9.

9.

Xavér ott fetrengett az ágyamban. Lába lelógott a földre, feje fölött tartotta az egyik könyvemet és összehúzott szemöldökkel olvasta a sorokat. Leraktam a táskámat az asztalomra, mikor ő felnézett és a maga mellé rakta a könyvet kinyitva. Lassan felállt, kezeit  a kabátja zsebébe dugta és mintha matatott volna benne.

- Szia! - bukta nekem.
-Ő...Helló! - Köszöntem zavarodottan. - Mit keresel a szobámban?
A ruhám szélét babráltam és vártam a válaszát. Vegyes érzelmek dúltak bennem, amiben az egyik részem alig várta, hogy neki lökjön a falnak és megint azokat a dolgokat csinálja velem, mint amit a WC-ben, de a másik felem fél tőle. Felnéztem vissza rá és vártam, hátha mond valamit.
A csendet a telefonja zavarta meg. Kikapta a zsebéből, vissza írt az illetőnek, majd újra zsebre vágta. Odalépett hozzám, megfogta a kezem és kihúzott a szobából. A folyosón kirántom a kezem és megtorpanok.

-Hová akarsz vinni? - kérdeztem gyanakvóan.
-Nemrég találkoztam anyukáddal akitől megkérdeztem, hogy elvihetlek-e ebédelni mivel megnyertük a meccset és valakivel meg akartam ünnepelni. - mosolygott rám.
Ó! Azért az átkozott mosoly miatt tud elvarázsolni. Még Zsoltinak sincs ilyen mosolya, mint neki.
-Miért nem Robival és a csapattal ünnepelsz? - kérdeztem karba tett kézzel.
-Mert én veled akarok ünnepelni, már ez is baj?
-Nem! De nem is vagyok éhes. - makacskodtam.
Meg se hallotta, hogy mit mondtam csak kihúzott a házból, majd bezárta az ajtót és a kulcsot a zsebembe dugta. Nagyon hideg volt odakint, így gyorsan oda szaladtunk a kocsijához, ami egy nagy állat volt. Azt se tudtam, hogy ugorjak fel rá. Végül mégiscsak  sikerült és amíg én az övvel bajlódtam, addig ő gyorsan megkerülte a kocsit és beszállt. Könnyedén becsatolta magát, majd  a sebváltó felett megnyomott egy gombot. Azt hittem a fűtés lesz, de mikor felnyílt egy kis ablak kezdtem félni. Megjelent rajta egy kis képernyő rajta egy tenyér lenyomattal. Komolyan olyan volt mint valami biztonsági rendszer. Rá néztem ő pedig rám és a kezét nyújtotta felém.
-Add ide a kezed kicsit...kérlek.
-Miért? - néztem rá bizonytalanúl.
-Biz bennem.
Sóhajtva odanyújtottam a kezem, miközben elmormoltam egy imát. Egy kicsit még előre kellett hajolnom, majd ráillesztette a tenyerem a képernyőre. Egy fény fel-le járt a kezem alatt. Kíváncsian figyeltem mi fog történni. Mikor ki aludt a fény a kocsi beindult.
-Az útirány Szépség szálloda, az idő 11:14 perc, kellemes utat és szép délelőttöt Ella! - szólalt meg a kocsi.
Hitetlenkedve néztem Xavérra aki csak mosolyogva sebességbe rakta a kocsit, majd kikanyarodott az útra.
-Ez félelmetes. - jegyeztem meg.
-Most már te is el tudod indítani a kocsit, ha...mindegy. - harapta el a mondatát. - eszel húst vagy vegetáriánus vagy?
-Megeszem a húst. - nyugtáztam.
-Oké. Tetszett a meccs? - kérdezte és közben nem az utat nézte, hanem engem.
-Kilehetett bírni, de mivolna, ha az utat néznéd. - mutattam előre.
-Csak nem félsz? - kérdezte és még mindíg engem nézett.
-Még nem döntöttem el. - néztem vele farkasszemet.
A kocsi egyre gyorsabban és gyorsabban ment, miközben ő még mindig engem figyelt.  Hirtelen lefékezett amire én előre buktam és mikor kinéztem egy jelzőlámpa előtt álltunk meg. Felkacagtam ő pedig a sárgánál váltott, majd tovább mentünk.
A Szépség szálloda tényleg varázslatos volt és jobban is megfigyeltem volna, ha normálisan fel lettem volna öltözve. Besétáltunk a helységbe, majd jobbra fordultunk. Leültünk egy üres asztalhoz távol a kíváncsi szemektől, akik már a belépésünkkor bámultak minket. A pincér gyorsan ideért és miután felvette a rendelésünket távozott. Később egy másik kiöntötte az italunkat, majd ő is elment.
Az étterem kicsi volt és hangulatos. A falak festményekkel voltak díszítve, akik csak arra vártak hátha megveszi őket valaki. Idegesen doboltam az ujjammal, majd bele kóstoltam az italomba és figyeltem, ahogy a folyadék egyre kevesebb lesz a poharamban. A szívószállal megkavartam egy kicsit mire a jég neki koccant a pohár falához. Ránéztem Xavérra aki elsötétült tekintettel bámult engem, majd felkapta a poharat és ki itta a tartalmát.
-Mik a terveid az érettségi után? - kérdezte rekedtes hangon.
-Még nem igazán tudom, de nagyon szerettem volna kiskoromban cukrász lenni. Valószínűleg azt szeretném kitanulni. Te? - bele szívtam az innivalómba ő pedig elfordította a fejét, felnézett a mennyezetre és valamit mormolt magában.
Vissza nézett rám és köhögött egyet.
- Már volt pár edző aki megnézte hogy játszok, de még nem döntöttem el. Még van valami, ami miatt nem tudok dönteni. - a villa szélét nyomta fel-le és a semmibe meredt.
-Értem. Mesélj valamit a családodról.
Közben kihozták az ételeket és azt kezdtük el enni.
-Az igazi apám egy alkoholista állat volt akit csak a pia érdekelte. Egyszer a húgomat a semmi miatt vágta pofon anyu pedig megelégelte a dolgot, össze pakolt minket és ide költöztünk. Később apa felakasztotta magát. A szülei pedig anyut hibáztatják a halála miatt. Utána jött Dénes aki kamion sofőr és úgy bánik Dórival és anyával, mint egy hercegnővel. Persze engem sem hanyagolt el. Nyáron egy csomó helyre elvitt, ahová mennie kellett és ő tanított meg vezetni is. Szóval remek ember.
-Ezt nem tudtam. - néztem rá csodálkozva.
-Nem is igen tudja mindenki, csak páran. Mindenki úgy tudja, hogy ő a vérszerinti apánk, Dénest pedig nem zavarja.
Valahogy elment a kedvem az evéstől. Sajnáltam szegényt, ami velük történt és szerencsés voltam, hogy az én apukám nem csinált ilyet. Az eszébe se jutott volna, hogy bántson, csak mindig leszidott, ha valami olyat csináltam. 
Mikor végeztünk az evéssel akkor döbbentem rá, hogy nem hoztam magammal pénzt. Xavér oda adta a pincérnek a kártyáját aki lehúzta az összeget, majd vissza adta a kártyát a számlával együtt. Xavér aláírta az egyiket, majd felállt a székből és én is követtem őt.
-Majd vissza fizetem.- bököm ki mikor beszálltunk a kocsiba.
-A vendégem voltál és nincs vita. - hátra mászott a kocsi hátuljába, majd zörgött valamivel.
Megfordulok és látom, hogy egy pár cipőt vesz ki a zacskóból, egy másikból pedig nadrágot. Lehúzta a cipőjét én pedig gyorsan előre fordultam és az arcommal takartam el a szemem.
Hallottam ahogy kis idő múlva vissza mászik előre, majd kinevet. Lefejti a kezem az arcomról és mosolyogva  néz rám.
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz.
Ugyanazzal a módszerrel indítja be a kocsit, csak most az ő tenyerével. Rá se merek nézni inkább az utat figyelem. Megáll az állatkert   előtt.
-A buli másodig helyszíne! Mutatni szeretnék valamit. - kiszáll a kocsiból, majd nekem is kinyitja az ajtót.
Vacogva követem őt a kocsi hátuljáig, ahonnan kivesz egy kabátot és rám adja. Magára is vesz föl egyett, majd megragadja a kezem és a bejárat felé vezet.
-Szerintem be van zárva. - szólalok meg.
-Szerintem meg nincs. - le nyomja a kilincset, majd rám néz és bemegy.
Megvesszük a jegyet és körbenézzük a helyet. Apuval jártam utoljára állatkertbe és az emlékek felszínre akartak törni bennem. Megálltunk a királylepkék elött és néztük a nagy semmit.
-Itt vagyunk, gyere.
Benyit egy ajtón, ahová az van írva, hogy IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! és be megy.
-Szerintem nem kéne. - hátrálok
-Gyere már.  Nem lesz jó majd később elmesélni a gyerekeidnek, hogy volt merszed belépni egy ilyen helyre? - megfogta a kezem már megint és behúzott.
A hely teljesen üres volt leszámítva a fát középen. Xavér bevitt minket a közepébe, majd a hátam mögé lépet lehajolt és felvett egy követ. Megdobta vele a fát és egyszerre egy csapatnyi színes lepke repült össze vissza.
Felkacagtam, mint egy kisgyerek és kitartottam az ujjamat a levegőbe. Rá szállt egy kék lepke, lassan csapott kettőt a szárnyával és elszállt. Xavér hátam mögé lépett és átfogta a derekam. Így néztük csendben a lepkéket, amíg vissza nem szálltak a fára. Kisurrantunk az ajtón, majd elszaladtunk. A helyszín harmadik helye egy erdő volt.
-Tudtam, hogy valamikor meg akarsz ölni. Egy erdő csodálatos helyszín. - mondtam neki miközben kiszálltunk a kocsiból.
-Nem eszlek meg. - viccelődött ő is.
-Mondta a farkas és bekapta a bárányt.
Hátra vetett fejjel nevetett közben megragadta a kezem és bevitt az erdő sűrűjébe. Meg állt, majd ki tárta a kezét és a semmiből a szél feltámad és felkapta a leveleket. A levelek körbe-körbe táncoltak körülöttünk. A következő pillanatban a lábam eltávolodott a földtől én pedig kapálóztam a levegőben. Ő is velem együtt emelkedett.
-Ezt te csinálod? - kérdezem tőle rémülten
Bólintott, közelebb jött hozzám és átkarolt. Erősen kapaszkodtam belé. Átfogtam a nyakát és lehet meg is fojtottam.
-Ne ejts le! - szóltam rá
-Nem engedlek el. - hangzott inkább ígéretnek.
Lassan lerakott a földre én pedig félve távolodtam el. Fájdalom suhant át az arcán és lenézett a földre.
-Azt hittem, ha megmutatom én ki vagyok te is meg nyílsz. De valami miatt a te erőd nem jön elő.
-De nekem nincs is semmi erőm. Én nem lebegek a magasban! - kiálltottam rá.
-Kérlek csak próbáld meg. Tudom,  hogy van erőd és én segítek neked. Együtt megoldjuk. - közelít felém.
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - hazudom.
-Hazudsz! Olvasok a gondolataidban. - ért oda hozzám és magához húzott. - Tudom mikor mit gondolsz, mit érzel, mit álmodsz. Mikor vagy boldog, mikor szomorú. Ezeket már akkor tudtam, mikor idejöttél a suliba és, akkor győződtem meg róla teljesen, amikor a bulin össze kapcsolódtunk.
-Nem én ezt nem hiszem el. - tóltam el magamtól, de nem sikerült.
-Nem érzel valami furcsát amikor a közelemben vagy? Nem érzed magad biztonságban? Mert én igen.
Kicsit hátrébb lép, de még nem enged el. Érzelmek kavarodnak bennem  és fogalmam sincs mit mondjak.
-Ella, lenne hozzád egy kérdésem és tudom, hogy minden a nyakadba hullott így egyszerre, de tudni szeretném rá a választ. Lennél a barátnőm? - kérdezi, hangja remeg  az idegességtől amit még korábban nem hallottam. - Kérlek! Adj egy esélyt kettőnknek. - könyörög.