aztán a dögös mami. - mondja Dóri.

Xavér gyorsan oda megy a csaphoz és tölt magának egy pohár vizet. Majd ezt eljátssza még kétszer. Fogalmam sincs, hogy jó-e vagy nem.
Dóri magában kuncog és megfogja Noel kezét.

-Gyere, anyuéknak szerintem van egy kis dolguk. - mondja és kiviszi.

Robi utánuk megy én pedig még mindig várok.
Egy gyors mozdulattal átszeli a szobát és meg áll előttem.

-Nagyon, de nagyon gyönyörű vagy. - mondja én pedig elvörösödök.
-Tényleg? - kérdezem
-Tényleg, éppen ezért nincs ehhez egy hozzáillő kardigán? - kérdezi
-Nincs, miért? - kérdezem
-Mert most egész este figyelnem kell rád, még jó hogy az a rohadék már nem tapiz. - morogja és átölel.
-Te honnan? - kérdezem.
-Dóri. Mikor elmondta a másik kezét is átlőttem volna szívesen, de Robi így is jó munkát végzet. - mondja.
-Nem akarok tudni róla. - borzongok meg.

Mikor a főnököm rám lőtt vagyis Xavért akarta, de na...Szóval mikor ez megtörtént volt egy másik lövés is. Robi átlőtte a kezét valahogy úgy, hogy le esett a csuklója vagyis az egész kézfeje. Fogalmam sincs hogy csinálta és nem is akarom megtudni.

Xavér nem bírt most se magával és már a nyakamat csókolta.

-Szöszi, el fogunk késni és tudod, hogy Dóri milyen lesz. - mondom neki.
-De rég hallottam már, hogy így hívsz. - sóhajtotta.

Oda bújtam hozzá és szorosan megöleltem. Szegény még este is azt hiszi, hogy egyedül van és hogy az egészet csak álmodta. Átköltöztünk a hiper-szuper agglegény lakásba, amit hiába akartam át tervezni nem engedte,de még így is sokszor fel kell éjszaka és vannak rémálmai is.

-Angyal menjünk. - rázott vissza.
-Miért hívsz angyalnak? - kérdezem ahogy kimegyünk a lakásból.
-Régen csak azért, mert olyan kis ártatlan voltál, most meg megmentetted az életem. Te miért hívsz Szöszinek? - kérdezi
-Nem tudom, talán a szőke fejed miatt, de most ki kell találnom valami mást. - gondolkodom el rajta.
-Szeretnéd ha vissza festetném? - kérdezi
-Őőőő nem. Akkor tönkre menne a rossz fiús image-d. - mondom
-tetszik? - kérdezi mosolyogva
-tetszik. - mondom és felpipiskedek egy csókra.

Beszálltunk a nagy állat utódába. Xavér a megszokottól eltérően úgy vezetett, mint Dóri és gyorsan oda is értünk. A rendezvény már elkezdődött és Dóri egy figyelmeztető nézéssel üdvözölt minket. Dóri a nagy pocakjával felment egy színpadnak kinevezett helyre és egy kis csendet kért.

-Üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy az én csapatom csinálhatta ezt a nagyszabású rendezvényt, amit a szegény gyermekek javára készítettünk. Köszöntöm Dr Ités Nórát aki a segítségemre sietett. Nem is szaporítom tovább a szót érezzék magukat nagyon jól.

Mindenki tapsolt Dóri meg mintha elvörösödött volna. Nem hittem volna, hogy terhesen ilyen erős lesz és meg tudja csinálni. Én persze az utolsó hónapokat végig szenvedtem, le a kalappal Dóri előtt. Mikor rá néztem Xavérra, Miával beszélgetett aki szigorúan tekint rá.

-Mit tökölődsz, ha nem mondod meg neki esküszöm sültes tálat csinálok belőled! - morogja Mia Xavérnak.
-Mi a baj? Valami történt? - kérdezem Xavért

Xavér szaggatottan kifújta a levegőt és még soha nem láttam ilyen idegesnek mint most. Dóri felé nyújtotta a mikrofont Xavér pedig reszkető kézzel elvette és megfogta a kezem, majd elvitt a színpad fele.
Rá akasztotta a mikrofont az állványba és a kezét a zsebébe dugta.

-Bocsánat egy kis figyelmet kérek. - kezdte Xavér mire mindenki elhallgatott.
-Gyerünk tesó csapj bele a lecsóba. - kiáltotta Robi
-Az elmúlt...na jó...- Xavér rám nézett, majd fél térdre ereszkedett.
-Megtennéd azt a szívességet, hogy a feleségem leszel? - kérdezi és a zsebéből kivesz egy aprócska dobozt

A kezemet a szám elé tettem, folyt a könnyem és el is vörösödtem. Meg sem érdemlem ezt a férfit aki itt térdel előttem és feleségül akar kérni. A dobozt ki nyitja és a gyűrű csak úgy csillog.


-Angyal, nehéz így térdelni főleg öltönyben és 6 évet sem szeretnék várni. - viccelődik.
-Igen. - bólogatok sírva.
-Igen mi? - kérdezi
-Leszek a feleséged.

Felpattan, mint egy rugós bicska és két keze közé fogja az arcom.

-Olyan aranyos vagy mikor zavarba jössz. - mosolyogja

Magamhoz rántom és erősen megcsókolom. Mindenki ujjong és tapsol. Xavér megszakítja a csókot és az ujjamra húzza a gyűrűt.

-Ez az! Az én apukám és anyukám. - mondja Noel büszkén.

Páran nevetnek, majd oda jön hozzánk Robi.

-Gratulálok ember és ha már így benne vagyunk a dologba, Dóri leszel a feleségem. - kérdezi Robi

Dóri kiköpi a pezsgőjét ami alkohol mentes és teljesen meg lepődött.
Le rakja a poharat a tálcára, megtörli a tálcát és csípőre tett kézzel feljön hozzánk.

-Két gyerek kellett ahhoz, hogy ezt megkérdezd? - kérdezi Dóri és rá csap Robi karjára.
-Nem babi, még egy csomó más is. -mosolyog kajánul. Na de tényleg, leszel a feleségem? - kérdezi  Robi komolyan.
-Leszek, te majom. - mondja Dóri és megcsókolja őt.

-Ez az! Az én kereszt szüleim. - kiabál Noel.
-Meg az enyém is. - mondja Lili  duzzogva.

Ezek után már vége volt a lánykérésnek és végig táncoltuk az estét. Egy lassú szám jött.

-Már csak egy kicsit kell várnom, hogy a feleségem légy. - mondja Xavér.
-Azt már csak ki tudod várni, lehetne két hónap múlva. - mondom.
-Vagy egy hónap. - alkudozik.
-Most. - szalad ki a számon.
-Most? - néz rám Xavér. - Legyen én most is elveszlek ha kell.
-Vegas? - kérdezem
-Mi megyünk Vagasba? - kérdezi Robi mellettünk.
-Nem fogunk most lelépni! - morogja Dóri és a gyűrűjét nézi.
-Ne már! Senki nem venné észre. - néz rá Xavér Dórira.
-Jó, szedjétek össze a gyerekeket és tipli. - mondja Dóri, majd kitáncikálnak.

"Noel, megyünk!" - szólítom gondolatban.
"Gyerekek megyünk mi is." - mondja Kristóf.

Noel hirtelen ott termett, Lilivel és Noahval együtt. Megkerestük Dóriékat, majd elteleportáltuk magunkat Vegasba.

-Ezennel Elvis, isten és a rám ruházott hatalmamnál fogva házastársakká nyilvánítalak benneteket. - mondta a pap

Robi elkapta Dórit és megcsókolta. Közben egy hölgy képeket készített. Mi már végeztünk és a gyűrűmet nézegettem.

-Tetszik? - kérdezi Xavér és a homlokát az enyémhez érinti.

Bólogatok.

Fél órát adtak a fiúk, hogy keressünk ruhát, amíg ők vesznek gyűrűt. Amit elsőnek megláttam azt vettem meg persze ránk akadt pár eladó is, de gyorsan leráztuk őket. Dóri kiválasztott egy szép ruhát, ami még jó is volt rá. Most mondhatják azt, hogy jó elkapkodtuk, vagy, hogy ennek emlékezetesnek kellett volna lennie, de nem mindenki jut el Vegasba.
Azt sajnáltam, hogy anyuék nem voltak jelen, de remélem a képekkel kárpótolhatom vagy majd lesz egy másik esküvő is.

Mikor vissza értünk Dóri beszélt Enikővel aki addig helyettesíti amíg Dóri nem tér vissza. Dóri elégedetten tért vissza hozzánk.

-Nagyon ügyes a csajszi.
-Akkor meg vagy vele elégedve? - kérdezem
-Még szép, különben nem bíztam volna másra. - mondja.
-Holnap át kell írnunk pár papírt, úgy is azt szeretném ha Noel az apukája vezeték nevét viselné. - mondom.
-Jó, de most bulizzunk. Mától hivatalosan is szabadnapos vagyok. - mondja Dóri vigyorogva.
-Csak okosan. - figyelmeztetem.
-Ne anyáskodj már! - nyújtja rám a nyelvét játékosan.

Belépünk a táncosok közé és a zene ütemére ringatjuk magunkat. Dóri két számot bírt, majd mondta, hogy a gyerekek is tombolnak benne így ő leül. Miával táncoltunk, majd megjelent Kristóf és Xavér.
Átfogtam az egyik kezemmel a nyakát, míg a másikkal kigomboltam az ingét.

-Na mi megyünk. - mondta Xavér és kézen fogva kivitt
-Mi lesz Noellal? - kérdezem
-Miáéknál alszik, Noahnak mutatni szeretne valamit. - mondja és kinyitja a kocsi ajtaját.

Reggel a kávé illatára keltem. Az ágy mellett ott gőzölgött egy bögre kávé. Felkeltem és magamra vettem Xavér tegnapi ingét. A pohárral a kezemben mentem Xavérhoz aki az újságot olvasta és bánatomra fel volt öltözve.

-Reggelt. - köszöntem
-Szia. - jön oda hozzám.
-Este most jól aludtál, még rémálmod se volt. - mondom vigyorogva.
-Nem is tudom minek köszönhetem ezt. - mosolyog rám és ad egy puszit.
-Dolgoznod kell? -kérdezem és le rakom a poharat.
-Sajnos. - húzza el a száját.

Robi morgós hangulatában volt. Ki vett a kosárból egy almát, majd két harapással meg is ette.

-Mi az rossz volt az este? - kérdezi Xavér
-Nem, csak az hogy ilyen gyorsan lett reggel. - morogja és ki megy az ajtón.

Xavér felveszi a dzsekijét és ad egy puszit.
A nap hátralevő részében főztem, mostam és takarítottam. Csörgött a telefon és a kijelzőn Xavér neve volt.

-Bocs Angyal, de tovább kell bent maradnom. - mondja fáradtan.
-Nincsen semmi, majd jössz mikor tudsz. - mondom kicsit szomorúan.
-Sietek ahogy csak tudod, de ez a k****g nem csinálta meg a papírmunkát. - morogja
-Várlak. - köszönök el.

Megint csörög a telefon most Dóri.

-Szia - köszönök.
-Csá, hallod ez a leander-völgyi nem csinálta meg a dolgát, most telefonált. - morogja
-Igen mondta Xavér. - mondom.
-Van egy ötletem arra, hogy gyorsak legyenek. -hallom a hangján, hogy vigyorog.
-Na, hallgatlak.

A közönség várja mi az a titok, mi pedig hallgatunk.

-És mi az a nagy ötlet? - kérdezi a műsorvezető nő.
-Azt, nem áruljuk el. - mondja Dóri.
-Hát akkor kedves nézőink, köszönjük, hogy velünk tartottak és reméljük, hogy legközelebb is velünk tartanak, ahol egy másik két párt fogunk megkérdezni, hogyan találtak egymásra. Én Méhész Andrea voltam ez pedig a The Mort 2. - köszön el a műsorvezető nő.

The End.

20

6 évvel később.

-Zsebkendő van nálad? - kérdezem

-Igen anya. - válaszolja Noel.

-Papucs?

-Megvan. - cipzározza be a táskáját.

-Ha baj van szólj és ott leszek. - mondom aggódva

-Tudom anya. - sóhajtja.

Noel ma megy focitáborba. Ízig vérig az apja tehetségét örökölte, és hagytam, hogy járjon. Most megy először táborba és még csak 6 éves. Annyira aggódom, hogy lesz vele valami, de a szülők meg nyugtattak vagyis csak próbáltak.

Az úton amíg el nem érjük a sulit ahol a busz indul elmagyarázom neki, hogyha valaki miatt mérges lesz vagy szabálytalanul játszik akkor sem repítjük fel. 

Ja ige! Noel az apja erejét örökölte és néha hiányzik. Már annyiszor megpróbáltam fel keresni őt, de végül visszakoztam. Dóri is szidott érte, hiszen ő ott volt velünk Noel születésétől fogva. 

6 évvel ezelőtt.

Újra visszajött a reggelim és ez már nem az első esett. Valami baj van velem csak azt nem tudom, hogy mi. Dóri végig fogja a hajam és mikor végzek az ő megszokott viselkedésétől eltérve, most aggódó arccal tekint rám. 

-Na jó, csak egy dolgot tehetünk. - mondja Dóri

-Na mit? - kérdezem 

-Elmegyünk szépen az orvoshoz és nem ellenkezhetsz. - húz ki a vécéből.

-Ne, Dóri! Be kell adnom a dogákat. - viaskodom vele.

-Lesz***m a dolgozatot. Te most nekem sokkal fontosabb vagy mint egy r***t doga. - morogja Dóri.

Elvisz a dokihoz, aki megnéz mindenütt, de nem talál semmit. 

-Volt önnek testi kapcsolata az elmúlt hónapokban? - kérdezi az orvos.

-Ő...nem - válaszolom.

-Azért látogassa meg a nőgyógyászt. - ajánlotta.

Felhívta a doki a nőgyógyászt aki azt mondta azonnal fogad. Remegve mentem be Dórinak úgy kellett lökni-e. A doki vizsgál én pedig egy számot dúdolok a fejemben. Mikor végez gyorsan felpattanok és várom a doki válaszát.

-Van egy jó vagy egy rossz hírem. - kezdi.

-Csak nem? - sápadok el.

-Akkor úgy látom, hogy rossz. - mondja az orvos.

-Mi? Nem csak még szerintem korai vagy mi...izé...én még suliba járok...vagyis főiskolára. -dadogom

-Meg akarja tartani? - kérdezi

-Hát még szép! - mondja helyettem Dóri.

Rám néz és én azt se tudom mit mondjak.

-Gabi, ő az unoka tesóm tudom, mert elmondanád, ha nem. Együtt megoldjuk és segítek mindenben. - könyörög Dóri.

Még soha nem hívott Gabinak és ez furcsa volt számomra. Persze hogy meg akarom tartani a kicsit, csak ennyi maradt Xavérból. Jó mindez az én hibám, de úgy gondoltam, hogy jól döntök akkor.

Bólintok a dokinak, mire az felír egy csomó gyógyszert. Ki írta a következő időpontot, majd elmegyünk. Kiváltottuk a gyógyszereket, majd felhívtam anyut, Dóri pedig Robit és az anyukáját. Szigorúan megmondtam neki, hogy nem tudhatja meg Xavér. Tudom, hogy az apja, de akkor sem. Még nem állok készen elmondani neki. Tudom, hogy egyből ide jönne, de azt sem akarom, hogy fel adja az álmát. Robi később eljön hozzánk és hozott pár kaját. Elfogadta a döntésemet, de nem helyeselte.

A következő hónapok nehezek voltak. A vége felé elköltöztünk egy kisebb albérletbe. Mikor megszületett Noel csak pár napig maradtam ágyban utána elkezdtem bepótolni a lemaradásomat. Végül mindkettőnknek sikerült a vizsga és el is fáradtunk. Mivel Noel napközben szépen aludt addig Dóri vigyázott rá,de este, mikor tanultunk volna vagy aludnánk Noel elkezdett sírni és abba se hagyta. Nem tudtunk mit kitalálni végűl már annyira kiakadtam, hogy régi videókat néztem, míg Noel tágra nyílt szemekkel lesett.

-Noel kérlek aludj. - könyörögtem neki.

Elfordította a fejét és a tévét nézte. Megfordítottam, hogy had lássa és akkor ép a kamera Xavért vette a szalagavatónkon. Noel vigyorogva rázta a kis kezét én pedig csak mosolyogva ráztam a fejem.

-Miért fájdítod a szíved? - kérdezi Dóri álmosan és leül mellém.

-Már nem tudtam mit kitalálni. - mondom ásítva.

Noel mindig mikor vége lett a felvételnek újra le kellett játszani, mert különben sírt volna. Mintha tudta volna ki is az apja. Végül lassan elaludt és Dórival megkönnyebbülve felsóhajtottunk. Ezek után mindig lejátszottuk este a videót és mi is tudtunk időben aludni.

Még a fürdetés volt rossz. Első fürdetésnél elkezdtem sírni a kisbabámmal együtt, mire Dóri elvette tőlem és megfürdette. Egy hónapig ő csinálta utána átvettem tőle. Most már ha lehetne el sem engedném a kezemből. Anya is jól fogadta a hírt pedig azt hittem, hogy majd le fog szidni, hogy milyen felelőtlenke vagyunk. Helyette megnyugtatott és azt mondta bármikor segít amiben csak kell.  

Még  a fogfájások voltak  rosszak mikor kibújtak a fogai. És azok a pillanatok amikor este kerestük a cumiját és végül a hűtőben találtuk meg. A cumija nélkül el se aludt volna. Pedig nem nagyon volt és ha mégis az se tartott sokáig, az injekciót meg kinevette, amikor megkapta.  Tiszta apja volt. Ugyanúgy meg volt neki az a sunyi mosolya aminek nem tudtam ellenállni és az a szőke haja!
Később Dóri elköltözött Robihoz. Rossz volt, hogy nem volt a közelemben, de meg kellett tanulnom egyedül is lábra állni. Felvettek egy olyan munkahelyre, ahol Dóri is dolgozott.Mikor megtudta, hogy én egy emelettel fentebb kerültem, addig üvöltözött a főnökkel, míg egymás mellé nem raktak minket. Csak egy fal választott el minket egymástól, de szinte mindig vagy nála voltam, vagy ő volt nálam.
A lakásunkat is átrendeztem az én stílusom és hangulatom szerint. Munka is volt bőven és jöttek az ügyfelek is. A főnök is meg volt elégedve velem és néha elnézte nekem, ha valamiért el kellett szaladnom. Ez általában Noel miatt volt, mert a speciális óvodában, ahol a mort gyerekek voltak, Noel szerette a gyerekeket repülni tanítani. Amivel az volt a probléma, hogy nem minden gyerek tudott vagy szerette volna.  Persze nem csináltam abból rendszert, hogy állandóan elmentem, néha megkértem anyut, hogy segítsen.

Vissza a jelenbe

-csak ügyesen. - mondom Noelnek miközben megölelem.

-Rúgd szét a hátsó fertályukat. - mondja a hátam mögött Robi.

-Kereszt apu! - köszönti Noel mosolyogva.

-Adj egy ötöst. - tartja a kezét, mire Noel bele csap.

-Beszállás! - kiabálja Noel osztályfőnöke.

Aggódva figyelem ahogy felszáll a buszra. Robi átölelt és figyeltük, ahogy a busz elmegy. 

 Robi elenged, majd matat a zsebében.

-Figyelj csak. - szólal meg.

Ránézek és átnyújt egy darab fecnit. 

-Mi ez? - kérdezem tőle és elveszem a papírt.

-Khm...csak nézd meg. Lesz ott egy honlap neve írd be. Majd megjelenik egy reklám felírat görgess lejjebb és meglátsz egy fehér sávot. Oda be kell írnod ezt a 16 betű és számjegyből álló kódot. És ha bármit is látsz ott ne lépj ki, csak nézd meg kérlek. - ad egy puszit az arcomra, majd elmegy.

Furcsán néztem őt ahogy elmegy. zsebre raktam a papírt és elindultam dolgozni. Oda értem a munkahelyemre és Dóri aki már 6 hónapos terhes és ikreket vár, ott áll az irodámban. 

-Csá. - köszön és leül a fotelba.

-Szia, hogy vagy? - kérdezem és leveszem a kabátom.

-Jól, csak az egyik ül a húgyhólyagomon. - morogja.

Nevetve leülök a székembe és lerakom a táskámat. Megszólal a telefonom, megnyomom a gombot és a főnök hív.

-A színpad a tiéd. - mondja Dóri és felkelt a fotelból.

-Ne, maradj csak mindjárt jövök. - mondom neki miközben össze szedem a papírokat.

-Mennem kell pisilni. - mondja Dóri és ahogy csak tud rohan ki az irodából.

Bekopogok a főnök irodája ajtaján, aki azonnal behív. Oda adom neki a papírokat átnézi és bólint.

-Nagyon jó Gabi. - mondja elismerően.

-Köszönöm. - indulnék kifelé

-Még valami! - állít meg. - Lenne kedve vacsorázni velem? - kérdezi

-Férjnél vagyok. - mutatom az áll gyűrűmet, amit még Noel horgászott ki nekem.

-Óh, elnézést. - szabadkozik

Rá mosolygok és kimegyek az ajtón. 

Elintéztem egy idős hölgy fürdőszobáját és egy házaspár gyerekszobáját. Dóri egy szakáccsal vitatkozik, aki nem akar neki dolgozni és vészesen közeledik egy rendezvény lebonyolítására. 

Mikor haza érek, ledobom a cipőmet és felkötöm a hajam egy laza kontyba. A konyha közvetlenül a bejárati ajtó közelében van balra, a nappali, a két szoba és fürdőszoba jobbra.Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába és pár percig hallgattam a csendet, ami most szokatlan volt. Pedig mit megadtam volna tegnap két számolás közt, hogy Noel lentebb vegye a hangját a játéknak. Le mostam a sminkem és kivettem a kontaktlencsémet amit még a főiskolán kezdtem el hordani. Már mint nem azt a kontaktlencsét, amit most kivettem, hanem úgy általában. Változásra volt szükségem ezért, kontaktlencsét használok és levágattam a hajam, majd befestettem szőkére. Bemegyek a kis konyhámba és felrakok egy kis tál vizet magamnak amiben kifőzőm a tésztát. Előveszem a laptopom és megkeresem a papírt amit még Robi adott. 

Mindig kíváncsi voltam és ez az évek alatt nem változott. Ahogy Robi mondta lefelé görgettem és megtaláltam a kis fehér sávot. Beírtam a kódot és vártam.

-Üdvözöljük ön Gyémánt Xavér a TRT rendszerében. Írja be a biztonsági jelszót. Kit védene meg az élete árán is? - olvastam fel hangosan.

-Na jó ez elég egyszerű, szerintem Dóri. - beütöm a nevet.

HIBA!

-Jó, akkor az anyukája

HIBA

-Dénes

HIBA

-Krisztián

HIBA

-Na ne már! Csak azért nem léptem még ki, mert Robi megkért rá. - morgom

Aztán eszembe jutott valami. Vonakodva beírtam és vártam. Körbe-körbe forgott a jel és végül megállt.

HELYES

Beadott egy oldalt, ahol ott volt az eddigi ügyei. Amit épp teljesített vagy amit nem. Valami drog termelő vezérét kereste, de még eddig semmire sem jutott. Rámentem az adatlapra. Leadott egy 6 éves képet, ahol még szőke volt és egy mostanit amiben fekete rövid haja van és vissza került a fekete fülbevaló is. Úgy nézett ki mint egy bűnöző a borostájában. Hátal a tálnak bele raktam a tésztát, miközben néztem a képet. 

-Még mindig hiányzol. - sóhajtottam és ki ikszeltem az oldalt.

Xavér szemszögéből

Reggel felkelek és fáradtan elindulok tusolni. Mikor felöltöztem kimegyek a konyhába és lehúzok egy üveg tejet. Megnézem mindenem megvan-e, majd hallom, hogy Robi kopog az ajtómon. Kinyitom ő pedig vigyorogva bejön.

-Jó reggelt társam. - köszönt és ledobja a pultra a mai újságot.
-Szevasz! Helyzet? - kérdezem.

Közelebb megyek hozzá és megérzek egy ismerős illatot körülötte. Nem törődtem vele elolvastam az újságot míg ő kivesz egy almát a kosárból.

-A főnök vár minket, valaki közülünk szagot fogott és most mindenkivel közölni akarja. - mondja.
-Gyerünk. - veszem fel a dzsekimet.

Beszállunk a kocsimba. A régit lecseréltem és vettem egy ujjat, vagyis a réginek az új típusát. Átmentettem minden információját így még Ella is benne van.
Úgy hiányzik! Betegesre aggódom magam miatta minden áldott nap. Bejártam az összes várost és Rolanddal a számítógép zseninkkel figyeljük hátha felbukkan. Ha ez megtörténik az biztos, hogy utána megyek és addig győzködöm, amíg be nem adja a derekát.
Lehet, hogy most túl nyálas vagyok, vagy a többi férfi, már rég hagyta volna a fenébe, de én nem tudom magam túltenni rajta.
Szeretem és ezt még nem mondtam neki abban a pár hónapban míg együtt voltunk.
Mintha még most is érezném a parfümje illatát, pedig eddig még nem nagyon éreztem vagyis csak néha.
Oda értünk a kapitányságra, ahol a TRT is volt (Titkos Rendőrségi Társaság).  Felmutatom a jelvényemet, majd bemegyünk a liftbe és ott van egy gomb. Benyomom és megjelenik egy kis ablak, ami a szememet és a tenyeremet olvassa le. Robi első nap megjegyeztem, hogy tisztára olyan, mint valami történelmi múzeumban, ahol a régi ereklyéket őrzik.
Mind a kettőnket leolvassa, majd kilépünk az ajtón, ami megjelenik előttünk és egy hatalmas csarnokba érkezünk több - száz ezer emberrel. A korláton lenézek, ahol látom, hogy a munkatársaim telefonálnak, írnak, beszélgetnek vagy mennek valahová. Bírom ezt a helyet, jó a hangulat, a munka is remek és a fizetés is. Elindulunk a főnök irodájába, aki már vár ránk. Egy öreg köpcös férfi, aki nemsokára nyugdíjba vonul. Hangja hasonlít egy maffia vezérhez és a terem a szivarjától fuldoklik. Gyorsan nyitok egy kis ablakot, majd leülök az íróasztalával szembe.

-Na uraim, ma kaptunk egy fülest, hogy egy vállalat egyik vezetője lehet a mi kulcsunk a lakatba. - kezdi a főnök.
-Melyik vállalat az? - kérdezi Robi miközben jegyzetel.
-A címe itt van. - dob felénk egy papírt. - Valami rendezvényszervező és lakberendező egyben. - magyarázza.
-Ó, hát izé szerintem az a fickó tiszta. - mondja Robi idegesen.
-Na már miért? - kérdezi a főnök. -Ilyen telepatikus érzékelője van vagy mi?! Menjenek és nézzenek utána. - utasít minket.

Kimegyünk az ajtón én pedig adok egy tockost Robinak.

-Mi a fene ütött beléd? - kérdezem
-Csak elmondtam a véleményemet. Adjuk át másnak. Meg tudod, hogy Dóri ott dolgozik - mondja én pedig kinevetem.
-Ne izélj már. Még a múltkor majd meghaltál, hogy elkapjuk a tagod, most meg, teljesen meghibbantál. -szólok neki.
-Telefonálnom kell. - mondja és elszalad.

Felvont szemöldökkel nézek utána és mire ki érek addigra már a kocsimban ül.
Megszólal a rádió adó vevő és a központból valaki beleszól.

-Bázis a 7-esnek vétel.
-Itt 7-es - szól bele Robi én pedig beszállok a kocsiba.
-A tettes minden bizonnyal abban a vállalatnál dolgozik, ahova épp mentek. Az erősítés már úton van, a letartóztatási parancsot megkapták.- szól bele a bázis
-Rendben bázis vége. - szól bele Robi.

Beindítom a kocsit Robi pedig idegesebb mint valaha.

Gabriella szemszöge.

-Anya, tök szuper volt az egész! Jött felém a labda, azt hittem ki se tudom védeni, de felé ugrottam és bumm! Kilöktem a kaputól. A közönség meg csak tombolt. - mondja Noel izgatottan mikor jövünk haza.

-Ennek örülök. - mondom mosolyogva.

Benyitok az ajtót, Noel pedig ledobja a cuccát szanaszét a lakásba, majd a régi tévé játékommal jön ki.

-Noel, már ezerszer elmondtam, ne hagyd kupit a lakásban. - szólok rá és felszedem a cuccait.

-Jó anya. - mondja.

Itt akár azt is mondhattam volna, nyert egy csomó pénzt meg se hallotta volna. Bekapcsolja a játékot és nagy szemeimmel rám néz.

-Nem holnap iskola. - mondom neki.

-Na léci! - könyörög

-Jó, de csak egyet. - mondom és leülök mellé.

Bemászik az ölembe és elhelyezkedik, majd betöltődik a játék. 

-Én most apa kocsijával leszek. - jelenti be.

Mikor már meg tanult beszélni és elkezdte az ovit, megkérdezte ki az ő apja. Hát elmeséltem neki és megmutattam neki a videón is. Később mikor először játszottunk mindig az apja kocsijával ment, de soha nem tudta bevenni úgy a kanyarokat, mint ahogy a videóban látta.

-Úgy se fog sikerülni. - mondom neki.

-Fogadjunk? - néz rám szeme csillog mint az apjának.

-Na fogadjunk, ha én nyerek rendesen elrakod a cuccodat mikor hazaérsz. - mondom neki.

-Jó, de ha én nyerek, mert én nyerek sütsz nekem palacsintát minden reggel. - mondja vidáman.

-Kora reggel? - kérdezem tőle 

-Igen. - bólogat

-Hát kösd fel a gatyád. - mondom.

A végén vesztettem, de csúnyán. 

Egy hónapig fogom hallgatni, hogy elvert és én még tovább könyörgök majd neki, hogy rakja el a cuccát.

Hétfőn Noel egy ragacsos puszival kelt. Mosolyogva megölelem, majd felkelek és megsütöm neki a palacsintát. Dóri bejön az ajtón szegény alig fér be.

-Majd tervezd át ezt az ajtót. - morogja

-Miért dolgozol még? Pihenned kellene? - kérdezem és adok neki a megsült palacsintából.

-Azért, mert...be akarom fejezni ezt még. - mondja teli szájjal.

-Szia kereszt anyu! - köszön Noel.

-Szia maszat király. - köszön neki Dóri és megtörli Noel száját.

Mikor elindulunk Dóri felkapja a tálca palacsintát én pedig furán nézek rá.

-Hárman vagyunk. - mondja, majd megy ki az ajtón.

Noel nevetve követi, sapka ferdén a fején, nadrágja meg félig lecsúszva. A suli előtt még Noel bekap egy utolsó falatot, majd bemegy. Az utcán mindenki bámul és már számolok is vissza Dóri mikor szól be valakinek.

3...2...1...

-Na mi van? Nem láttál még terhes nőt enni vagy mi? Azt nézzed mit csinálsz ne engem bámulj...- morogja Dóri egy férfinak aki ijedten tovább megy.

Eldobja a tálcát a kukába, még szerencse, hogy eldobhatós volt és bemegyünk az irodába. Az automatánál vesz egy üveg vizet, majd indulunk a konferencia terembe. A főnök sugárzó mosollyal üdvözöl minket és volt olyan balszerencsém, hogy mellé kellett ülnöm. Míg valaki beszélt folyton hozzá érintette a lábát az én lábamhoz. Tűrtem egy darabig és próbáltam hátrébb húzódni. 

"Mit mocorogsz már?" - kérdezi gondolatban Dóri

"A főnök tapiz" - morgom gondolatba.

"Akarod, hogy le üssem, úgy is  most formában vagyok" - gondolja 

"Nem ezt majd meg hagyjuk Robinak." - viccelődőm gondolatban.

Dóri csak sóhajt egyet én mosolygok. 

A főnök tovább tapiz én meg a ruhámat szidom. Biztos az egyenruha miatt csinálja ezt, ha látna az otthonkámban ami egy melegítő nadrág és egy felső, biztos nem tapizna. Nem értem, mit nem ért azon, hogy férjnél vagyok? Ekkor az ajtó kinyílik és egy férfi lép be több rendőrrel. Rá nézek és el áll a szavam. 

-Rendőrség! Tóth Norbert kérem lépjen el az asztaltól kezeket fel, le van tartóztatva. - mondja Xavér.

Mindenki rémülten távolodik el az asztaltól, kivéve Dórit, aki még elkortyolgat egy bögre teát. A főnök fel áll én pedig hátrébb lépek jó távol tőle. A főnök előveszi a pisztolyát rámutat Xavérra.

-Tegye le a fegyvert. - mondja Xavér.

Ránéztem Xavérra aki a főnökre koncentrált. 

-Nem fogok a sittre kerülni. - mondja a főnök.

A pisztoly kibiztosítva és látom, hogy le fogja lőni. 

A pisztoly elsül utána egy másik

-Ne! - szaladok oda és ellököm Xavért. 

Észre se vettem, hogy le lepleztem magam. Túl gyorsan mentem, de már késő volt. 

Xavér szemszögéből.

A nő ellökött és eltalálta a golyó. Dóri felpattan a helyéről és rémülten megy oda hozzá. Sírva rogy össze.

-A r***dt életbe Optika. - kapja fel a földről a nő fejét.

És akkor látom. 

Döbbenten nézek le, majd tántorogva oda megyek és le térdelek elé. Ella szeme csukva. 

-Hívjatok egy k****zot mentőt! - kiabálja Robi.

Az ölembe húzom Ellát és a haját simogatom. Sírva fúrom bele az arcom a nyakába. A testem a sírástól rázkódik, Dóri pedig mellettem szipog. 

-tarts ki kérlek. - könyörgök.

A mentők megérkeztek és még volt gyenge pulzusa. Amint beértek vele a kórházba már tolták is a műtőbe. Robi beszélt az orvossal, de én csak azt vártam, hogy mikor tolják ki onnan és láthassam újra. 

Egy kis srác rohan végig a folyosón, szőke hajáról le csúszik a sapkája és le esik a földre. 

-A mamámat akarom! Engedjenek oda. - sírja a kicsi a nővérnek.

Robi oda megy hozzá és fölveszi. Lehajtom a fejem.

-Noel nyugodj meg kis pajtás, anya mindjárt jön. - mondja Robi a fiúnak.

Felkapom a fejem és össze szorítót szemöldökkel nézek Robira.

Ránézek a srácra, majd Robira.

Anya fel áll és elhívja arrébb a srácot. Én fel állok és közelebb megyek Robihoz.

-Az van, hogy...izé...Noel...a...fiad. - mondja Robi idegesen.

-Mi a fenéről beszélsz? - sziszegem felé.

-Még a főiskola előtt. - mondja Dóri

-Ti mind tudtátok?- nézek körbe ők pedig hallgatnak.

A kis srác nagy szemekkel néz rám bennem a düh tombol. Végig tudták és nem mondták el és gondolom mind Ella miatt van.

A farhoz ütöm a fejem. Egy kis kéz megszorítja a kezem én pedig le nézek. A srác a székhez húz, majd mikor le ülök megfogja a két kezem.

Ugyanazt éreztem, mikor Ella baleseténél. A kis srác megmutatta a születését, hogy Ella miket mesélt rólam. Az alatt a kis idő alatt mindent megértettem és dühös voltam még, de Ella szájából is hallani akarom őket. 

Mikor vissza térek a műtétnek is vége. Szerencsére Ella jobban van és mikor fel kell bemehetünk hozzá. 

Noel végig a közelemben van él elmesél mindent. Később az ölemben alszik el és mikor apának hív a gyomrom egyet fordul. Örülök, hogy van Ellától egy fiam és elfogy az önelégültség, hogy tudom az én erőmet örökölte, na meg azt, hogy ő is kapus. 

Mikor Ella felkel Noelt akarja. Mivel Noel még alszik és erősen kapaszkodik belém beviszem hozzá. Ella döbbenten néz rám, majd arrébb megy, hogy lefektethessem Noelt. Fájdalmában össze rándul és tudom, hogy nem sokára vége, mert mi gyorsabban gyógyulunk mint egy átlag ember. 

-Szia. - köszön.

-Szia. - köszönök.

Csendben nézzük egymást és halljuk Noel halk szuszogását. 

-Bocsánatot szeretnék kérni, bár tudom, hogy ez nem elég. - szólal meg.

-Csak azt mond meg miért? - kérdezem tőle

-Féltem. - mondja suttogva.

-Mondtam, hogy meg védelek, de te nem bíztál meg bennem. - mondom 

-De bíztam, csak féltem, hogy bármi bajod eshet. - szólal meg.

-Én erre nem tudok mit mondani. Noel életében természetesen részt akarok venni és beszélek az ügyvédnek arról, hogy...

-Ne vedd el tőlem kérlek. - szólal meg rémülten

-Meg se várod mit akarok mondani! Fizetek mindent Noel után ameddig csak kell. - fogom meg Ella kezét.

-De én nem akarom. Azt akarom, hogy az élete része legyél. - mondja kétségbe esetten.

-Már miért akarnád hogy az élete része legyek, mikor 6 évig eltitkoltad előttem? - kérdezem

-Azt akarom, hogy egy család legyünk és tudom, hogy milyen ostoba voltam, de rájöttem, hogy nem tudnék élni nélküled. Ez a 6 év pokol volt számomra. Kérlek higgy nekem. - könyörög sírva.

Ezeket a szavakat  régen akartam hallani

-Tudom, hogy önző vagyok és meg sem érdemlem amit kérek, de kérlek adj nekünk egy...harmadik esélyt!

Nem tudom, hogy meg tudom-e tenni. Félek, hogy megint ki gondol valamit és elmegy. 

-Szeretlek. - szorítja meg a kezem.

Felnézek rá és nem tudom elhinni, hogy mit mondott. 

-Mond még egyszer! - követelem.

-Szeretlek és veled akarunk lenni. - mondja

Felpattanok és az ajkam már az övén. Az agyam riadót fúj,de gyorsan elhallgattatom és csak őt akarom. Erősen szorítom a fejét magamhoz. Noel alattam megütögeti a mellkasom, mire abba hagyom. Még hálás is lehetnék neki, mert lehet valami rosszat csináltam volna az anyukájával.

19

Március az a hónap amikor az iskolánkban sulinapot tartanak. Ilyenkor az osztályok megmérettetik tudásukat és általában nagy vita is szokott belőle lenni. A mi osztályunk következett és én jöttem soron. Az egyik tanár megforgatta a szerencse kereket amin különféle kategóriák voltak.

"Kérlek csak ne a matek, csak ne a matek" - mantráztam magamban.
"Nyugi, majd segítek" - gondolja Xavér
"Héj-héj nem csalunk!" - gondolja felháborodva Dóri.

A kerék forog és megáll a mateknál.

-Na Gabi! - kezd bele vidáman a tanár. - 12 sánta kutyának hány lába van? - kérdezi.

Az óra indul én pedig az őőőőőő-n kívül mást nem tudtam benyögni.

-Ne már Optika, szedd össze magad! - kiállt  rám Dóri.

Ő az ilyen játékokat véresen komolyan gondolja, amitől még félelmetesebbnek néz ki. Kamilla kárörvendve néz rám én pedig bőgnék.

"Mond, hogy 48." - gondolja Xavér.

Az idő telik én pedig nem akartam csalni.

"Ajj mond már ki!" - gondolja Dóri

-48 - szólalok meg még idő előtt.

A tanár rá néz a papírjára, majd rám.

-Pontosan! - kiállt be izgatottan.

Vissza megyek leghátra és várom, hogy újra sorra kerüljek.
Most egy pompon lány következett.

-Mi a baktérítő? - kérdezi a tanár ugyancsak izgatottan
-Hát...ő...szerintem az a baktériumot téríti el. - válaszolja.
-Basszus. - fogja a fejét Kamilla.
-Fú te! Akkora paraszt vagy, hogy a Göncölszekeret is megraknád trágyával! - morogja Dóri.

A többiek nevetnek a lány meg megrántja a vállát és haját csavargatva vissza megy a helyére. Most a fiúk következtek és azok közül is Robi.
Ő is témának a földrajzot kapta.

-Ki látható a 20.000 -ft-n? - kérdezi a tanár.

Robi gondolkodik én pedig nem tehetek róla segítek.

"Deák Ferenc" - súgom neki gondolatban.
-Deák Ferenc. - mondja Robi vigyorogva.

A tanár jóvá hagyta a fiúk pedig üvöltenek örömükben. Rásandítok Dórira aki a szemét forgatja, de azért ad egy puszit Robinak. Rákacsintok Robira, mire ő vissza.
Következett  Xavér. A kerék forog ő pedig tök nyugisan áll ott. A kerék megáll a mitológiánál.
Én izgatottan várom a kérdés.

-Melyik mitikus lényben nem hittek soha? - kérdezi a tanár.
-nem tudom talán Hippogriff. - válaszolja Xavér.

A teremben csend van, mindenki a választ várja. Én nem tudtam a kérdésre a választ pedig tudom, hogy tanultuk. De Xavérnak nincs is ilyen órája.

-A válasz helyes. - mondja a tanár.

Xavér lazán vissza megy a helyére én pedig kíváncsiskodva megkérdezem tőle honnan tudta a választ.
Közben mindenki üvölt.

"Egyszer unalmamban míg te valamit tanultál én olvastam. "
"Aj most úgy adnék egy csókot" - gondolom.
"És mi az akadálya?" - kérdezi gondolatban
"Az hogy nem helyes"
"Ez ne zavarjon" - gondolja

A következő pillanatban megjelenik előttem, majd bele passzíroz a bordásfalhoz felállított szőnyegbe.

Április vége van. Lassan itt a ballagás és az érettségi, na meg nekünk egy vizsga a fősulira, ahol eldől bejutunk vagy sem. Xavér egyik nap mikor megkérdeztem hova megy tovább tanulni feldobta ötletnek a rendőr iskolát. Ezen egy kicsit vitatkoztunk, mert míg ő egy tuti állást látott benne én egy biztos utat a halálba. Azt mondta ne legyek nevetséges, hiszen ki árthatna neki? Nem akartam, hogy rendőr legyen és megmondom miért. Féltem őt, félek, hogy valami baja lesz. Tudom, hogy ez nem a katonaság itt egy kicsit biztonságosabb, de akkor is történhet vele bármi. Ő azt mondta vigyázni fog magára és rám is kérte, hogy gondoljam át, de én csak a fejemet ráztam. Nem akarom, hogy oda menjen, nem akarom őt elveszíteni. Megmondtam neki, ha azt választja akkor nekünk vége.
Egyik szombati napon átmentem hozzá. Bementünk a szobájába, majd ő a filmnézés alatt megéhezett és mondta, hogy keressek egy másikat, míg ő szerez kaját. Rá keresek a film címére, de a böngészőt véletlenül leraktam kis méretre. Az asztalon találtam egy fájt aminek a címe: jelentkezés.
Furdalt a kíváncsiság hát megnyitottam, de nem kellett volna.

-Tisztel Gyémánt Xavér! Örömmel tudatjuk önnel, hogy a TRT- ben felvételit nyert. - olvasom hangosan.

Döbbenten bámulok a monitorra, majd bezárom és megnyitom a böngészőt. Félre raktam a laptopot, majd felálltam. Xavér ott állt az ajtóban valószínűleg mindent hallott. Felvettem a kabátom Xavér kezében még ott a kaja.

-Szóval eldöntötted, mit kezdesz magaddal? - kérdezek rá.
-El akartam mondani, kérlek próbáld meg velem. - kérlelt.

Sírva a fejemet ráztam  és elszaladtam mellette. Még halottam ahogy káromkodik és a falhoz vág valamit.
Anya pár napig hol engem hol Xavért szidta. Xavér próbálkozott, majd fel adta és arra kért legyünk barátok és a suliban tartsuk fent a látszatot, mintha nem történt volna semmi. Dóri is engem szidott. Azt mondta, ha ő el tudja engedni Robit oda akkor én is meg tudom tenni. Csak csendben hallgattam és alig szóltam valamit.
Lezajlott a ballagás és az érettségi is. A vizsga is jól sikerült, bár elég nehéz volt, de bejutottunk.
Az ágyamon ültem és néztem ki az ablakon mikor kopogtattak az ajtómon. Kinyitom és Xavér áll ott. Pár percre kihagy egy ütemet a szívem.

-Bejöhetek? - kérdezi
-Gyere. - tárom ki neki az ajtót, hogy elférjen.
-Kérnék tőled egy szívességet. - kezd bele.
-Valami baj van? - kérdezem aggódva.
-A troxok hadat üzennek és ma este akarnak támadni. Szeretnénk ha segítenél. - mondja
-Hát még soha nem volt részem ilyenben, de segítek. - válaszolom
-Ez nem olyan lesz mint a filmekben. Ez élet-halálra megy. - mondja
-Tudom. - mondom óvatosan.
-Ha nem akarod nem muszáj, nem akarom, hogy valami bajod essen. Én még...- mondja
-Akarom és nem lesz semmi baj. Ott lesztek ti is. - vágok közbe
-Jó, este érted jövök. - mondja ahogy megy ki az ajtón.
-Rendben.

Nézzük egymást, majd közelebb jön és ad egy puszit az arcomra, majd becsukódik az ajtó. Neki támasztom a hátamat a hideg ajtóhoz és rettegve várom az estét.
Este a csillagos ég alatt nézünk szembe a troxikkal.

-Jé a csipet csapat. - mondja a vezetőjük vidáman.
-Ó, hogy fordulnál fel. - morogja Dóri.
-Na és hogy legyen. Dobjunk fel egy érmét, vagy mondjuk te cica mica lengetsz előttünk egy zászlót. Ígérem, ha vége az én zászlómat is meg lengetheted. - mosolyog rám kajánul a vezér.

Xavér morogva neki akar esni, de Kristóf lefogja.

-Inkább húzzatok haza, kárnak pocsékoljátok itt a levegőt. - szól oda Mia.
-Én a helyedben csendbe maradnék, mert a kicsi lányod elég harcias. Nem szeretném, ha bármi baja esne. - mondja a vezető.

Itt robbant a bomba. Kristóf és Xavér egyszerre futottak előre. Dóri és Robi pedig átváltoztak és morogva támadtak.
Robi vagy Dóri nem tudom őket ilyenkor eldönteni, elkezdte morogva tépni az egyik troxot, Kata sorozatosan átváltozott valamilyen állattá, Mia láng gömböket lőtt, míg Kristóf elkapta egy indával a vezért. Xavér pedig a levegőben harcolt egy másik troxxal. Megláttam Lilit viaskodni egy nővel és utána mentem. A nő észre vett és el szaladt én pedig utána. Mikor meguntam a fogócskát neki lőttem egy vízi gömböt. A csaj elesett Lilivel együtt.
Oda szaladtam Lilihez és felsegítettem.

-Jól vagy kicsim? Fáj valamid? - kérdeztem aggódva és arrébb vittem.
-Nem, csak megijedtem. - nézz rám.
-Menj jó messzire és addig ne gyere elő még valaki közölünk nem hív. Jó? - kérdezem

Lili bólintott, majd elszaladt. A csaj mint valami harcművész két lábra ugrott és beállt egy pózba.

-Gyere a mamához, ígérem gyorsan végzek veled. - hív közelebb.
-Azt majd meglátjuk. - válaszolom.

Elém jött és megfogta a nyakam. Fölemelt a levegőbe én pedig rúgkapáltam. Már alig kaptam levegőt, ekkor hátra esett én pedig fulladozva köhögtem. Felnéztem Lili pedig egy fa mögül tapsikolt örömében, de gyorsan vissza bújt.

-Hol az az ördögfióka? - kérdezi a csaj.
-Valahol jó messzire. - morogtam és felkeltem.

Lőttem felé, de ez oly kevés volt. A csaj sokkal erőseb volt. Tüskéket lőtt kifelé a testéből én pedig alig tudtam védeni magam a pajzsommal. A csaj a levegőbe emelt, majd hozzá vágott a földhöz. Nem maradt semmi erőm és szidtam magam, hogy ilyen gyenge vagyok. A csaj elindult Lili felé én pedig nagyon mérges lettem.

-Nem hagyom, hogy bántsd! - üvöltöttem és felálltam.
-Na és, hogy akarsz megállítani? - kérdezi gúnyosan.

Ököllel a földre ütöttem mire az megremegett. A kezemmel fölemeltem a vizet a föld belsejéből,közben én is emelkedtem. Két vízi kígyó támad elő a földből én pedig mosolyogva a csajra néztem aki döbbenten tekintett rám. Azt mondják, ha egy mortot a családjával fenyegetik esetleg bántják irdatlanul dühös lesz és addig le sem nyugszik még nem végez az ellenségével. Igaz Lili nem  családom része, de annak tekintem őt.
A csaj üvöltve támadt nekem én pedig a két kígyót szabadjára engedtem. Még egy tüske bele fúródott a lábamba, de a csajt elkapták a kígyók és lerántották a föld mélyére. Lihegve le ereszkedtem a földre és kihúztam a tüskét a sebből. Nagyon fájt. A többiek is szereztek valamilyen sebet ahogy láttam őket közeledni, de a jó hír, hogy jól vannak. Mia sírva szaladt oda Lilihez Kristóffal együtt én pedig haza teleportáltam magam. Még hallottam, ahogy Xavér szólít, de csak otthon akartam lenni.
Otthon levettem a piszkos, szakadt, véres ruhámat és kidobtam a kukába. Sántítva be szálltam a kádba és a víz csípte a sebem, de egy idő után össze forrt és csak egy heg maradt utána.

Augusztus vége avagy készülődés a főiskolára.

-Mindent el raktál? - kérdezi Dóri.
-Azt hiszem igen. - néztem körül.
-Holnap érted jövök és kimegyünk a pályaudvarra. Robi később elhozza a cuccunkat. - mondja.
-Már alig várom a fősülit. - mondom neki izgatottan.
-Ja én is. Lesz kit legalább kiosztanom. - mosolyog Dóri.
-Ó te jó ég! - nevetek fel.
-Egyébként Xavér kérdezget felőled. Mindig mikor haza érek első kérdése az, hogy hogy vagy. - mondja Dóri komolyan.

Nem szóltam semmit. Hogy érezhetném magam?
A válasz egyszerű, rosszul, de nagyon. Hiányzik, de ott van, hogy mi akar lenni és ettől megijedek.

-Nagyon sz***l néz ki. És már azon is gondolkodott, hogy vissza vonja a jelentkezést és nem lesz rendőr. - mondta
-Ne, az végképp nem akarom. Ne hagyjon abba valamit, amit én nem szeretnék, hogy tegyen. - mondom.
-Tudom, de ő mindent feladna érted. - mondja Dóri.
-Annyira féltem. És tudom, ha mellette lenék minden áldott nap kiakasztanám. - mondom.
-Egyébként te is sz***l nézel ki. - mondja Dóri.

Még beszélgetünk, majd elköszönünk egymástól. Anya ma nincs itthon Márkkal van. Mivel már elég régóta együtt vannak, arra gondoltak, hogy talán össze költözhetnének. Én nagyon örültem neki. Sokáig búcsúzkodtunk egymástól, mire elment Márkkal. Elmentem fürödni és mikor kész lettem bementem az üres szobámba. Az ablakom előtt állt valaki én pedig le ejtettem a neszesszeremet és pajzsot emeltem magam elé. Az ismeretlen megfordul és a hold fénye megvilágította az arcát. Le engedtem a kezem, Xavér pedig előrébb jött. Már nagyon közel volt hozzám. Nem láttam az arcát, mert sötét volt a szobában. kezével a fülem mögé rakott egy tincset. Szeme fényesen izzott, majd se szó se beszéd megcsókolt.

-Xavér, Xavér kérlek ne. - tiltakoztam ahogy a nyakamat szívta,
-Kérlek, ma látlak utoljára. Ma érezhetlek utoljára. - könyörög.
-De ez nem helyes. - mondom rekedt hangon.
-Ez ne zavarjon. - búgja.

Átadtam magam neki.

18

A szalagavató gyorsan eltelt. A keringő szép volt, a ruhák is és Xavér is jól nézett ki a frakkban. Anya még panaszkodott is, hogy én miért nem táncoltam?
December 24-én anyuval és Márkkal töltöttem a karácsonyt, 25-én Xavérnál voltam, 26-án pedig végig látogattuk a rokonságot. Degeszre ettem magam és szellemileg is elfáradtam az utazás miatt. Mire haza értünk csak azt vártam, hogy lefekhessek aludni. Karácsonyra semmit nem kértem, mert most nem volt semmire sem szükségem. Ennek ellenére kaptam ruhát, könyvet és Márk bátortalanul átadott nekem egy nyakláncot amit rögtön fel is vettem. Xavértól egy medált kaptam, amit rá raktam a nyakláncomra. Én egy képet csináltattam, amin mi vagyunk rajta. Kicsit féltem mit fog szólni hozzá, de azt mondta tetszett neki. Robi Dórinak csináltatott egy pólót, amin az ő hülye feje látható, mire Dóri is oda adta az ő ajándékát, ami ugyancsak egy póló volt és rá volt írva,hogyha hozzá nyúlsz meghalsz! Figyelmeztetés Robi rajongóinak. A szilvesztert Xavérral, Dórival és Robival töltöttem, na meg a focis srácokkal.
Mikor vissza mentünk a suliba, már el kellett döntenünk, hogy ki hova megy tovább tanulni. Dóri kitalálta mehetnénk együtt főiskolára csak azt nem tudjuk, hogy mit is tanuljunk. Mondtam neki, hogy lehetne rendezvényszervező én meg lakberendező. Erre felcsillant a szeme és már közös vállalkozást is tervezgetett. Xavér még nem mondott a továbbtanulásával kapcsolatban semmit, de szerintem a focival lesz kapcsolatos.

Szilveszteri rész!

Xavér, én, Gabi és Robi, na meg a elég részeg focisták már várták  vissza számlálást. Nagyon hideg volt odakint, még a leheletem is látszódott, bezzeg Xavér, és Gabi meg Robi nem fáztak. A focisták vígan nevettek, mi meg az elmúlt évről beszélgettünk. Mindannyian fel elevenítettük a 9.-s évünket, ahogy első nap beléptünk a suliba.

-Fú gyerekek én már akkor össze vesztem Kamillával- meséli Dóri.

-Miért? - kérdeztem

-Mert azt hitte a folyosón, hogy valamilyen szépség versenyen van. - morogja Dóri.
-Te meg nem bírtad ki, hogy ne szólj be neki. - mondja Xavér
-Pontosan. - helyeselt Dóri

-Én gyerekek már akkor kinéztem magamnak az asszonyt. - öleli magához Robi Dórit.

Megjegyzés: mostanában Robi Dórit asszonynak hívja.

-Én nem igazán tudom, hogy mi volt 9.-ben. - vallom be kis idő múlva.

-Nekem az volt életem legjobb második 9.-e. - mondja Xavér és ad egy puszit a homlokomra.

-Vissza számlálás indul! - kiabálja a mikrofonba egy férfi.

Nagyos sokan voltak kint és mind azt várták mikor lesz éjfél.  A háttérben halk zene szólt, Robi pedig üvöltve számol.

-5! - kiabálja Robi

-4!- kiabálja Dóri

-3! - mondom

-2! - mondja Xavér

-1! - kiabálják az emberek.

Majd mindenki együtt, hogy BÚÉK! Kinyitjuk az üvegünket,majd koccintunk és iszunk.

-Milyen üzenet van a kupakban? - kérdezem kíváncsiskodva.

-Nekem az, hogy Bátorság! -mondja Xavér

-Lődd ki Ámor nyilát! - mondja Robi

-Inspirálj másokat! - mondja Dóri

-Mindenkinek vannak titkai! - olvasom a telefonom fényében.

Megnéztük a tűzijátékot, majd haza szállingóztunk. Dóri mindenkinek aki elhaladt Robival kiabálták, hogy BÚÉK!

Vissza a jelenbe!

Ez történt januárban.

-Kedves muffin megszentellek azzal, hogy a számba veszlek. - mondja Robi az ebédlőben.
-Még jó hogy csak a muffit kapod be. - morogja Dóri

Én magamban kuncogok, míg Dóri a szemét forgatja. Xavér mellettem ül és a gondolatai valahol máshol kalandoznak. Robi pedig teli szájjal magyaráz valamit Dórinak, amit persze Dóri nem ért, de ráhagyja.

-Héj, jól vagy? - lököm meg a vállammal Xavért.
-Mi? Ja, jól. - ad egy puszit
 Nevetve nézem, ahogy az utolsó muffin-ért harcol a Dóri meg Robi. Nemsokára le kell adnunk a jelentkezési lapot az iskolába. Még tegnap megnéztük megvan-e a kellő pontszámunk. Mind a kettőnknek elég neccesen, de megvan, bár azért még ott van az érettségi és egy vizsga is.
Anya az érettségi miatt szüneteltette Xavér látogatását vagy azt hogy én átmenjek. Morogtam értem, de azért elfogadtam, hiszen a tételek maguktól nem másznak a fejembe, de azért jó lenne.
Xavér mostanában elég csendes. Reggel és este is nehezen akar elengedni és a suliban is mindig ölelget. Nem panaszkodás képen mondom csak elég fura nekem. Előtte mindig megvoltunk külön. Ő a foci csapattal beszélgetett én meg vagy valakinek segítettem a háziban vagy valakinek elmagyaráztam a feladaton. Egyre többen vagyok Dóriék társaságában és Kamilla is messzire elkerül, amit nem bánok.

-Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet, meg a dolgozatot, amit átküldtem facebookon. - rohan Robi végig a folyóson.

Nézem a hogy Robi beszalad egy terembe és nevetve ölelem meg Xavért, aki pedig belefúrta az arcát a nyakamba.  Xavér előveszi a telefonját, majd nevet egyet.

-Muti. - kérem meg.

A dolgozat tényleg ott volt lefényképezve, csak azt nem értem, hogy szerezte meg Robi.

-Ugye te tisztességesen megtanultad és nem használod fel? - kérdezem
-Mi? Én soha. - rázza a fejét ártatlanul
-Ahan. Csak le ne bukj. - figyelmeztetem.

A félévi bizonyítványom elfogatható lett. Mind hármas-négyes csak a matek lett kettes. Kitűnő lett az irodalom, nyelvtan, töri és a mitológia.


Februárban egy hideg szombati napon Mia felhívott, hogy menjek el hozzá. De nem tudtam hogy hol laknak, persze jött Xavér és mivel szombatra volt kimenőm szigorúan 6-ig elmentünk Miához. Már elég nagy volt a hasa és még volt egy hónap hátra. Leültünk a fotelba, vagyis én ültem Xavér ölében és velünk szemben Kristóf és Mia.

-Ki írtuk, hogy melyik napra lesz az esküvőnk. - mosolygott ránk Kristóf.
-Na, tényleg, de jó! - örültem.
-Február 14-re még a kicsi születése előtt. - mondja Kristóf.
-És azt szeretném kérdezni leszel - e a tanúm? - kérdezi tőlem Mia
-Én! Miért? - kérdezem zavartan.
-Mert rád gondoltam. A barátnőm kint van külföldön, Kata lesz az egyik, Dóri meg a másik és kell egy harmadik. Létszíves! - könyörög.
-Hát izé...jó leszek. - egyezek bele és felállok megölelni őt.
-És te uncsitesó leszel a tanúm? - kérdezi Kristóf Xavért.
-Még szép. - válaszolja Xavér és kezet ráznak.

Még csevegtünk egy kicsit, majd Xavér hazavitt.
Belépek a konyhába és kiguvadt szemekkel nézem a konyhát.
Egy tál repked itt, egy tojás meg ki jön a hűtőből, anya meg a receptkönyvet lapozgatja mint valami boszorkány.

-Anya! - szólalok meg.

Anya rám néz, majd minden ami fent volt le esett. Anya zavartan néz rám én meg nem tudom mit mondjak.
Aztán megszólalt ő:

-Hát...izé megmagyarázom vagyis megpróbálom. - kezd bele.
-Jó, az jó lesz, szerintem le is ülök. - kihúzok egy széket, majd leülök.
-Apád és én mortok vagyunk. Én a levegő ő pedig a víz. Te apád erejét örökölted meg és kiskorodban elég sokat játszottál azzal, hogy lemerültél a víz alá és órák múlva jöttél fel csak. Mikor volt a baleset, azt hittem elfelejtetted és még nem mertem mondani neked.Nem tudtam mi lesz rá a reakciód. Annyira sajnálom kisbabám, hogy nem mondtam. - mondja anya szomorúan.
-Megértem, hogy miért nem mondtad el csak kicsit meglepődtem amikor bejöttem a konyhába. - mondom.
-És vissza jött az erőd? - kérdez rá óvatosan.

Ülőhelyzetben kinyitom a  csapot, előveszek egy poharat megtöltöm és oda hívom magam elé. Anya boldogan néz rám és mintha megkönnyebbült volna.
Amíg elmesélem, hogy mire kért meg Mia, addig anya feltakarított és össze ütött valami gyors kaját.

-Egyébként, mit sütöttél volna? - kérdezem
-Valami izé már nem is tudom. Találomra nyitottam ki a könyvet. - rántja meg anya a vállát.

Az esküvő napja is gyorsan eljött. Mia nagyon ideges volt, hiszen titkon ez lesz a második esküvője, de mindenki úgy tudja, hogy az első. A nagybátyja Sanyi azt hiszem ő viszi majd az oltárhoz. Előző nap este tartottunk egy lánybúcsúztatót. Szigorúan alkohol mentes italok voltak és Kristófot is többször meg kellett nyugtatni telefonon keresztül, hogy nincsenek fiúk levetkőztetve és Mia nem kiabál ki részegen egy dögös hapsival, hogy szeretem a vőlegényemet. A ruhámat többször be kellett venni, mire jó lett rám. Dóri morgott, hogy rózsaszín a ruha, de meg nyugodott. Kata végig csendes volt, de ezt már lassan megszoktuk, azért Dórival és Katával csináltunk egy képet. Xavér is akart velem egy képet, de több lett belőle és az egyiket felraktam profilképnek. Előtte még 15 évesen készül egy kép és azóta nem változtattam meg ideje volt már. A nagyi hozzá is szól, amin meg lepődtem, hogy 60 évesen van neki ilyenje. Azt írta oda, hogy nagyon fainak vagyunk drágáim, utána természetesen megkérdezte, hogy vagyunk, majd el kellett magyaráznom a profilképem alatt, hogy hol tud üzenetet írni nekem.
Mia a derekát fájlalta, de azt mondta, ha beindulna a szülés, addig bent tartja a gyereket, amíg ki nem mondja a pap a végszót.
A ceremónia szép volt és csak a szűk család volt jelen.

-Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Most már megcsókolhatod a menyasszonyt. - néz a pap jelentőségteljesen Kristófra.

Kristóf százwattos mosollyal felemeli a fátylat, majd megcsókolja Miát. Mindenki tapsol és éjjenez, majd beütött a ménkű.

Mia a hasához kap, majd nyögve megszólal.

-Elfolyt a magzatvizem!

Alatta megjelent egy kis tócsa és még bőgni is elfelejtettem. Ott álltunk leblokkolva, majd Robi elment a kocsiért Kristóf pedig felkapja Miát.

-Te meg mit csinálsz? - kérdezi Mia Kristófot miközben mennek.
-Nem hagyom, hogy kiessen itt nekem a gyerek. - mondja Kristóf.
-Lüke. - mondja Mia mosolyogva.

Végül megszületett Nemes Noah 3500 g és 53 cm.  Mia jól van és most pihen. Kristóf azt mondta, hogy együnk és igyunk képzeljük el, hogy felszeletelték a tortát. Csináljunk sok képet és majd jöjjünk be látogatni.

-Asszony le kéne lépni. - mondja Robi
-Mert? - kérdezi Dóri miközben táncolunk.
-Olyan szexi vagy ebben a ruhában, hogy szétrobbanok. - mondja Robi és végig nézi Dórit.
-Gyerekek ne előttem beszéljétek meg ezt. - forgat meg Xavér.
-Jól van cica ne legyél féltékeny, veled majd később. - vigyorog Robi.
-Nem is tudom, hogy fogom én ezt kibírni. Talán nekünk is lépni kéne. - néz rám Xavér.
-Azt mondod? - kérdezem és elengedem a kezét.
-Azt. - morogja Xavér.

Ránézek Dórira, aki csak biccent a fejével a kijárat fele.

-Akkor kint találkozunk. -mondja Dóri és rohanunk a kijárat felé.
-Angyal!Asszony! - kiált utánunk a fiúk, mi meg nevetve rohanunk.

17

Rövid részlet Xavér szemszögéből.

-Én csak azt nem értem mit eszel ezen a Gabin? Hiszen valljuk be, se szép, se okos, de még a pompon csapatban sincs benne. - nyávogta Kamilla.

Nagyot sóhajtottam, mert már elegem volt belőle. Remélem angyal össze szedte már a cuccát és mehetünk innen végre.

-Figyelj, ha arra játszol, hogy azt mondjam Ellárol, hogy ő egy idegesítő, nyavalygós, értetlen, beképzelt csaj,aki azt hiszi, hogy minden az ő baja. Akkor azt ajánlom most hagyd abba! - morogtam Kamilla meg csak bólogatott.

-Jól van én csak kérdeztem, nem kell mindenen felhúznod magad. - mondta.
-Szállj le rólam és Elláról is világos?! - morogtam.

"Hah! Te kis hülye, most mondtad ki amire vágytam és pont a te kis barátnőd előtt." -gondolta Kamilla kárörvendve.

Még soha nem láttam Ellát olyan gyorsan kimenni a suliból mint most.

"A rohadt életbe!" - morogtam.

Kirohantam egy száll pólóban a 0 fokos időben és kerestem Ellát.

-Te tiszta hülye vagy! Le akarsz minket buktatni? - kérdezi mérgesen Dóri és hozzám vágja a kabátom.
-Nem láttad Ellát? - kérdezem.
-Én igen, fasírt van? - kérdezi Robi.
-Miből gondolod? - kérdezem és felcipzározom a kabátom.
-Könnyes volt a szeme, meg úgy rohant mintha valaki üldözné.-mondta Robi
-Mi a francot csináltál? - dördült rám Dóri  és jól meglökött.
-Kamilla. - sziszegtem
-Mit csinált már megint, akarod hogy megtépjem? - kérdezi Dóri.
-Nem, nyugi. - mondom.

Kamillát, majd később elintézem, most azon gondolkodom, hogyan mondjam meg Ellának, hogy ez az egész egy nagy félreértés.

-Lám-lám, a díszes társaság. - mondja egy ismerős hang a hátunk mögött.

Megfordulok és 5 trox áll előttünk harcra készen.

"Még csak ez hiányzott" - gondolja Dóri.

Dóri átváltozik Robival együtt, aki még csak tegnap óta lett almort. Ez úgy történt, hogy nem bírtak magukkal és ha egy ember érintkezik egy almorttal maga is az lesz.

"Robi menj haza, nem akarom, hogy bajod legyen" - gondolja Dóri
"Na, ne most bébi, mikor jó kondiba vagyok" - viccelődik Robi
"A francba ez nem játék! Nézd meg, hogy Optika jól van-e" - gondolja Dóri.

"Remélem nem tudnak még Elláról, mert kinyírok bárkit aki hozzá nyúl." - gondolom.
"Nyugi amigo. Bébi, te meg tudsz számolni? Ők öten vannak mi meg csak hárman" - gondolja Robi.
"Ha bármi bajod lesz én esküszöm..." - morogja Dóri.

Most itt állok a suli közelében 5 trox-szal és két macskával. Hárman Dóri és Robi felé mennek, ketten pedig én felém.

-Megtáncoltatunk szelecske. - mondja az egyik és szikráznak a kezei.
-Hamarabb elrepítelek, minthogy kimondanád tűz. - próbálok komoly lenni és nem Ellára gondolni aki lehet már nem is él.

Az utcán sehol senki, mintha mindenki tudná, hogy erre most nem érdemes menni.  Robi és Dóri morognak és támadnak. Én pedig azon gondolkodom, hogyan tudnám őket leszerelni és Ella után menni.
Az egyik tüzel és majdnem oda fűstől a gatyám, ha nem változok át láthatatlanná. Innen már minden könnyű, volna, ha nem látnának. Az egyiket a falhoz lököm aki oda is esik, de a másik is jön. Kezéből jeges tüskék állnak ki. Üt, de elkapom a kezét és a gigájába vágom a karmait. Vért köpköd a szájából és össze csuklik a földön. A másik feltápászkodik, ránéz a társára, majd eltűnik.  Robi és Dóri véres szájjal néznek rám, és körülöttük is minden vér. A testek a földön, itt egy láb ott egy fül. Csontok recsegnek, ropognak és vissza változnak emberi alakúkba.

-Most te takarítasz, a múltkor is én csináltam. - mutat rám Dóri közben törli a száját.
-Mi! Ti csináltátok, most is a legnagyobb disznóságot. - mondtam.

Míg Dóri és Robi takarítanak én behunyom a szemem és a levegőbe hallgatózok. Elmegyek Elláékig és meghallom a csapot ahogy engedi a vizet közben valamit dúdol. Megnyugodtam, hogy jól van. Kinyitom a szemem és megcsörgetem a telefonját, de rögtön hangpostára vált. Vissza dugom a telefont a zsebembe és felkapom a kabátomat a földről, amit a harc miatt levettem. Dóri és Robi végeztek, majd elmegyünk a kocsinkhoz. Dóri még átmegy Robihoz én pedig haza megyek és azon gondolkodom mi a fenét csináljak?

-Cső, tesó. - köszön el Robi, majd beindítja a kocsiját és elhajt.

Nem is olyan rossz harcos, bár sok mindent nem láttam, még szerintem képeznie kell magát. Beszállok a kocsiba és ahogy vezetek töröm a fejem.
Majd ahogy meglátom Dénes kamionját eszembe jut valami.

Gabriella szemszögéből.

Bele fekszek a kádba és kikapcsolom az agyam. A sok sírástól megfájdult  fejem és a szemem. 10 perc múlva csörög a telefonom, ránézek és a kijelzőn Szöszi neve villog. Nem veszem, fel csak hagyom, hogy hangpostára váltson. Ez még megtörténik 5-ször, majd üzeneteket küld. Az üzenetekre sem reagálok, csak megnézem. Az utolsó az volt, hogy lépjek fel a netre.
Meghallom anyát, ahogy haza jön, majd keresni kezd a lakásban.

-A fürdőben vagyok! - kiabálom.

Anya benyit és aggodalmas arccal néz rám.

-Jól vagy? - kérdezi
-Persze, minden szuper. - mosolygok rá.
-Hát jó, történt valami a suliban? - kérdezi és megnézi magát a tükörben.
-Nem anya, vagyis csak az, hogy le kell adni a meghívókat, tudod hány darabot kérünk meg ilyesmi.
-Minek? - kérdezi meglepve.
-Ő....most lesz a szalagavatóm.. tudod. - magyarázom
-Mi, most?! Teljesen kiment a fejemből. - csap a homlokára.
-Még van két hét.
-Megyek össze számolom, mennyi kell. -mondja.

Kirohan és becsukja maga után az ajtót. Én is lassan kiszállok és felkapok egy köntöst. Lustán bemegyek a szobámba, majd becsukom az ajtót. Jó lenne valami kistestvér, vagy egy állat akkor nem unatkoznék. Magamhoz húzom a laptopom ahogy leülök az ágyra és felmegyek a netre.

-Csak egy értesítés. - mondom és rákattintok.

Gyémánt Xavér kapcsolatban.
"Biztos összejött Kamillával és most jót röhögnek rajtam" - jött egy rossz gondolat, amit rögtön el is vetettem.
Csak néztem a monitort, majd sírva fakadtam és ki akartam lépni belőle. Helyette véletlenül rákattintottam a bejegyzésre. Megnyitotta Xavér oldalát ahol megint jött egy értesítés és az adatlapján Xavér velem volt kapcsolatban. A profilképét is lecserélte. Én vagyok rajta ahogy etetem Krisztiánt ő pedig ott ült mellettem és az egyik kezével átkarol, míg a másikkal Krisztián kezét fogja.
Értetlenül bámulok, majd felállok, keresek valami ruhát amit gyorsan felvettem és lerohantam a lépcsőn.
Anyát a konyhában találom egyik kezében tol a másikban telefon.

-Anya elmentem és nem tudom mikor jövök. - hadarom miközben a cipőt veszem.
-Hova mész? - kérdezi össze húzott szemöldökkel.
-Xavérhoz, mármint ha nem baj. - nézek rá.
-Jól van menjél, de holnap suli. - figyelmeztet
-10-re itthon leszek. - mondom ahogy felveszem a kabátom.
-Nem hallottam jó, mit mondtál 9? - kérdezi anya.
-Igen azt. - válaszolok helyeselve és adok neki egy puszit.

Gyorsan megyek Xavérékhoz és mikor oda érek meg kellett állnom egy pillanatra, mert nem kaptam levegőt és szúrt az oldalam. Becsengetek és Dóri nyitott ajtót.

-Optika, befelé! - húz be a házba és meg sem állunk Xavér szobájáig.
-Hanem hiszel neki egy hülye vagy. - mondta és ott hagyott az ajtó előtt.

Óvatosan bekopogok és Xavér majdnem kirántja az ajtót tokostól ahogy kinyitotta. A kérdéseket teljesen elfelejtettem, ahogy ott állt előttem félmeztelenül. Xavér berántott a szobájába és ki sem jöttem onnan 8:45-ig.

A vége az lett, hogy hittem neki, kibékültünk és a többit mindenki fantáziájára bízom!

16

Az alvás a következőképpen alakult.

Ha szembe vagyunk az ággyal, akkor balról jobbra haladva: Én+Flémó és lent a földön szegény Szöszi.

Xavér először megpróbálta leszedni az ágyáról a kutyust, de sikertelenül végül megunta és lefeküdt a földre. 

Reggel Xavér telefonja ébresztett valami örült ricsaj volt egy együttestől, de meg nem mondom, hogy melyiktől. Fel ültem és a kutyus a hátára feküdt, füle fölfelé állt. Elkezdtem vakargatni a hasát, Xavér addig kiment valahová, mikor visszatért csúnyán nézett Flémóra.

-De jó valakinek! - morogta

Leült mellém és lustán adott egy puszit. A kutyus elégedetten feküdt még a nyelve is kilógott neki.

-Te is szeretnéd, ha megsimogatnám  hasad? - kérdeztem mosolyogva.

-Meg egy arasszal lejeb. - mosolygott rám ördögien és a szemem elé nyomta a szemüvegem.

-Na most már látsz is. 

-Köszönöm. 

Flémó leszállt az ágyról és az ajtó elé ült. Xavér rá nézett és gyorsan oda rohant az ajtóhoz, kinyitotta neki, megvárta míg kimegy, majd kulcsra zárta az ajtót és befeküdt az ágyba.

-Héj, nem kellene öltözni? - kérdezem tőle.

-Nem még csak negyed hét van. - ásította.

Magához húzott, így egy vonalba került az arcunk. Az orrunk egymáshoz ért szájának mentolos illata volt. Egymást néztük és nem szóltunk egy szót sem. Kezét a derekamon pihentette, míg én vettem egy hatalmas bátorságot és a kezem bedugtam a pólója alá. A hüvelyk ujjammal elkezdtem cirógatni a hasát mire ő becsukta a szemét és elégedetten felnyögött. Kezével a fülem mögé rakta a kilógó hajam, majd csókolózni kezdtünk és engem elöntött a forróság. Addig csináltuk ezt míg nem kellett kelnünk. Gyorsan összepakoltam és kimentünk a konyhába, leültem az asztalhoz Erika töltött nekem egy bögre teát. 

-Én megyek gyermekeim, jók legyetek. - mondta Erika.

Két puszival köszönt el tőlem, Xavért meg szorosan megölelte. Dénes kora reggel elment, Dóri pedig haza se jött. A kicsit Erika elvitte a nagymamájához és majd csak később hozza haza. Már most megszerettem a kis drágát.  Xavér megitta a napi fehérjéét és megevett két almát, majd megivott egy üveg vizet. Míg én csaj egy szendvicsig jutottam el. 

-Te csak ennyit eszel? - kérdeztem tőle.

Valljuk be nem laktatók ezek.

-Majd a suliban megeszek két nagy bagettet, meg itt a kajám. - ütötte meg a táskáját.

Elraktam egy szendvicset, majd elindultunk a suliba. Én vittem az ő táskáját amibe szerintem nem volt semmi a kajáján kívül. Ő vitte az enyémet, de meg sem kottyant neki, meg is tapogattam a bicepszét ami olyan mint az acél. A sulihoz gyalog mentünk és miközben mentünk hanyagul átkarolta a vállam. A suli előtt Kamilla és díszes csapata elrohant előttünk. Bementünk a suliba és elkísért a szekrényemhez, ott berakta a táskámat én pedig oda adtam az övét. Kivettem a könyvem míg ő ellenőrizte magát a tükrömben.

Kinyílt az ajtó és Robi jött be nagy vidáman, arcán százwattos mosoly meg sem látszik rajta, hogy Dóri után keseregjen. 

-Lófasz! - kiáltotta el magát mire Xavér csak nevetett

Oda ért hozzánk és kezet rázott Xavérral.

-Csá Gabica. - köszönt

-Szia. - mosolyogtam rá.

-Mi megyünk angyal, suli után megvárlak a terem előtt. - mondja nekem Xavér és ad egy puszit.

Körül nézek és becsukom a szekrényem ajtaját, megpillantom Dórit és oda megyek hozzá.

-Csá optika. - köszön rám

-Na leszel annak az Adonisznek a barátnője, mert már nem bírom, hogy bombáz az üzeneteivel. - kezdem el a letámadást Dóri pedig meglepődve néz.

-Az van... - kezdené, de én beleszólok.

-percenként írogat, hogy beszéltem-e már veled...

-mon...

-anya hülyének nézz mert azt hiszi valami fontosat írok Xavérnak pedig nem hanem Robi írogat...

-szov...

-állj oda, mond meg neki, hogy igen vagy nem vagy mit tudom is én...

A mondatomat nem tudtam befejezni pedig tegnap este a tükör előtt sokat gyakoroltam. Robi oda jött magához húzta Dórit és meg csókolta. Én teljesen lefagyva és hülyén éreztem magam. Gyorsan elhadartam, hogy bent találkozunk és elmentem. A teremben fel se mertem nézni és magamat szidtam a hülyeségem miatt. Miért nem tudok először kérdezni és utána támadni?

Dóri a szünetben leül mellém én meg eszem a szendvicsem.

-Na lenyugodtál? - kérdezi és mosolyog.

Bólintok.

-Szóval, gondolom tudni szeretnél mindent? - kérdezi

Bólintok, mert teli van a szám. 

-Robi eljött hozzánk, mikor Xavér elment hozzád, én pedig azt hittem, hogy itthon hagyott valamit. Szóval, kinyitom az ajtót és ott áll Robi. Elmondott pár dolgot én pedig lecsaptam rá és most együtt vagyunk. - mondta el röviden.

-Ennyi? - kérdezem csalódva.

-Ja, mert?

-Hát csak én azt hittem...mindegy, de örülök, hogy együtt vagytok. Akkor most már értem mitől van olyan jó kedve. - mosolygok rá.

-Tudod, azt hittem milyen szörnyű lesz vele, hiszen állandóan ökörködik, de nem. Tud normális is lenni, csak nem mindenkinek mutatja meg. - mondja, majd fel áll és vissza megy a helyére.

Délben találkoztam Szöszivel akkor megkajáltunk, majd elváltak útjaink. Utolsó óra osztályfőnök elmondta, hogy adja le mindenki a meghívónak a darabszámát és nézzük meg, hogy jó e ránk a kosztüm.Óra után kimegyek az ajtón és látom, hogy Xavér és Kamilla beszélgetnek. Közelebb megyek és meghallom miről is.

-...Ella egy idegesítő, nyavalygós, értetlen, beképzelt csaj.Aki azt hiszi, hogy minden az ő baja... - mondja Xavér Kamillának.

Itt már se nem hallottam se nem láttam. Még ránéztem Kamillára aki helyeslően bólogatott én pedig megfogtam a táskám és kiszaladtam a suliból, meg sem álltam hazáig. 

15

15

Vasárnap
 Írogattam Dórának, de nem válaszolt, majd később írt egy üzenetet, hogy jól van és hanyagoljam ez a Robi témát. Anya ma töltött kacsát szeretett volna készíteni, de a töltelék nem úgy sikerült ahogy szerette volna és a kacsa is oda sült egy kicsit. Segítettem neki kitakarítani az egész lakást. Már a vége felé kicsit meguntam, de a végsőkig kitartottam és a ház is szép lett szerintem. Xavér írt nekem délután egy rövid tömör üzenetet:
Ma nálam alszol!

Mi? Én ma nála, de azt hogy vagy miért?

Fél percig csak lestem ki a fejemből és még azt sem hallottam meg hogy anya vagy hatszor szólt.

-Gabi! - visította.

Rohanok le, mint az őrült, majdnem fel buktam a szőnyegben a lépcső előtt, de az most mellékes. Megyek a konyhába anya pedig egyensúlyozik a tepsivel a kezében.

-Bocsánat itt vagyok. - rohanok hozzá és segítek lerakni az asztalra.

Mikor leraktuk anya megtörölte a homlokát a törlőruhával ami pirospaprikás volt így anya homloka is olyan lett. Megfogtam egy tiszta törlőruhát és letöröltem. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, de ő rám se figyelt. Arra koncentrált, hogy faínul kijöjjön a kacsa a tálba úgy mint a szakácskönyvekben.

-Hát ez nem olyan lett. - nézett csalódottan a kacsára.
-Nem baj úgy is mi esszük meg. - karoltam át.

Egy pillanatig vissza karolt, majd ment kitálalni a törtburgonyát.
Ebédkor le ültünk az asztalhoz én pedig még hülyéskedésből meg gyújtottam egy gyertyát is. Anya csak kinevetett és csendben falatoztunk. Pittyegett fent a telefonom, de nem rohantam fel megnézni ki az, biztos Robi, mert már huszadszor írt, hogy beszéltem-e már Dórival. Én pedig ugyanannyiszor vissza írtam, hogy nem.
Anya csak nézett rám én meg jót falatoztam a kajából. Nem tudom mit aggódott rajta, szerintem tök jó lett. Na jó a köménymag nem tetszett rajta, de azt lekapargattam és jól eltávolítottam a húsomtól.
Eszembe jutott Xavér amikor ettem a krumplit, nem tudom miért jutott onnan az eszembe, talán hogy olyan világos a krumpli? Fogalmam sincs, de mindegy, mert arra akartam kilyukadni, hogy el akartam mondani anyának, hogy mit írt nekem Xavér, úgy hogy ne akadjon ki.

-Anya? - kezdtem neki.
-Hm? - teli volt a szája így csak morgott valamit
-Xavér ma írt. - tudatom vele.
-Ne? Írt Xavér, hiszen a nap folyamán ha tizenkétszer nem beszéltek akkor egyszer se. Bár azt nem értem, hogy amikor itt van, akkor miért nem mondod el neki, miért csak akkor amikor elmegy? - kérdez

Igen ezt anya nem értheti. Mi van, ha valami fontos és mondjuk nem mondom el. Mondjuk az tényleg nem igazán fontos, hogy lett valahonnan egy vízhólyagom, vagy, hogy összetűzésbe keveredtem egy pókkal. De olyat is szoktam írni neki, hogy fel sikerült emelnem a poharat, úgy hogy nem nyúltam hozzá. Persze a pohár eltört, de ez nem lényeges.

-Mert mondjuk csak később jutott eszembe. - rántottam meg a vállam.
-És mit írt most? - kíváncsiskodik.
-Csak azt, hogy...ő...hogy alszok-e nála. - mondtam és behunytam a szemem várva a kirohanására, vagy kiabálására.
-Oké. Mi a baj? Bele ment a szemedbe valami? - kérdezi

Kipattan a szemem és hitetlenkedve rá nézek.

-Oké?Még csak azt se mondod, hogy nem. Ilyenkor nem ezt mondják? - kíváncsiskodtam.
-19 vagy. Nem fogok egy felnőtt nőnek megtagadni, hogy nem aludhat a barátjánál. Xavér   egy okos, értelmes fiatalember, akire rá merem bízni a gyerekem. De, ha meg mer bántani fizikailag vagy mentálisan palacsintát csinálok a fiatalúrból. - fenyegetőzött anya.

-Félek tőled. - mondtam
-Én csak vigyázok a csibémre és az én csibém fog ma mosogatni. - jelentette ki.
-De a csirke nem tud úszni! - érveltem
-Ez a csibe nagyon jól tud úszni. - nézett rám azzal az elfogsz úgy is mosogatni nézéssel.

Beletörődtem ebbe a vereségbe. Ebéd után berakhattam volna az edényeket a gépbe,de húzni akartam az időt, hátha megjön Xavér és látja milyen elfoglalt vagyok ahhoz, hogy nála aludjak.

Sajnos gyorsan végeztem és hiába mentem lassan a szobámba telefonom még mindig villogott. Felvettem a telefont és Xavértől jött egy üzenet, hogy 5 -re itt van.
Most kérdezhetnétek azt tőlem mit nyavalygok itt, hiszen már aludt velem Xavér.
De nem mindegy, hogy itt alszik nálam vagy én alszok nála. Mert amíg itt alszik valahogy biztonságban érzem magam. Tudom mit tehetek, mihez nyúlhatok, hova mehetek. De ha nála leszek nem merek semmit se csinálni. Bizonyára ott állnék a szoba közepén és megszeppenve néznék körül. Vagy ha le is ülök akkor is úgy ülnék ott egyenes háttal mint egy piszkavas. Sok filmet láttam már, ahol a lány felszabadultan, vagányan ülnek le, vagy nyúlnak valamihez. Nekem ez nem megy.
Már most ideggörcsöm van pedig még csak 2 óra, mi lesz még addig még nem jön?
Leültem az ágyra és körbe néztem, sóhajtottam egyet és felkeltem, majd elkezdtem pakolni. Nem raktam el sok mindent, csak ami nagyon fontos és büszkén néztem a táskámba, hogy a nagy könyvek ellenére, ami nyom vagy egy tonnát még így is belefértem.  Dórit meg holnap letámadom és megkérem beszéljen Robival, mert már az idegeimre megy. A várnál gyorsabban eljött az 5 óra én pedig nagyon ideges voltam.
Csengettek én pedig reszketve nyitottam ajtót. A hideg levegő megcsapott, de Xavér úgy állt ott mintha tavasz lenne. A háta mögött ködös volt a táj a fákon már alig volt levél.
Terepmintás kabát, szürke nadrág és fekete cipő, a fejére felhúzta a kapucnit és csak pár szőke hajtincs látszott ki alóla amit biztos nagy gonddal állíthatott be még reggel. Somolyogva jött közelebb, majd csókkal köszöntött.

-Miért vagy ideges? - kérdezte.
-Nem vagyok ideges. - húztam beljebb a lakásba.
-Na persze, az üzenetem után éreztem meg. -becsukta az ajtót és kézen fogva mentünk fel a szobába.

Elraktam még a töltőt, meg a papucsom  likvidálni kellett a mamuszom és most helyette egy egyszerű sima papucsom van.

-Mehetünk? - kérdezte Xavér
-Igen. - mondtam bizonytalanul.
-De ha nem akarsz nem muszáj...
-Szeretnék. - vágtam a szavába.
-Akkor meg mi a baj? Mert látom, hogy valami baj van. - nézett rám.
-Nincsen semmi, csak kicsit ideges vagyok, de elmúlik. - magyarázkodtam
-És miért vagy ideges, hiszen már aludtunk együtt.
-Azért, mert...nem tudom. - temettem az arcom a kezembe.
-Figyelj. - vette el a kezem és felemelte a fejem. - Én nem eszlek meg, a szüleim se és Dóri meg nem lesz otthon. Szóval nincs semmi amiért idegesnek kellene lenned.
-Jól van menjünk. - szólaltam meg

Adott még egy puszit, majd oda lépett az ágyamhoz és felkapta a táskám. Meg sem kottyant neki a mázsás súly. Még elköszöntem anyától aki csak egy pillanatra figyelt rám, majd visszatért a munkájához. Felveszem a kabátom mikor betoppan Márk.

-Hát ti fiatalok merre? - kérdezi
-Ma Xavérnál alszok. - mondtam miközben a cipzárommal bajlódtam.

Mikor sikeresen felhúztam ránéztem Márkra aki teljesen lefagyott. Meglengettem előtte a kezem, de semmi.

-Márk?...Márk?..-szólongattam.
-Judit! - kiáltotta és elkezdte keresni.

Anya rohanva jött ki a dolgozószobájából. Egyik füle mögött a ceruzája a kezében egy ruha anyag és a szemüvege csálén áll rajta.

-Mi történt? - kérdezte anya és köszönt Márknak.
-A lányod ott alszik Xavérnál. - tudattal anyával teljesen meglepve.
-Igen és? - kérdezte anya látszott rajta nem érti Márk kirohanását.
-ott alszik. - ismételte
-Menjetek, majd őt elintézem. - mosolygott ránk anya.

Kimentünk az ajtón és megláttam az én barátomat azt a nagy állatot. Xavér kinyitotta az anyósülés felőli oldalt, majd hátra bedobta a táskámat és engem is beültetett. Segített becsatolni az övemet miközben én beszippantottam az illatát.

-Mit szagolgatsz? - nézett rám
-Csak jó az illatod. - vörösödtem el.

Xavér csak mosolygott, majd becsapta az ajtót. Márk kijött a házból és leszólította Xavért, beszéltek pár szót végül Márk visszament a házba.

Xavér beszállt a kocsiba, majd elindította az autót. Kifelé néztem az ablakon és láttam pár varjút repkedni a levegőben. A köd egyre sűrűbb lett olyannyira, hogy alig láttuk a felezővonalat az úton. Egy kétemeletes ház mellett fordult be és megvártuk amíg a garázsajtó felemelkedik. A ház előtt még egy kamion állt valószínűleg a Dénesé lehet. Bementünk a garázsba Xavér pedig leállította a kocsit, kiszállt és átjött az én oldalamra. Kinyitotta az ajtót és segített kikapcsolni az övet. Bár mondjuk ezt én is megtudtam volna csinálni, de kikapcsolás után még a nyakamba fúrta a fejét.

-Mit csinálsz? - kérdeztem tőle összehúzott szemöldökkel.
-Neked is jó illatod van. -búgta.

Fél percig így maradtunk, majd felemelkedett és kihúzott a kocsiból. Kivette a táskámat, becsapta a kocsi ajtaját és összekulcsolt kézzel mentünk be a házba.
Éreztem mintha ő is ideges lenne, talán jobban mint én.

-Mi a baj? - néztem rá
-Csak az van. - sóhajtotta. - hogy még soha nem hoztam házhoz lányt.
-De hát... - hebegtem
-A rólam szóló pletykák arról, hogy én bármelyik lánnyal is jóba voltam igazak, de az nem, hogy ide hoztam volna őket. Egyetlen egy lányt akartam idehozni és az ma meglesz. - szorította meg a kezem én pedig teljesen elolvadtam.

Néha mond romantikus dolgokat, de akkor olyan aranyos. Bár ezt a szót nem szereti. egyszer mondtam neki és akkor azt  mondta, hogy a férfiak nem aranyosak.

-Értem, nem mintha zavart volna, mert nem, de örülök, hogy én vagyok az első. - húztam ki magam.
-Tetszik az egódnak mi? - kérdezte mosolyogva.
-Haha, Mr egó maga csak ne szóljon semmi.
-Na! Azért Robinak nagyobb egója van. - érvelt.
-Az már biztos. - nevettem el magam.

Beléptünk az előtérbe és a mosolyom eltűnt. Hangokat hallottam, valaki nevetett egy kisbaba pedig felsírt.
Te jó ég most fogok velük találkozni!

-Nyugi. - suttogta a fülembe Xavér.

Befordultunk a folyosóra, majd egy nő és egy férfit láttunk két kanapén ülni a kandalló előtt. A nő hosszú, magas karcsú termetű volt. Szőke haja lazán felkontyolva, a férfi kis termetű volt, összes hajú pocakos. A nő felállt és mosolyogva köszöntött.

-Szia, a nevem Erika, te bizonyára Ella vagy.
-Jó estét! - köszöntem.
-Jaj nyugodtan tegezhetsz. - nevetett Erika.
-Dénes a nevem. - rázott kezet velem a férfi.

Xavér oda vitt egy kiságyhoz ahol a baba nagyon sírt.

-De aranyos. - hajoltam le a kiságyhoz.
-Ez az ördögfióka itt Krisztián a családunk legfiatalabbik tagja és a leghangosabb. - viccelődött Dénes.
-A kicsi bizonyára éhes most indultam volna a vacsorájáért. -mondta Erika és kiment a folyosóra.

Xavér kivette a kicsit és bölcsőt formázva a kezéből ringatni kezdte. Elhallgatott a baba és nagy szemekkel nézte Xavért.

-Na mi van kis legény? - szólt hozzá Xavér.

A baba elfordította a fejét és rám nézett. Felemelte a kis kezét és kinyitotta  utána vissza.

-Neked is bejön mi? kérdezte Xavér és rám nézett.

Mosolyogva csóváltam a fejem, a kicsit gügyögni kezdet.

-Nana ő már foglalt, keress magadnak másikat. - fogta le a kezét.

Az anyukája vissza jött egy üveg tejjel, Xavérnak oda adta a cumisüveget aki etetni kezdte Krisztiánt. A kicsi csukott szemmel evett, de néha kinyitotta a szemét.

-Szeretnéd  te is? - kérdezte tőlem Erika.
-Hát én...megpróbálhatom.- mondtam
-Nem nehéz, ülj le ide. - mutatott rá a kanapéra. - most csinálj bölcsőt a kezedből. - segített benne.

Xavér oda jött hozzám, majd lehajolt és óvatosan belerakta a kezembe a kicsit. Megfogtam a cumisüveget és etetni kezdtem a kicsit. Mosolyogva nézem ahogy eszik és azon imádkozom, hogy el ne ejtsem vagy meg ne fullasszam. Xavér hátra rakta a hajam nehogy elkapja a kicsi és közben leült mellém. Evés után Erika átvette és megbüfiztette és utána el is aludt.
Xavér vissza jött és leült mellém, Erika pedig a suliról kérdezgetett.

-És ha végzel főiskolára mész?
-Igen, szerintem lakberendező leszek. Cukrász szerettem volna lenni, de az utolsó süti elvette a kedvemet
-Miért mi történt? - nevetett Dénes.
-Hát kakaós csiga lett volna, de az alja oda égett és ehetetlen lett.
-Ugyan én is annyiszor elrontottam bár nem készültem cukrásznak és nem is lennék jó benne. - mondta Erika
-Hogy hogy? - kíváncsiskodtam
-Nincs hozzá ügyes kezem, jobban értek a számokhoz. Menjünk mi meg aludni. - álltak fel.
-Jó éjt! - mondták egyszerre.
-Jó éjt! - mondtam én is.

Xavérral még megnéztünk egy filmet, majd elmentünk aludni. Elmentünk a szobájába ami teli volt kupával, mezzel és poszterral.

-A fürdő erre van. - vezetett el.
-Köszönöm. - belépek és csuknám az ajtót, de nem engedi.
-Mi az? - kérdezem tőle
-Van egy nagy szép kádunk és gondoltam felajánlom szolgálataimat. - mosolygott
-Nem köszönöm. - hárítottam el és becsuktam előtte az ajtót.
-Akkor vigyázok az erényedre. - mondta az ajtó túloldalán.
-Jó. - nevettem

Mikor végeztem kinyitom az ajtót és Xavér ott áll előttem. Oda hajol hozzám én pedig incselkedve elmegyek mellette.

-Te nem segítenél? - kérdezi.
-Nem, nagy fiú vagy. - megfordulok és bemegyek a szobájába.

Elteszem a ruhám és körbenézek a szobában. Az egyik falon találtam kis kori képeket. Majdnem mindegyiket mezben van. Ahogy öregszik úgy ismerek rá egyre jobban. Kiskorába hosszabb haja volt, de utána egyre rövidebb. Az egyik képen még fülbevalója is volt egy fekete kis kő.
A falon mindenhol 1-es számú mez volt csak különböző színben. Férfi létére rend volt a szobájában. Az íróasztal lapja is teli volt képekkel.
Hirtelen hátulról átölel amitől egy kicsit megijedek, megfordít én pedig vigyorgok rá.

-Szóval nagy fiú vagyok. - vigyorog rám.
-Igen. - vigyorgok
-Akkor most megmutatom, hogy tudok férfi is lenni. - felkap én pedig felsikkantok.

Lerak az ágyra és fölém mászik. Már egyikünk se vigyorog hanem farkasszemet nézünk.
Lassan lehajol és érzékien megcsókol, de a romantikus pillanatot egy nagy fekete szőrös kutya szakította meg.

-Flémó! -morogja Xavér.