Soha nem értettem, mások, hogy nem fáznak egy falatnyi ruhában. Én reggel majdnem 15 percig csak azzal killódok, hogy olyan ruhát keressek magamra, amitől nem fagyok le adig, amíg beérek a suliba. Persze nem fagynék meg ezt csak képletesen említettem meg, csak meg fáznék és az most nem hiányzik nekem. Egyépként sem szeretek megfázni. Az idő szeles, sáros és esős. A forgalom elég nyugis ahoz képest, hogy hétfő van. Pedig hétfőn és pénteken eléggé nagy a forgalom és alig tudnak közlekedni az autósok, vagy az utasok a különféle tömegközlekedéseken. Reggel a szokásosnál hamarabb keltem, mert anyunak elkellett mennie a főnökével üzleti útra és adig Márk szárnya alá tett. De sajnos Márk közölte anyuval, hogy valamilyen nyomozás miatt nem tud még rám is vigyázni és nagyon sajnálja, de igéri este meglátogat, ha tud. Na ezt nem igazán bántam, mert felnöt nő vagyok és nem kell a pesztra, de egy kicsit szomorú voltam mert nem szeretek egyedűl lenni az üres lakásban. Miután anyát elengettem körbe néztem a szobában. Rá néztem a fali órára és még csak fél hét volt. Kimentem a konyhába és ledoptam a székre a táskámat. Megkentem egy kalácsot és feldobtam teának egy kanna vizet. A teafű után kutattam ami nem volt a helyén ezért kénytelen voltam a kamrából elő hozni egy másikat. Belépve a kamrában vettem észre, hogy a tea a polc legtetején van én pedig elég kicsi vagyok. Lehet többet kellet volna kiálnom az esőre, kitudja. Bekaptam a maradék kalácsot ami félig kilógott a szából, így úgy néztem ki mint egy kutya aki a csontot viszi nagy büszkén. A bal lábammal feléptem a polc első fokára és a jobb kezemmel pedig bele kapaszkodtam. Ügyeltem arra, hogy az elöttem lévő szög ki ne lyukassza a kötött pulcsimat, mert annak biztos annyi lett volna és ez a kedvencem. A bal kezemmel a doboz után tapogatóztam, amit még így sem értem el.
- Na, légy szives! - könyörögtem hátha elérem.
De semi. Már éreztem, hogy folyik rólam a víz mikor a doboz le esett a földre pedig a közelében sem jártam, meg sem pöcköltem vagy érintettem. Bitos a polc mozgatása közben eshetett le. - gondoltam magamban és felvettem a dobozt.
A kanna sípolva jelezte, hogy kész van és már csak a tea fűre és a cukorra na meg citromra vár. Le vettem a tűzről és bele lógattam a tea füvet. Imádom, hogy amikor belerakom a citrom levet és utána a cukrot megváltozik a színe és sistergő hangot ad ki. Levettem egy poharat a fogasról (ezt még anyu találta ki hely spórolás képen) és megtöltöttem a teával. A maradékot a termoszomba öntöttem és beraktam a táskámba. Az idő elég lassan telt, amit nem bántam így tudtam még egy kicsit pihenni meg átgondolni mi is lesz ma. Apropó ma kell teljesítenem a fogadást, amit Szöszivel tettünk meg. Annyira utálom most, mert még módosított is rajta. Az lesz a feladatom, hogy bekel mennem az igazgatói irodába és a tv-n keresztül közvetítenem kell, hogy Xavér és én egy pár vagyunk. Bár ő nem így fogalmazott, mert külön kitért pontokba szedve bájaira (amitől most is a szememet forgatom), de én nem növelem a már így is nagy egóját, így se fértünk el a szobában. Mondjuk tegnap elég nagy vereséget szenvedett, aminek az lett a következménye, hogy őrizze a saját szobájában Lili virágait, bár ő saját bevallása szerint jobb büntetést szánt ki rám, el tudom képzelni.
Fél nyolckor úgy döntöttem, hogy elindulok a suliba. Még belenéztem a tükörbe és káromkodtam egy nagyot az arcomon levő pattanások ellen. Ezek ellen sokat nem tehetek úgyhogy otthagytam őket és végig szántottam világos barna hajamon, ami lassan majd besötétedik, nyáron pedig kivilágosodik. Felgumiztam és megtöröltem a szemüvegem , bár tudom, hogy odakint bepárásodik. Megakartam mosni a kezem és itt most a "megakartam" szón van a hangsúly. Kinyitom a csapot, kicsit a víz alatt tartom a kezem és miután beszappanoztam lemosnám, de nem tudtam, mert a víz szabály szerűen menekült a kezem elől. Vissza húztam a kezem, akkor meg üldözött. Ezzel elszórakoztam egy kicsit, majd a víz megadta magát vagy nem tudom, de már nem szórakozott velem, de akkor meg oda tartom a kezem és a víz a bőrömbe folyt bele. Teljesen megijedtem és gyorsan elzártam a csapot.
-Mi a fene volt ez?! - kérdeztem rémülten.
Megittam a teámat, majd gyorsan felvettem a kabátomat és a táskámmal együtt kiszaladtam a házból. Gondosan bezártam magam után az ajtót és még muszáj volt megnéznem, hogy elzártam-e a gázcsapot. Szerencsére volt annyi eszem, hogy megcsináltam, mert egyébként elég feledékeny vagyok. Igen, az ilyen alapvető dolgokat elfelejtem, de például azt nem, hogyha valaki két héttel ezelőtt mond valami olyat, ami nem is olyan fontos. A suli most elég távol volt, pedig nem rakták el sehova, de most nagyon megörültem mikor beértem. Beraktam a szekrényembe a kabátom és a táskám, majd kivettem a könyveimet. Be csuktam a szekrényt és meg láttam őt. Fekete cipő, cső nadrág, sötét kék póló és rajta egy bőrkabát. A fején egy baseball sapka fordítva. Lassan közelítettem feléjük és néha oda pillantottam. Mikor elmentem mellettük Szöszi csak biccentett, mire én csak rá vigyorogtam. Xavér legalább követte a divatot, míg én! Csíkos kötött felső, csőnadrág, amit bele dugtam a csizmámba, amitől olyan megjelenést keltettem, mint egy tehenész lány. Szánalmas mondhatom!
Az első órán kikaptuk a mitológiai dogát, ami ötös lett, persze mindenki másnak is, csak ők egy embertől másolták le így mindenkinek majdnem ugyanaz volt. A negyedik óra után nagyon éhes lettem és alig vártam, hogy kicsöngessenek. Mikor ez a csoda megtörtént bepakoltam a cuccomat a szekrénymbe. A szemben lévő szekrénynél Kamilla a többi pompon lánnyal beszélgetett.
-Jaj Lányok, el sem hiszem, hogy mi történ? - harapott bele Kamilla a szája szélébe, miközben a haját tekergette.
-Na mesélj már! - kíváncsiskodott Flóra az egyik barátnője. Uram bocsánat a "Bari nője".
-Tudjátok eltűntem pár percre és kerestetek, hogy hol vagyok. Na össze futottam Xavérral aki ott áll menőn a pult mellett. Oda mentem és beszélgetni kezdtünk. Olyan aranyos volt! Meghívott egy koktélra persze nem a gagyi fajtából és utána átölelt, majd meg csókolt. - visította az utolsó mondatát, mire nekem kifogyott a levegő a tüdőmből.
Mi van?!
-Júj és ez mind szombaton volt? - kérdezte Flóra
Kamilla büszkén vigyorgott.
-Igen, olyan jól csókol.- ájuldozott.
Ohohohó! - nevettem fel magamban. Mekkora hazug ez a csaj, és az a másik még el is hiszi. A szememet forgattam és legszivesebben oda mentem volna, hozzá és jól beszoltam volna neki, de biztos elbénáztam volna.
-Júj nézzétek csajok! Hát nem édes. - mutatott fel a tévé felé ami a fenti lépcsőre volt fel rakva.
Az igazgató tekintélyt akart ezzel mutatni, na meg arra gondolt hátha így jobban figyelnek a hírekre. Xavér tényleg ott ült az igazgatói székben teljesen lazán mint aki oda született.
-Xavér büntetés fejében szeretne közölni valamit a diákoknak. Szóval Xavér tiéd a szó, de a büntetésed addig tart amíg beszélsz. - Szólt az Igazgató.
-Köszönöm uram, de tájékosztatásul közlöm, hogy délután táncolok. - mosolygott az igazgatóra.
Az igazgató úr ott hagyta őt, Xavér pedig elkomolyodott.
-Először is srácok a fogadás lezárult a leghelyesebb srác a suliban, bár én erősen tiltakoznék nem más, mint Poharas Robi. Gratulálok haver! - vigyorodott el Xavér vele egy időben Robi bele bokszolt a levegőbe.
-Ez az! - kiálltotta el magát Robi, majd győzelmi táncot lejtett.
-Jaj, ne etessétek már az egóját! - morgolódott Dóra.
-Ezentúl szeretném közölni, hogy mostantól le lehet szállni a szóban forgó lányról. Aki piszkosul okos, szexi ráadásul gyönyörű is, vicces, kedves, barátságos, oda adó, játékos. Aki úgy megdolgoztatott mint még soha senki. Aki az első látástól eltekerte a fejem a többi lánytól és az követelte csak őt nézzem. Aki a szomorú szemeivel úgy nézet, mint egy elveszett bárány és pillantása édes mint a méz. Aki bevitte a fényt az éjszakámba. Gondolom ebből levontátok a következtetést, hogy mostantól foglalt vagyok és rohadtul boldog. - ezzel elsötétült a tévé és bejött egy hirdetés a szalagavatóval kapcsolatban.
Mindenki döbbenten, meglepődve, csodálkozva állt pár percig. Hirtelen úgy éreztem muszáj matatnom a szekrényemben és már nem is voltam éhes inkább ideges. A sírás fojtogatott, de még nem tudtam mitől. Lehet tényleg nem hazugság amit Kamilla mondott, de hiszen Xavér végig nálunk volt. Végtére is később még elmehetett bulizni. Bár azt furcsálltam Kamilla nem kezdett el visítozni, hogy milyen édes volt, hogy őróla beszélt Xavér a tévében.
A hangfalból recsegés hangzott ami sértette a fülemet.
-De gondoltam újra veszem a bátroságott és megkérdezem tőle lenne e a barátnőm. - folytatta Xavér, hangja a hangfalakon keresztül vízhangzót.
Megfordúltam és kíváncsi voltam kitől kérdezi ezt? A szememből folyt a könny és meg akartam mutatni neki mennyire megbántott. Xavér ott áll félszegen a folyosó közepén pár lépéssel tőlem és egyenesen rám nézett. Kamilla oda szaladt hozzá és bele ugrott a nyakába.
-Jaj édes, hát persze, hogy az leszek. - nyávogta Kamilla.
-Kamilla ez nem a te műsorod, szóval a szimpad most nem a tiéd. - rángatta le Dóra Kamillát és húzta arrébb.
A többiek jól kiröhögték őt én egy pedig nem értettem, hogy most mi van?!
-Ezzel a lánnyal játszottam egy játékot, amit én nyertem meg. - húzta ki magát Xavér.
-Ez az tesó! - vágta hátba Robi.
-De átvállaltam a feladatát. - jött közelebb Xavér és orrunk szinte össze ért. - Kimondanád újra azt, hogy igen és lennél a barátnőm? - kérdezte tőlem.
A vér felkúszott az arcomba és nagyon melegem lett. Mindenki csendben várta a válaszom ami eléggé idegesítő volt.
-Igen. - makoktam.
Xavér lerakta a mikrofont ami meg recssent, majd körbe forgatott a folyosón. Erősen kapaszkodtam belé és bele furtam arcom a nyakába. A többiek mind tapsoltak és éjjeneztek, de voltak akiknek nem tetszett a dolog. Még maradt pár perc az evésre miközben Szöszi el sem engedett. A srácokkal beszélgetett a focival kapcsolatban én pedig nem voltam otthon a témában. Becsengetéskor kézen fogva sétáltunk a folyosón, amíg oda nem értünk ahhoz a teremhez, ahol a következő órám volt. Szöszi bele fúrta arcát a nyakamba és erősen szorított. Előre-hátra ringatott, kezével a hátamat simogatta és én is az övét. Az idillt a tanár köhintése zavarta meg. Vonakodva ellengettük egymást, majd be mentem a terembe. Innentől kezdve olyan lassan teltek az órák, hogy majdnem be aludtam az egyiket. Az egészet az fokozta amikor a tanár szabad foglalkozást adott. Mindenki elkezdett a másikkal beszélgetni kivéve velem nem. Eléggé lehangoló volt. Egyedül ülni a padban és figyelni amíg a többiek beszélgetnek. A füzetemet firkálgattam és hallgattam mit beszélgetnek a többiek. Az érdekes az volt, hogy Kamilla hazudott mégis úgy csüngtek most is szaván mint a hernyó a levélen. A szünetben nem futottam össze Szöszivel mert ekkor volt az edzése. Kamilla arról beszélt szerinte nem leszünk sokáig együtt, mert Xavér rám fog unni és akkor majd jön ő. Mindezt úgy mondta, hogy én is ott voltam.
A joghurtját rázta fel miközben magyarázott.
Ó, hogy futna az arcodba az összes. - mérgelődtem és melegség járta át a kezem.
Kinyitotta az üveget és az egész az arcába és a ruhájára fröccsent.
-Mi..a... - visította és kirohant
Dóra annyira röhögött, hogy lefordult a székről.
-Basszus hát ez rohadt jó volt! - törölte meg a szemét, de újra nevetett.
Én csak lestem és még most sem hittem el.
Hiszen ez én voltam, én tettem vele!
Az utolsó óra után gyorsan össze szedelőzködtem és kiszaladtam a suli udvarára. Elbújtam a lelátó mögé ahol senki nem láthat meg és bele néztem a tócsába. A víztükörben saját magamat láttam. Felemeltem a kezem és vissza emlékeztem arra mit is mondott Kamilla a teremben. Ugyanaz a melegség áramlott a kezeimben, majd a tócsából a víz fölemelkedett és követte a kezem mozgását. Le eresztettem a kezem, de a vízzel még mindig farkas szemet néztem. A szememmel irányítottam, majd a vízből egy kutya lett. Pont olyan mint amit kiskoromban szerettem volna. A kutyus körbe-körbe ugrált, majd bele esett egy repedésbe és eltűnt. Valaki a hátam mögött tapsolt és mikor meg fordultam Dóra egyensúlyozott könnyedén egy vékony korláton.
-Már vártam mikor hagyod abba. Tudod a cicák nem szeretik a vizet. - ugrott le könnyedén a korlátról.
-Macska? - kérdeztem tőle.
-Ja, én egy almort vagyok. Úgy is mondhatjuk, hogy az almortok olyan félvérek. Xavér mort lett és a szelet uralja én pedig olyan korcs lettem. - ránja meg a válát.
-De én azt hallottam, hogy az almortok a rosszak.
Teljesen össze zavarodtam vajon Jenevieve nem mondott igazat?
-Az még régen volt. - legyintett Dóra. - most a troxoktól kell tartanod.
-Troxok?
-A troxok minden olyan dolgot hordozzák magukban, ami a természettel együtt jár. Van aki a villámot, dörgést, fagyot, szelet, savat, stb. - sorolta. - míg az almortok állatok bőrébe tudnak bújni. Én csak macska tudok lenni, de ismerek valakit aki több különböző állat testébe tud bújni.
-Értem.
-Okés, most gyere Xavér türelmetlen. Eléggé ragaszkodó típus még velem is csak jól titkolja. - mosolygott.
Mikor be értünk a csarnokba vagy stadion? Soha nem tudom. Szóval akkor Xavér épp megforgatott valakit. A lánynak rövid fekete haja volt, barna szeme. Robi oda táncolta magát Dórához és ő is pörgetett rajta egyet. Dóra mérgesen fújtatott egyet és a táskámat kikapva a kezemből eltalálta Robi fontosabb szervét.
-Dórci! - jajdult fel Robi. - Ezzel még szeretnék kezdeni valamit. - egyenesedett fel.
-Azzal a pirinyó valamivel még horgászni sem lehet. - morogta Dóra, majd elment
-Édes gyere a parkettre. - szaladt utánna Robi én pedig csak nevetve megcsóváltam a fejem.
Xavér közeledett felém és mikor oda ért megölelt.
-Szia Vadangyal! - mosolygott rám.
-Szia Szöszi! Mi ez a vigyor? - kérdeztem tőle.
-Csak büszke vagyok rád és el sem akartam hinni, hogy mit csinált az én angyalom.
-Jó...hát én nem így akartam...
-Persze. - vágott a szavamba és megcsókolt.
Mikor szét váltunk a lány ott állt elötünk és mosolygot.
-Szia, a nevem Kata. Kristóf húga vagyok és Xavér unoka tesója. - nyújtotta felém a kezét.
-Szia, Gabi. - ráztam meg a kezét.
-Bocs, de el kell rabolnom a herceget. - magyarázta és intett Robiék felé.
Robi hátra döntötte Dórát aki nevetett.
-Már várom mikor jönnek össze. Mindenkinek egyértelmű csak Dórának nem. - mondta Szöszi.
-Micsoda! - döbbentem le.
-Nem fogok visítozva kitárgyalni a húgomat. Arra várhatsz. - puszilt meg majd felkapta Katát és vissza mentek a helyükre.
Duzzogva néztem utánuk, majd leültem egy padra és figyeltem őket.
Egész idő alatt csak szenvedtem és hálát adtam a sorsnak, hogy ne kell ott lennem és táncolnom. Már mindenféleképpen ültem és unalmamban a házimat is megírtam. A tanulásra már nem volt időm, majd otthon.
Mikor vége lett a tánctanár elégedett volt és a következő alkalommal már a többiekkel együtt is fognak tudni táncolni. Elég gyorsan begyakorolták az a sok kimaradást. Megvártam míg Szöszi elkészül és együtt indultunk haza. A ház sötét volt és csendes, na meg hideg, mert kikapcsoltam a fűtést arra az időre míg haza nem érek. Xavér ledobta a táskáját,majd felhívott valakit én közben bekapcsoltam a fűtést, de félfüllel hallottam mit mond.
-Halló! Igen...persze természetesen...aha...akkor reggel....Helló. - pötyögöt megint majd valaki mást hívott fel.
-Anyu...igen...nem van nálam...jaj anya! - korholta le az anyját. - biztos...szeretlek....Szia! - lerakta, majd le cipzározta a kabátját és azt is ledobta a táskája mellé.
-Mi az? - kérdeztem tőle össze húzott szemöldökkel.
-Itt alszok ma nálad. Márk megkért rá, mert még nem végzett. - mosolygott rám és elindult a konyha fele.
-Itt alszol? Mármint nálam?Eeeeeegyütt? - kérdeztem tőle és megint piros lettem.
-Igen, Igen és aludhatok a kanapén is. - ajánlotta fel és jót szórakozót rajtam.
-Izé...nem szükséges. - motyogtam és gyorsan valami ehető után keresgéltem a hűtőben.
Xavér felkapott, majd leültetett a székre. Fel akartam kelni, de vissza nyomot, majd ki engette a hajam és a fejemet masszírozta. Isteni keze van! Elégedetten felsóhajtottam és lehunytam a szemem. A fejemről a tarkómra járt a keze,majd a vállamat dolgozta meg.
-Olyan erős vagy, hogy azt csodálom benned. Nem roppantál össze akkor sem amikor elő jött az erőd. - abba hagyta a masszírozást és megölelt.
-Hát igen. Ma elég sok minden zúdult rám, de jó értelemben. Csak attól félek, hogy éles helyzetben nem tudom az erőmet használni. - mondtam szomorúan.
-Képzeld még Mia sem volt éles helyzetben addig a pillanatig, amíg nem látta, hogy Kristóf arca hogyan lilul be. Attól a nőtől még Kristóf is fél. Állítólag elválasztotta a trox fejét a testétől egy kocsi ablaküvegével. Igaz utána össze esett. - nevetett Xavér.
-te voltál már éles helyzetben? - kérdeztem kíváncsian
Kis hallgatás után megszólalt.
-Csak egyszer, még kilencedikben. Akkor jöttél a sulinkba én pedig akkor kezdtem újra a sulit, mert hallottam a balesetedről. Végig melletted akartam lenni és egyszer, amikor mentél haza én valami furcsát éreztem a levegőben. Egy trox ólálkodott utánad. Már el akart kapni, de én kaptam el őt.
-Én erről nem tudtam. - ámélkodtam.
-Hát persze, hogy nem. Na együnk valamit, mert éhes vagyok. - elengedett és benézett a hűtőbe.
-Csak pizza van, vagy csinálok szendvicset esetleg főzök makarónit. - mondtam
-Legyen makaróni. - mikor látta, hogy ásítottam egyet elágyúlt a tekintete. - legyen egy szendvics aztán alszunk. - változtatta meg a döntését.
Kipakolt pár dolgot miközben nekem annyi erőm se volt, hogy felvágjam a kifliket. A fejemet támasztottam és figyeltem, hogyan szorgoskodik a konyhában. Oda tolta elém az egyiket és leült mellém. Lassan megettem az egészet, majd fel mentünk a szobámba. Össze szedtem a cuccom és elmentem fürdeni. Majdnem elaludtam a meleg víztől amikor csörgött a telefon.
-Szia anyu. - szóltam bele.
-Szia, de fáradt hangod van. - nevetett bele a telefonba.
-Elég mozgalmas napom volt.
-Jól van csak tudni akartam jól vagy, most mennem kell, holnap találkozunk. Szeretlek. - mondta anya
-Én is szeretlek. - válaszoltam.
Pár percel később Márk hívott.
-Szia. - épp ásítottam egyett így elég furalehetett a hangom.
-Szia, minden rendben? - kérdezte nyugtalanúl
-Igen, miért? - kérdeztem
-Csak mert ott van Xavér...
-Nyxugodj meg Xavér uriemberként viselkedik. - vágtam a szavába.
-Tudod nem vagyok az apád és nem is leszek az, de már szinte a lányomként szeretlek és elragadott valami apás aggodalom. - nevetett bele a telefonba.
-Köszönöm. - hatódtam meg.
-Na most mennem kell. Bármi van szólj és megyek. - mondta komolyan.
-Úgy lesz. Szia. - köszöntem el.
-Szia, tökmag.
Mikor kimentem a fürdőszobából Xavér egy forgó szelet pörgetett a tenyerében. Felnézett, majd kisfiúsan rám nézett. Puszit nyomtam az arcára és betotyogtam a szobámba. Bepakoltam a táskámba és még szerencse, hogy megcsináltam a házit,mert erőm nincs hozzá. Xavér gyorsan kész lett és egy pólóban meg melegítőben volt. Oda jött hozzám és felkapott. A meglepetéstől sikkantottam egyet és szorosan átkaroltam a nyakát. Befektetett az ágyba, majd ő is befeküt és a szobában sötét lett.
Magához ölelt és én gyorsan elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése