2015. december 24., csütörtök

21

Még utoljára belenézek a tükörbe és megigazítom a hajam.
A ruhám egy rózsaszín selyem anyagból készült drága mondjuk rá azt hogy ruha, mert amikor Dórival elmentünk ruhát nézni, meglátta ezt és azt mondta vegyem meg.  Tagadóan ráztam a fejem és kijelentettem, hogy ezt a mosogató rongyot én ugyan fel nem veszem. Tudtam, hogy Dóri egy veszélyes bestia, de mikor terhes, akkor olyan mint egy tűzet okádó sárkány. Végül megvettem és rajtam van, mert a saját ruháimban nem mehettem el. Kijelentette, hogy ódivatú és az ő buliján vagyis amit megrendezett nem jelenhetek meg másban, mint ebben.
A smink és haj már egy másik történet. Mivel nem vagyok valami jó benne és nem is nagyon festettem magam, most az internetről néztem ki valamit. A végeredmény nem olyan lett, mint ami a képen volt, de mégsem nézek ki úgy mintha bele estem volna a festékbe.
Remélem Noel nem koszolta össze a ruháját, mert ma csak három inget tett tönkre és az egészben az a vicces, hogy csak a tévé előtt játszott.
Kinyitom az ajtót és látom, hogy a fiam és az apja valamit néznek az újságba. Robi és Dóri is itt van már én pedig nagyon ideges vagyok, hogy eléggé elegánsan sikeredtem.

-Na gyerekek? - forgok körbe idegesen.

Egyszerre néztek fel én pedig, ha tehettem volna jó picire össze húztam volna magam.

-Ejha! - füttyent egyet Robi.
-Na ez aztán a dögös mami. - mondja Dóri.

Xavér gyorsan oda megy a csaphoz és tölt magának egy pohár vizet. Majd ezt eljátssza még kétszer. Fogalmam sincs, hogy jó-e vagy nem.
Dóri magában kuncog és megfogja Noel kezét.

-Gyere, anyuéknak szerintem van egy kis dolguk. - mondja és kiviszi.

Robi utánuk megy én pedig még mindig várok.
Egy gyors mozdulattal átszeli a szobát és meg áll előttem.

-Nagyon, de nagyon gyönyörű vagy. - mondja én pedig elvörösödök.
-Tényleg? - kérdezem
-Tényleg, éppen ezért nincs ehhez egy hozzáillő kardigán? - kérdezi
-Nincs, miért? - kérdezem
-Mert most egész este figyelnem kell rád, még jó hogy az a rohadék már nem tapiz. - morogja és átölel.
-Te honnan? - kérdezem.
-Dóri. Mikor elmondta a másik kezét is átlőttem volna szívesen, de Robi így is jó munkát végzet. - mondja.
-Nem akarok tudni róla. - borzongok meg.

Mikor a főnököm rám lőtt vagyis Xavért akarta, de na...Szóval mikor ez megtörtént volt egy másik lövés is. Robi átlőtte a kezét valahogy úgy, hogy le esett a csuklója vagyis az egész kézfeje. Fogalmam sincs hogy csinálta és nem is akarom megtudni.

Xavér nem bírt most se magával és már a nyakamat csókolta.

-Szöszi, el fogunk késni és tudod, hogy Dóri milyen lesz. - mondom neki.
-De rég hallottam már, hogy így hívsz. - sóhajtotta.

Oda bújtam hozzá és szorosan megöleltem. Szegény még este is azt hiszi, hogy egyedül van és hogy az egészet csak álmodta. Átköltöztünk a hiper-szuper agglegény lakásba, amit hiába akartam át tervezni nem engedte,de még így is sokszor fel kell éjszaka és vannak rémálmai is.

-Angyal menjünk. - rázott vissza.
-Miért hívsz angyalnak? - kérdezem ahogy kimegyünk a lakásból.
-Régen csak azért, mert olyan kis ártatlan voltál, most meg megmentetted az életem. Te miért hívsz Szöszinek? - kérdezi
-Nem tudom, talán a szőke fejed miatt, de most ki kell találnom valami mást. - gondolkodom el rajta.
-Szeretnéd ha vissza festetném? - kérdezi
-Őőőő nem. Akkor tönkre menne a rossz fiús image-d. - mondom
-tetszik? - kérdezi mosolyogva
-tetszik. - mondom és felpipiskedek egy csókra.

Beszálltunk a nagy állat utódába. Xavér a megszokottól eltérően úgy vezetett, mint Dóri és gyorsan oda is értünk. A rendezvény már elkezdődött és Dóri egy figyelmeztető nézéssel üdvözölt minket. Dóri a nagy pocakjával felment egy színpadnak kinevezett helyre és egy kis csendet kért.

-Üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy az én csapatom csinálhatta ezt a nagyszabású rendezvényt, amit a szegény gyermekek javára készítettünk. Köszöntöm Dr Ités Nórát aki a segítségemre sietett. Nem is szaporítom tovább a szót érezzék magukat nagyon jól.

Mindenki tapsolt Dóri meg mintha elvörösödött volna. Nem hittem volna, hogy terhesen ilyen erős lesz és meg tudja csinálni. Én persze az utolsó hónapokat végig szenvedtem, le a kalappal Dóri előtt. Mikor rá néztem Xavérra, Miával beszélgetett aki szigorúan tekint rá.

-Mit tökölődsz, ha nem mondod meg neki esküszöm sültes tálat csinálok belőled! - morogja Mia Xavérnak.
-Mi a baj? Valami történt? - kérdezem Xavért

Xavér szaggatottan kifújta a levegőt és még soha nem láttam ilyen idegesnek mint most. Dóri felé nyújtotta a mikrofont Xavér pedig reszkető kézzel elvette és megfogta a kezem, majd elvitt a színpad fele.
Rá akasztotta a mikrofont az állványba és a kezét a zsebébe dugta.

-Bocsánat egy kis figyelmet kérek. - kezdte Xavér mire mindenki elhallgatott.
-Gyerünk tesó csapj bele a lecsóba. - kiáltotta Robi
-Az elmúlt...na jó...- Xavér rám nézett, majd fél térdre ereszkedett.
-Megtennéd azt a szívességet, hogy a feleségem leszel? - kérdezi és a zsebéből kivesz egy aprócska dobozt

A kezemet a szám elé tettem, folyt a könnyem és el is vörösödtem. Meg sem érdemlem ezt a férfit aki itt térdel előttem és feleségül akar kérni. A dobozt ki nyitja és a gyűrű csak úgy csillog.


-Angyal, nehéz így térdelni főleg öltönyben és 6 évet sem szeretnék várni. - viccelődik.
-Igen. - bólogatok sírva.
-Igen mi? - kérdezi
-Leszek a feleséged.

Felpattan, mint egy rugós bicska és két keze közé fogja az arcom.

-Olyan aranyos vagy mikor zavarba jössz. - mosolyogja

Magamhoz rántom és erősen megcsókolom. Mindenki ujjong és tapsol. Xavér megszakítja a csókot és az ujjamra húzza a gyűrűt.

-Ez az! Az én apukám és anyukám. - mondja Noel büszkén.

Páran nevetnek, majd oda jön hozzánk Robi.

-Gratulálok ember és ha már így benne vagyunk a dologba, Dóri leszel a feleségem. - kérdezi Robi

Dóri kiköpi a pezsgőjét ami alkohol mentes és teljesen meg lepődött.
Le rakja a poharat a tálcára, megtörli a tálcát és csípőre tett kézzel feljön hozzánk.

-Két gyerek kellett ahhoz, hogy ezt megkérdezd? - kérdezi Dóri és rá csap Robi karjára.
-Nem babi, még egy csomó más is. -mosolyog kajánul. Na de tényleg, leszel a feleségem? - kérdezi  Robi komolyan.
-Leszek, te majom. - mondja Dóri és megcsókolja őt.

-Ez az! Az én kereszt szüleim. - kiabál Noel.
-Meg az enyém is. - mondja Lili  duzzogva.

Ezek után már vége volt a lánykérésnek és végig táncoltuk az estét. Egy lassú szám jött.

-Már csak egy kicsit kell várnom, hogy a feleségem légy. - mondja Xavér.
-Azt már csak ki tudod várni, lehetne két hónap múlva. - mondom.
-Vagy egy hónap. - alkudozik.
-Most. - szalad ki a számon.
-Most? - néz rám Xavér. - Legyen én most is elveszlek ha kell.
-Vegas? - kérdezem
-Mi megyünk Vagasba? - kérdezi Robi mellettünk.
-Nem fogunk most lelépni! - morogja Dóri és a gyűrűjét nézi.
-Ne már! Senki nem venné észre. - néz rá Xavér Dórira.
-Jó, szedjétek össze a gyerekeket és tipli. - mondja Dóri, majd kitáncikálnak.

"Noel, megyünk!" - szólítom gondolatban.
"Gyerekek megyünk mi is." - mondja Kristóf.

Noel hirtelen ott termett, Lilivel és Noahval együtt. Megkerestük Dóriékat, majd elteleportáltuk magunkat Vegasba.

-Ezennel Elvis, isten és a rám ruházott hatalmamnál fogva házastársakká nyilvánítalak benneteket. - mondta a pap

Robi elkapta Dórit és megcsókolta. Közben egy hölgy képeket készített. Mi már végeztünk és a gyűrűmet nézegettem.

-Tetszik? - kérdezi Xavér és a homlokát az enyémhez érinti.

Bólogatok.

Fél órát adtak a fiúk, hogy keressünk ruhát, amíg ők vesznek gyűrűt. Amit elsőnek megláttam azt vettem meg persze ránk akadt pár eladó is, de gyorsan leráztuk őket. Dóri kiválasztott egy szép ruhát, ami még jó is volt rá. Most mondhatják azt, hogy jó elkapkodtuk, vagy, hogy ennek emlékezetesnek kellett volna lennie, de nem mindenki jut el Vegasba.
Azt sajnáltam, hogy anyuék nem voltak jelen, de remélem a képekkel kárpótolhatom vagy majd lesz egy másik esküvő is.

Mikor vissza értünk Dóri beszélt Enikővel aki addig helyettesíti amíg Dóri nem tér vissza. Dóri elégedetten tért vissza hozzánk.

-Nagyon ügyes a csajszi.
-Akkor meg vagy vele elégedve? - kérdezem
-Még szép, különben nem bíztam volna másra. - mondja.
-Holnap át kell írnunk pár papírt, úgy is azt szeretném ha Noel az apukája vezeték nevét viselné. - mondom.
-Jó, de most bulizzunk. Mától hivatalosan is szabadnapos vagyok. - mondja Dóri vigyorogva.
-Csak okosan. - figyelmeztetem.
-Ne anyáskodj már! - nyújtja rám a nyelvét játékosan.

Belépünk a táncosok közé és a zene ütemére ringatjuk magunkat. Dóri két számot bírt, majd mondta, hogy a gyerekek is tombolnak benne így ő leül. Miával táncoltunk, majd megjelent Kristóf és Xavér.
Átfogtam az egyik kezemmel a nyakát, míg a másikkal kigomboltam az ingét.

-Na mi megyünk. - mondta Xavér és kézen fogva kivitt
-Mi lesz Noellal? - kérdezem
-Miáéknál alszik, Noahnak mutatni szeretne valamit. - mondja és kinyitja a kocsi ajtaját.

Reggel a kávé illatára keltem. Az ágy mellett ott gőzölgött egy bögre kávé. Felkeltem és magamra vettem Xavér tegnapi ingét. A pohárral a kezemben mentem Xavérhoz aki az újságot olvasta és bánatomra fel volt öltözve.

-Reggelt. - köszöntem
-Szia. - jön oda hozzám.
-Este most jól aludtál, még rémálmod se volt. - mondom vigyorogva.
-Nem is tudom minek köszönhetem ezt. - mosolyog rám és ad egy puszit.
-Dolgoznod kell? -kérdezem és le rakom a poharat.
-Sajnos. - húzza el a száját.

Robi morgós hangulatában volt. Ki vett a kosárból egy almát, majd két harapással meg is ette.

-Mi az rossz volt az este? - kérdezi Xavér
-Nem, csak az hogy ilyen gyorsan lett reggel. - morogja és ki megy az ajtón.

Xavér felveszi a dzsekijét és ad egy puszit.
A nap hátralevő részében főztem, mostam és takarítottam. Csörgött a telefon és a kijelzőn Xavér neve volt.

-Bocs Angyal, de tovább kell bent maradnom. - mondja fáradtan.
-Nincsen semmi, majd jössz mikor tudsz. - mondom kicsit szomorúan.
-Sietek ahogy csak tudod, de ez a k****g nem csinálta meg a papírmunkát. - morogja
-Várlak. - köszönök el.

Megint csörög a telefon most Dóri.

-Szia - köszönök.
-Csá, hallod ez a leander-völgyi nem csinálta meg a dolgát, most telefonált. - morogja
-Igen mondta Xavér. - mondom.
-Van egy ötletem arra, hogy gyorsak legyenek. -hallom a hangján, hogy vigyorog.
-Na, hallgatlak.

A közönség várja mi az a titok, mi pedig hallgatunk.

-És mi az a nagy ötlet? - kérdezi a műsorvezető nő.
-Azt, nem áruljuk el. - mondja Dóri.
-Hát akkor kedves nézőink, köszönjük, hogy velünk tartottak és reméljük, hogy legközelebb is velünk tartanak, ahol egy másik két párt fogunk megkérdezni, hogyan találtak egymásra. Én Méhész Andrea voltam ez pedig a The Mort 2. - köszön el a műsorvezető nő.

The End.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése