12

12.

Soha nem értettem, mások, hogy nem fáznak egy falatnyi ruhában. Én reggel majdnem 15 percig csak azzal killódok, hogy olyan ruhát keressek magamra, amitől  nem fagyok le adig, amíg beérek a suliba. Persze nem fagynék meg ezt csak képletesen említettem meg, csak meg fáznék és az most nem hiányzik nekem. Egyépként sem szeretek megfázni. Az idő szeles, sáros és esős. A forgalom elég nyugis ahoz képest, hogy hétfő van. Pedig hétfőn és pénteken eléggé nagy a forgalom és alig tudnak közlekedni az autósok, vagy az utasok a különféle tömegközlekedéseken. Reggel a szokásosnál hamarabb keltem, mert anyunak elkellett mennie a főnökével üzleti útra és adig Márk szárnya alá tett. De sajnos Márk közölte anyuval, hogy valamilyen nyomozás miatt nem tud még rám is vigyázni és nagyon sajnálja, de igéri este meglátogat, ha tud. Na ezt nem igazán bántam, mert felnöt nő vagyok és nem kell a pesztra, de egy kicsit szomorú voltam mert nem szeretek egyedűl lenni az üres lakásban. Miután anyát elengettem körbe néztem a szobában. Rá néztem a fali órára és még csak fél hét volt. Kimentem a konyhába és ledoptam a székre a táskámat. Megkentem egy kalácsot és feldobtam teának egy kanna vizet. A teafű után kutattam ami nem volt a helyén ezért kénytelen voltam a kamrából elő hozni egy másikat. Belépve a kamrában vettem észre, hogy a tea a polc legtetején van én pedig elég kicsi vagyok. Lehet többet kellet volna kiálnom az esőre, kitudja. Bekaptam a maradék kalácsot ami félig kilógott a szából, így úgy néztem ki mint egy kutya aki a csontot viszi nagy büszkén. A bal lábammal feléptem a polc első fokára és a jobb kezemmel pedig bele kapaszkodtam. Ügyeltem arra, hogy az elöttem lévő szög ki ne lyukassza a kötött pulcsimat, mert annak biztos annyi lett volna és ez a kedvencem. A bal kezemmel a doboz után tapogatóztam, amit még így sem értem el.

- Na, légy szives! - könyörögtem hátha elérem.

De semi. Már éreztem, hogy folyik rólam a víz mikor a doboz le esett a földre pedig a közelében sem jártam, meg sem pöcköltem vagy érintettem. Bitos a polc mozgatása közben eshetett le. - gondoltam magamban és felvettem a dobozt.
A kanna sípolva jelezte, hogy kész van és már csak a tea fűre és a cukorra na meg citromra vár. Le vettem a tűzről és bele lógattam a tea füvet. Imádom, hogy amikor belerakom a citrom levet és utána a cukrot megváltozik a színe és sistergő hangot ad ki. Levettem egy poharat a fogasról (ezt még anyu találta ki hely spórolás képen) és megtöltöttem a teával. A maradékot a termoszomba öntöttem és beraktam a táskámba. Az idő elég lassan telt, amit nem bántam így tudtam még egy kicsit pihenni meg átgondolni mi is lesz ma. Apropó ma kell teljesítenem a fogadást, amit Szöszivel  tettünk meg. Annyira utálom most, mert még módosított is rajta. Az lesz a feladatom, hogy bekel mennem az igazgatói irodába és a tv-n keresztül közvetítenem kell, hogy Xavér és én egy pár vagyunk. Bár ő nem így fogalmazott, mert külön kitért pontokba szedve bájaira (amitől most is a szememet forgatom), de én nem növelem a már így is nagy egóját, így se fértünk el a szobában. Mondjuk tegnap elég nagy vereséget szenvedett, aminek az lett a következménye, hogy őrizze a saját szobájában Lili virágait, bár ő saját bevallása szerint jobb büntetést szánt ki rám, el tudom képzelni.
Fél nyolckor úgy döntöttem, hogy elindulok a suliba. Még belenéztem a tükörbe és káromkodtam egy nagyot az arcomon levő pattanások ellen. Ezek ellen sokat nem tehetek úgyhogy otthagytam őket és végig szántottam világos barna hajamon, ami lassan majd besötétedik, nyáron pedig kivilágosodik. Felgumiztam és megtöröltem a szemüvegem , bár tudom, hogy odakint bepárásodik. Megakartam mosni a kezem és itt most a "megakartam" szón van a hangsúly.  Kinyitom a csapot, kicsit a víz alatt tartom a kezem és miután beszappanoztam lemosnám, de nem tudtam, mert a víz szabály szerűen menekült a kezem elől. Vissza húztam a kezem, akkor meg üldözött. Ezzel elszórakoztam egy kicsit, majd a víz megadta magát vagy nem tudom, de már nem szórakozott velem, de akkor meg oda tartom a kezem és a víz a bőrömbe folyt bele. Teljesen megijedtem és gyorsan elzártam a csapot.

-Mi a fene volt ez?! - kérdeztem rémülten.

Megittam a teámat, majd gyorsan felvettem a kabátomat és a táskámmal együtt kiszaladtam a házból. Gondosan bezártam magam után az ajtót és még muszáj volt megnéznem, hogy elzártam-e a gázcsapot. Szerencsére volt annyi eszem, hogy megcsináltam, mert egyébként elég feledékeny vagyok. Igen, az ilyen alapvető dolgokat elfelejtem, de például azt nem, hogyha valaki két héttel ezelőtt mond valami olyat, ami nem is olyan fontos.  A suli most elég távol volt, pedig nem rakták el sehova, de most nagyon megörültem mikor beértem. Beraktam a szekrényembe a kabátom és a táskám, majd kivettem a könyveimet. Be csuktam a szekrényt és meg láttam őt. Fekete cipő, cső nadrág, sötét kék póló és rajta egy bőrkabát. A fején egy baseball sapka fordítva. Lassan közelítettem feléjük és néha oda pillantottam. Mikor elmentem mellettük Szöszi csak biccentett, mire én csak rá vigyorogtam. Xavér legalább követte a divatot, míg én! Csíkos kötött felső, csőnadrág, amit bele dugtam a csizmámba, amitől olyan megjelenést keltettem, mint egy tehenész lány.  Szánalmas mondhatom! 

Az első órán kikaptuk a mitológiai dogát, ami ötös lett, persze mindenki másnak is, csak ők egy embertől másolták le így mindenkinek majdnem ugyanaz volt. A negyedik óra után nagyon éhes lettem és alig vártam, hogy kicsöngessenek. Mikor ez a csoda megtörtént bepakoltam a cuccomat a szekrénymbe. A szemben lévő szekrénynél Kamilla a többi pompon lánnyal beszélgetett.

-Jaj Lányok, el sem hiszem, hogy mi történ? - harapott bele Kamilla a szája szélébe, miközben a haját tekergette.

-Na mesélj már! - kíváncsiskodott Flóra az egyik barátnője. Uram bocsánat a "Bari nője".

-Tudjátok eltűntem pár percre és kerestetek, hogy hol vagyok. Na össze futottam Xavérral aki ott áll menőn a pult mellett. Oda mentem és beszélgetni kezdtünk. Olyan aranyos volt! Meghívott egy koktélra persze nem a gagyi fajtából és utána átölelt, majd meg csókolt. - visította az utolsó mondatát, mire nekem kifogyott a levegő a tüdőmből. 

Mi van?! 

-Júj és ez mind szombaton  volt? - kérdezte Flóra

Kamilla büszkén vigyorgott.

-Igen, olyan jól csókol.- ájuldozott.

Ohohohó! - nevettem fel magamban. Mekkora hazug ez a csaj, és az a másik még el is hiszi. A szememet forgattam és legszivesebben oda mentem volna, hozzá és jól beszoltam volna neki, de biztos elbénáztam volna.

-Júj nézzétek csajok! Hát nem édes. - mutatott fel a tévé felé ami a fenti lépcsőre volt fel rakva. 

Az igazgató tekintélyt akart ezzel mutatni, na meg arra gondolt hátha így jobban figyelnek a hírekre. Xavér tényleg ott ült az igazgatói székben teljesen lazán mint aki oda született. 

-Xavér büntetés fejében szeretne közölni valamit a diákoknak. Szóval Xavér tiéd a szó, de a büntetésed addig tart amíg beszélsz. - Szólt az Igazgató.

-Köszönöm uram, de tájékosztatásul közlöm, hogy délután táncolok. - mosolygott az igazgatóra.

Az igazgató úr ott hagyta őt, Xavér pedig elkomolyodott. 

-Először is srácok  a fogadás lezárult a leghelyesebb srác a suliban, bár én erősen tiltakoznék  nem más, mint Poharas Robi. Gratulálok haver! - vigyorodott el Xavér vele egy időben Robi bele bokszolt a levegőbe.

-Ez az! - kiálltotta el magát Robi, majd győzelmi táncot lejtett.

-Jaj, ne etessétek már az egóját! - morgolódott Dóra.

-Ezentúl szeretném közölni, hogy mostantól le lehet szállni a szóban forgó lányról. Aki piszkosul okos, szexi ráadásul gyönyörű is, vicces, kedves, barátságos, oda adó, játékos. Aki úgy megdolgoztatott mint még soha senki. Aki az első látástól eltekerte a fejem a többi lánytól és az követelte csak őt nézzem. Aki a szomorú szemeivel úgy nézet, mint egy elveszett bárány és pillantása édes mint a méz. Aki bevitte a fényt az éjszakámba. Gondolom ebből levontátok a következtetést, hogy mostantól foglalt vagyok és rohadtul boldog. - ezzel elsötétült a tévé és bejött egy hirdetés a szalagavatóval kapcsolatban.

Mindenki döbbenten, meglepődve, csodálkozva állt pár percig. Hirtelen úgy éreztem muszáj matatnom a szekrényemben és már nem is voltam éhes inkább ideges. A sírás fojtogatott, de még nem tudtam mitől. Lehet tényleg nem hazugság amit Kamilla mondott, de hiszen Xavér végig nálunk volt. Végtére is később még elmehetett bulizni. Bár azt furcsálltam Kamilla nem kezdett el visítozni, hogy milyen édes volt, hogy őróla beszélt Xavér a tévében. 

A hangfalból recsegés hangzott ami sértette a fülemet. 

-De gondoltam újra veszem a bátroságott és megkérdezem tőle lenne e a barátnőm. - folytatta Xavér, hangja a hangfalakon keresztül vízhangzót.

Megfordúltam és kíváncsi voltam kitől kérdezi ezt? A szememből folyt a könny és meg akartam mutatni neki mennyire megbántott. Xavér ott áll félszegen a folyosó közepén pár lépéssel tőlem és egyenesen rám nézett. Kamilla oda szaladt hozzá és bele ugrott a nyakába.  

-Jaj édes, hát persze, hogy az leszek. - nyávogta Kamilla.

-Kamilla ez nem a te műsorod, szóval a szimpad most nem a tiéd. - rángatta le Dóra Kamillát és húzta arrébb.

A többiek jól kiröhögték őt én egy pedig nem értettem, hogy most mi van?!

-Ezzel a lánnyal játszottam egy játékot, amit én nyertem meg. - húzta ki magát Xavér.

-Ez az tesó! - vágta hátba Robi.

-De átvállaltam a feladatát. - jött közelebb Xavér és orrunk szinte össze ért. - Kimondanád újra azt, hogy igen és lennél a barátnőm? - kérdezte tőlem.

A vér felkúszott az arcomba és nagyon melegem lett. Mindenki csendben várta a válaszom ami eléggé idegesítő volt.

-Igen. - makoktam. 

Xavér lerakta a mikrofont ami meg recssent, majd körbe forgatott a folyosón. Erősen kapaszkodtam belé és bele furtam arcom a nyakába. A többiek mind tapsoltak és éjjeneztek, de voltak akiknek nem tetszett a dolog. Még maradt pár perc az evésre miközben Szöszi el sem engedett. A srácokkal beszélgetett a focival kapcsolatban én pedig nem voltam otthon a témában. Becsengetéskor kézen fogva sétáltunk a folyosón, amíg oda nem értünk ahhoz a teremhez, ahol a következő órám volt. Szöszi bele fúrta arcát a nyakamba és erősen szorított. Előre-hátra ringatott, kezével a hátamat simogatta és én is az övét. Az idillt a tanár köhintése zavarta meg. Vonakodva ellengettük egymást, majd be mentem a terembe. Innentől kezdve olyan lassan teltek az órák, hogy majdnem be aludtam az egyiket. Az egészet az fokozta amikor a tanár szabad foglalkozást adott. Mindenki elkezdett a másikkal beszélgetni kivéve velem nem. Eléggé lehangoló volt. Egyedül ülni a padban és figyelni amíg a többiek beszélgetnek. A füzetemet firkálgattam és hallgattam mit beszélgetnek a többiek. Az érdekes az volt, hogy Kamilla hazudott mégis úgy csüngtek most is  szaván mint a hernyó a levélen. A szünetben nem futottam össze Szöszivel mert ekkor volt az edzése. Kamilla arról beszélt szerinte nem leszünk sokáig együtt, mert Xavér rám fog unni és akkor majd jön ő. Mindezt úgy mondta, hogy én is ott voltam.

A joghurtját rázta fel miközben magyarázott. 

Ó, hogy futna az arcodba az összes. - mérgelődtem és melegség járta át a kezem.

Kinyitotta az üveget és az egész az arcába és a ruhájára fröccsent. 

-Mi..a... - visította és kirohant 

Dóra annyira röhögött, hogy lefordult a székről. 

-Basszus hát ez rohadt jó volt! - törölte meg a szemét, de újra nevetett.

Én csak lestem és még most sem hittem el.

Hiszen ez én voltam, én tettem vele!

Az utolsó óra után gyorsan össze szedelőzködtem és kiszaladtam a suli udvarára. Elbújtam a lelátó mögé ahol senki nem láthat meg és bele néztem a tócsába. A víztükörben saját magamat láttam. Felemeltem a kezem és vissza emlékeztem arra mit is mondott Kamilla a teremben. Ugyanaz a melegség áramlott a kezeimben, majd a tócsából a víz fölemelkedett és követte a kezem mozgását. Le eresztettem a kezem, de a vízzel még mindig farkas szemet néztem. A szememmel irányítottam, majd a vízből egy kutya lett. Pont olyan mint amit kiskoromban szerettem volna. A kutyus körbe-körbe ugrált, majd bele esett egy repedésbe és eltűnt. Valaki a hátam mögött tapsolt és mikor meg fordultam Dóra egyensúlyozott könnyedén egy vékony korláton. 

-Már vártam mikor hagyod abba. Tudod a cicák nem szeretik a vizet. - ugrott le könnyedén a korlátról.

-Macska? - kérdeztem tőle.

-Ja, én egy almort vagyok. Úgy is mondhatjuk, hogy az almortok olyan félvérek. Xavér mort lett és a szelet uralja én pedig olyan korcs lettem. - ránja meg a válát.

-De én azt hallottam, hogy az almortok a rosszak. 

Teljesen össze zavarodtam vajon Jenevieve nem mondott igazat?

-Az még régen volt. - legyintett Dóra. - most a troxoktól kell tartanod.

-Troxok?

-A troxok minden olyan dolgot hordozzák magukban, ami a természettel együtt jár. Van aki a villámot, dörgést, fagyot, szelet, savat, stb. - sorolta. - míg az almortok állatok bőrébe tudnak bújni. Én csak macska tudok lenni, de ismerek valakit aki több különböző állat testébe tud bújni. 

-Értem.

-Okés, most gyere Xavér türelmetlen. Eléggé ragaszkodó típus még velem is csak jól titkolja. - mosolygott.

Mikor be értünk a csarnokba vagy stadion? Soha nem tudom. Szóval akkor Xavér épp megforgatott valakit. A lánynak rövid fekete haja volt, barna szeme. Robi oda táncolta magát Dórához és ő is pörgetett rajta egyet. Dóra mérgesen fújtatott egyet és a táskámat kikapva a kezemből eltalálta Robi fontosabb szervét.

-Dórci! - jajdult fel Robi. - Ezzel még szeretnék kezdeni valamit. - egyenesedett fel.

-Azzal a pirinyó valamivel még horgászni sem lehet. - morogta Dóra, majd elment 

-Édes gyere a parkettre. - szaladt utánna Robi én pedig csak nevetve megcsóváltam a fejem.

Xavér közeledett felém és mikor oda ért megölelt. 

-Szia Vadangyal! - mosolygott rám.

-Szia Szöszi! Mi ez a vigyor?  - kérdeztem tőle.

-Csak büszke vagyok rád és el sem akartam hinni, hogy mit csinált az én angyalom. 

-Jó...hát én nem így akartam...

-Persze. - vágott a szavamba és megcsókolt.

Mikor szét váltunk a lány ott állt elötünk és  mosolygot.

-Szia, a nevem Kata. Kristóf húga vagyok és Xavér unoka tesója. - nyújtotta felém a kezét.

-Szia, Gabi. - ráztam meg a kezét.

-Bocs, de el kell rabolnom a herceget. - magyarázta és intett Robiék felé.

Robi hátra döntötte Dórát aki nevetett.

-Már várom mikor jönnek össze. Mindenkinek egyértelmű csak Dórának nem. - mondta Szöszi.

-Micsoda! - döbbentem le. 

-Nem fogok visítozva kitárgyalni a húgomat. Arra várhatsz. - puszilt meg majd felkapta Katát és vissza mentek a helyükre.

Duzzogva néztem utánuk, majd leültem egy padra és figyeltem őket. 

Egész idő alatt csak szenvedtem és hálát adtam a sorsnak, hogy ne kell ott lennem és táncolnom. Már mindenféleképpen ültem és unalmamban a házimat is megírtam. A tanulásra már nem volt időm, majd otthon.

Mikor vége lett a tánctanár elégedett volt és a következő alkalommal már a többiekkel együtt is fognak tudni táncolni. Elég gyorsan begyakorolták az a sok kimaradást. Megvártam míg Szöszi elkészül és együtt indultunk haza. A ház sötét volt és csendes, na meg hideg, mert kikapcsoltam a fűtést arra az időre míg haza nem érek. Xavér ledobta a táskáját,majd felhívott valakit én közben bekapcsoltam a fűtést, de félfüllel hallottam mit mond.

-Halló! Igen...persze természetesen...aha...akkor reggel....Helló. - pötyögöt megint majd valaki mást hívott fel.

-Anyu...igen...nem van nálam...jaj anya! - korholta le az anyját. - biztos...szeretlek....Szia! - lerakta, majd le cipzározta a kabátját és azt is ledobta a táskája mellé.

-Mi az? - kérdeztem tőle össze húzott szemöldökkel.

-Itt alszok ma nálad. Márk megkért rá, mert még nem végzett. - mosolygott rám és elindult a konyha fele.

-Itt alszol? Mármint nálam?Eeeeeegyütt? - kérdeztem  tőle és megint piros lettem.

-Igen, Igen és aludhatok a kanapén is. - ajánlotta fel és jót szórakozót rajtam.

-Izé...nem szükséges. - motyogtam és gyorsan valami ehető után keresgéltem a hűtőben.

Xavér felkapott, majd leültetett a székre. Fel akartam kelni, de vissza nyomot, majd ki engette a hajam és a fejemet masszírozta. Isteni keze van! Elégedetten felsóhajtottam és lehunytam a szemem.  A fejemről a tarkómra járt a keze,majd a vállamat dolgozta meg.

 -Olyan erős vagy, hogy azt csodálom benned. Nem roppantál össze akkor sem amikor elő jött az erőd. - abba hagyta a masszírozást és megölelt.

-Hát igen. Ma  elég sok minden zúdult rám, de jó értelemben. Csak attól félek, hogy éles helyzetben nem tudom az erőmet használni. - mondtam szomorúan.

-Képzeld még Mia sem volt éles helyzetben addig a pillanatig, amíg nem látta, hogy Kristóf arca hogyan lilul be. Attól a nőtől még Kristóf is fél. Állítólag elválasztotta a trox fejét a testétől egy kocsi ablaküvegével. Igaz utána össze esett. - nevetett Xavér.

-te voltál már éles helyzetben? - kérdeztem kíváncsian

Kis hallgatás után megszólalt.

-Csak egyszer, még kilencedikben. Akkor jöttél a sulinkba én pedig akkor kezdtem újra a sulit, mert hallottam a balesetedről. Végig melletted akartam lenni és egyszer, amikor mentél haza én valami furcsát éreztem a levegőben. Egy trox ólálkodott utánad. Már el akart kapni, de én kaptam el őt. 

-Én erről nem tudtam. - ámélkodtam.

-Hát persze, hogy nem. Na együnk valamit, mert éhes vagyok. - elengedett és benézett a hűtőbe.

-Csak pizza van, vagy csinálok szendvicset esetleg főzök makarónit. - mondtam

-Legyen makaróni. - mikor látta, hogy ásítottam egyet elágyúlt a tekintete. - legyen egy szendvics aztán alszunk. - változtatta meg a döntését.

Kipakolt pár dolgot miközben nekem annyi erőm se volt, hogy felvágjam a kifliket. A fejemet támasztottam és figyeltem, hogyan szorgoskodik a konyhában. Oda tolta elém az egyiket és leült mellém. Lassan megettem az egészet, majd fel mentünk a szobámba. Össze szedtem a cuccom és elmentem fürdeni. Majdnem elaludtam a meleg víztől amikor csörgött a telefon.

-Szia anyu. - szóltam bele.

-Szia, de fáradt hangod van. - nevetett bele a telefonba.

-Elég mozgalmas napom volt. 

-Jól van csak tudni akartam jól vagy, most mennem kell, holnap találkozunk. Szeretlek. - mondta anya

-Én is szeretlek. - válaszoltam.

Pár percel később Márk hívott.

-Szia. - épp ásítottam egyett így elég furalehetett a hangom.

-Szia, minden rendben? - kérdezte nyugtalanúl

-Igen, miért? - kérdeztem 

-Csak mert ott van Xavér...

-Nyxugodj meg Xavér uriemberként viselkedik. - vágtam a szavába.

-Tudod nem vagyok az apád és nem is leszek az, de már szinte a lányomként szeretlek és elragadott valami apás aggodalom. - nevetett bele a telefonba.

-Köszönöm. - hatódtam meg.

-Na most mennem kell. Bármi van szólj és megyek. - mondta komolyan.

-Úgy lesz. Szia. - köszöntem el.

-Szia, tökmag. 

Mikor kimentem a fürdőszobából Xavér  egy forgó szelet pörgetett a tenyerében. Felnézett, majd kisfiúsan rám nézett. Puszit nyomtam az arcára és betotyogtam a szobámba. Bepakoltam a táskámba és még szerencse, hogy megcsináltam a házit,mert   erőm nincs hozzá. Xavér gyorsan kész lett és egy pólóban meg melegítőben volt. Oda jött hozzám és felkapott. A meglepetéstől sikkantottam egyet és szorosan átkaroltam a nyakát. Befektetett az ágyba, majd ő is befeküt és a szobában sötét lett.

Magához ölelt és én gyorsan elaludtam.

 

 

11.

11.

Vasárnap. Az a nap, amit  ki nem állhatok! Mert a vasárnap unalmas és mert holnap hétfő lesz.
De ez a vasárnap kivételesen másmilyen volt. Itt most nem kell nagy dologra gondolni, mert olyan nagy ügy nem történt, de nekem mégis más volt.
Kezdem a legelején!

Azt hittem,hogy amikor felkelek akkor ez a nap is olyan pocsék lesz mint az összes többi vasárnapom.
Először is arra gondoltam feldobom egy kicsit. Gondoltam főzök egyet, majd megnézek egy sorozatot, utána meg fürdök és megint megnézek egy sorozatot vagy egy filmet még nem döntöttem el. Ki mentem a konyhába és a hűtőből elővettem egy doboz élőrre fagyasztott combot. Úgy gondoltam megszórom grill fűszerekkel és a mikróban megsütöm. Hiszen oda van írva fehéren feketén, hogy grill, szóval úgy gondoltam bevágom a sütőbe és kikapok egy ropogós, gőzölgő, finom, szaftos husit. De a Gabika nem tudta, hogy ez nem így működik. Mivel mikor lejárt a mikró és kivettem egy fűszerekben és zsírban tocsogó nyers husit kaptam.

-te azt csak hiszed barátocskám, hogy kifogsz rajtam. - szóltam oda a húsnak.

Beleraktam egy ki olajozott tepsibe, a biztonság kedvéért még öntöttem bele egy kicsit nehogy oda égjen.
Amíg sült a husi, vízben kifőztem párszem krumplit, majd össze törtem és pürét csináltam belőle.
A hús mikor megsült győzelmi táncot lejtettem a konyhában és úgy mentem a szobám felé is. Be kapcsoltam a kedvenc sorozatomat. Az étel finom volt, de nem olyan, mint az anyué és kicsit elszontyolodtam. Most jött a programom második fele. A sorozat vége után megdicsértem magam, hogy milyen ügyes vagyok, hogy gondoltam fürdésre, mert tiszta zsír lettem. Be dugtam a kádat, teli töltöttem meleg vízzel és öntöttem anyu tusfürdőjéből, mert annak olyan jó illata van pedig amúgy nem szabad, de amit nem tud az nem is fáj neki. Amúgy nekem is van valahol,de lusta voltam bemenni utána meg vissza. Bele merültem a vízbe és fújtam a buborékokat, amikor is megszólalt a telefonom. Meg töröltem a kezem és meg néztem ki a hívófél.

Szöszi

A név olvasása után elmosolyogtam és fogattam a hívást.

-Angyal! - köszönt bele Xavér.
-Szia! - cincogtam, mert rájöttem milyen helyzetben vagyok most és zavarba jöttem.
-Mi jót csinálsz? - kérdezte és a háttérben kocsi dudálást hallottam.
-Hát...izé...fürdök. - böktem ki nagy nehezen és az egyik kezemmel eltakartam a szemem.
-Zene füleimnek. - búgta
A szemet forgattam, mire ő fel nevetett.
-Te mit csinálsz? - kérdeztem
-Van egy kis dolgom amit el kell intéznem, de nem olyan fontos. Ha gondolod segíthetek.
-M...nem köszönöm. - utasítottam el a segítségét.
-Most le kell tennem, de később benézek.
- Oké...Szia.
-Szia.

Miután leraktam a telefonom ki kászálódtam a vízből. Meg törölköztem és bebugyoláltam magam a köntösömbe.
Vissza mentem a szobámba és elindítottam egy ismeretlen filmet. Egy izgalmas résznél tartott a film és annyira figyeltem, hogy még pislogni se mertem nehogy lemaradjak róla. A filmben a nő kinyitotta az ajtót belépett... és meg szólalt nálunk a csengő amitől úgy megijedtem, hogy le estem az ágyról. Morgolódva csörtettem ki kinyitni az ajtót és magamban megemlítettem, hogy nagyon fontos legyen az a valami mert ha nem! Kinyitottam az ajtót és egy göndör, fekete hajú barna szemű nő állt az ajtóban motoros felszerelésben. Mellette egy kislány aki nagyon hasonlított valakire, de meg nem mondom, hogy kire, mert nem ugrott be. A kislányon is motoros ruha volt a hóna alatt pedig egy bukósisak, hátán egy táska.

-Szia! Gabi igaz?- kérdezte és a kezét nyújtotta amit elfogattam.
-Szia!- köszöntem
-A nevem Cserepes Mia, Kristóf felesége.

Értetlenül néztem rá, mire ő elnevette magát.

-Kristóf Xavér edzője.-magyarázta.
-Ja!...nem jöttök be mert eléggé fázom.-nyitottam ki az ajtót, hogy be tudjanak jönni.
-Lenne egy kérésem és remélem tudsz segíteni. Lilire kellene valakinek vigyáznia, de akikre gondoltam mind elfoglaltak és Dóri említett meg téged.Te vagy az utolsó reményem és nem szoktam ismeretlenre rá bízni Lilit, de Dóri azt mondta, hogy benned megbízhatok és most arra szeretnélek megkérni, hogy vigyáznál rá egy órát, utána jön érte a férjem.- hadarta el egy szuszra.

-ő...persze.- egyeztem bele.

Most mondtam volna azt,hogy nem? Ha Dóra megbízik bennem az csak jót jelent. Mia arca felragyogott és megsimogatta gömbölyödő pocakját, amit eddig még észre sem vettem.

-Nagyon köszönöm!- hálálkodott és megölelt.

Oda fordult a lányához,majd leguggolt hozzá.

-Viselkedj rendesen kis hölgy. - figyelmeztette.
-Ijen mami.- válaszolta a kislány és puszit adott a mamája arcára.

Amikor Mia elment, ösze fogtam magamon a köntöst és rá néztem a kislányra. Gyönyörű kislány volt. Barna szeme csak úgy csillogott és a fekete haja olyan hosszú volt, hogy biztos sok dolga lesz majd Kristófnak, hogy meg védje a ksilányát az udvarlóktól.

-Azt hiszem jobb, ha elöbb felöltözöm pizsamába utána játszunk valamit. Jó  lesz úgy? - kérdeztem a kislányt aki csak bólintott, majd követett a szobám felé.

Megkerestem a ruhámat, majd beszaladtam a fürdöszobába. Mire vissza értem a kislány a macimat tartotta a kezében amit még aputól kaptam.

-Naon szép. Nekem is van otthon sok macim. Az egyiket bruminak hívom, de van egy óriási is. - emelte fel a kiskezét és megmutatta, hogy megkora a maci.

Leültem az ágyra ő pedig fel üllt mellém és mondta tovább. Miközben beszélt hátra dobta a haját ami mindíg előre hullott. Gondoltam zavarhatja ezért pár percre felálltam és kerestem egy gumit, majd hátamögé ültem és elkezdtem fonni a haját.

-Kejeszt aputól kapom őket kajácsonyra. Most majd egy motojt kapok tőle egy  pijos yamaha r4-est. - mondta büszként.
-Így tudod a motorok fajtáját? - kérdetem tőle döbbenten.
-Ijen. A mami nagyon szejeti őket és én is. A mamival és papival szoktunk kijándúlni és néha a papi felszokta emelni a motoj elejét. A mami nem szejeti,de néha ő is megcsinálja ha szépen megkéjem já.

Befontam a haját, majd ő is elkezdte az enyémet.

-Hú,de szép a hajad! - ámuldozott mire felnevettem.
-A tiéd is az. - viszonoztam a kedvességét.
Utána újságokból virágokat néztünk, mert az a második kedvence. A rózsák fajtájánál tartottunk és megemlítettem neki, hogy én még soha nem láttam fekete rózsát.

-Én máj ijen. -körülnézett,majd oda hajolt hozzám. - Azt mondta a mami, hogy nem szabad csinálnom idegenek elött, de mondta a mami, hogy te más vagy, hogy te olyan vagy mint én csak még nem tudsz jóla, mejt elnyomod a félelmed miatt az ejödet.

Felemelte a tenyerér, majd körözött a tenyere körül a kiskezével és szép lassan kicsirázott egy növény. A növény gyorsabban fejlődött a kiskezében, és végűl egy fekete rózsa lett belőle.

A döbbenetől szóhoz sse jutottam. Rám nézett és oda aadta a virágot. Megfogtam és bele szagoltam. Egy igazi rózsát növesztett ki az elöbb a kezéből. Az illata, a szine és még tapintásra is igazi volt.
Kaptam egy kisebb sokot, amit szerintem észre vett vagy halhatta a gondolataimat mint Xavér.

Ránéztem és a kislány most szomorú volt.

-Mi a baj?-kérdeztem tőle és megsimogattam a hátát.
-Úgy szejettem volna valaki másnak is megmutatni, hogy mit tudokmáj.
-Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Nagyon ügyes vagy, csak kicsit megdöbbentem.
Mivel még mindíg nem nem javúlt a hangulata kitaláltam valamit.

-Mit szólsz ahoz, ha én ki nyitom valahol a könyvet és  amilyen virág lesz a képen te azt megcsinálod. Jó lesz?
Meg törölte a szemét és bólintott.

A vége az lett ennek az egésznek,hogy teli lett a szobám virágokkal. Olyan szagos lett a szoba, minta egy virágboltban. Lili beletűzött egy virágot a hajamba, majd feldeerült az arca.

-Kejeszt apu! - visította és kiszaladt a szobából.
-Lili, hová rohansz?-rohantam utána.




Mikor kiléptem Xavér a levegőben forgatta Lilit. A kislány kacagott és  még többet akart. Xavér megállt, majd lassan le ereszkedett és odaa lebegett hozzám. Csókot lehet a számra, mire a kislány csak húúú-ot

-Szia kereszt apu. - köszöntem neki.
-Szia! Jöttem segíteni. - kacsintott rám.
-Vedd föl Gabit is! - kiálltotta Lili.

Elindultam hátrafelé, de nem voltam elég gyors és Xavér elkapott. Felemelt a levegőbe és engem is megforgatott.

-Xavér azonnal tegyél le! - követeltem, de elnevettem magam.
Lerakott, majd hátra döntött és adott egy puszit.
-Már alig várom a hétfőt. - mosolygott gonoszúl.
-Én nem annyira. - morgolódtam.
-Kop,kop. - kopogott,be az ajtón Kristóf
-Papi! - szaladt Lili.

Kritóf felemelte, majd távolról megnézte a lányát.
-De jó illata van itt valakinek.
-Gabi megengette. - mutatott rám Lili.
-Ha Gabi megengette akkor oké,de tudod, hogy nem szabad.
-Tudom. - válaszolta a kislány.
Kristóf lerakta Lilit,majd oda jött hozzám és beleborzolt a hajamba. Majd közelebb hajolt egészen a fülemhez.
-Köszönöm! - sutogta
-El a szád Angyal fülétől! - figyelmesztette Xavér Kristófot.
-Csak megkérdeztem nem gondolta-e meg magát a focival kapcsolatban. - emelte fel a kezét és hátrált.
Lili vissza jött a szobámból kezében a táska és a bukósisak.
-Mi megyünk is, köszönj el szépen Lilo!- mondta Kristóf.
-Szia kejeszt apu, Szia Gabi! - integetett, majd becsukódott utánuk az ajtó.
Xavér hanyagul átölelt és elindúltunk  a szobám felé.
-Van egy ötletem. - szólaltam meg miközben mentünk.
A szobámba belépve Kristóf ledöbbent.
-Hát, na...virág boltosat játszottunk. - rántottam meg a vállam.
-Eltudom képzelni. Na de van egy ötleted - emelte fel az egyik szemöldökét és mosolygott rám úgy, mint amikor elláttam a sebeit a tornateremben.
-Na! Mivel kettesben vagyunk arra gondoltam...  átöleltem.
Bele puszilt a nyakamba és közben a derekamat simogatta.  Az ágy felé irányítottam, majd ledöntöttem. Rá ültem és lehajoltam, majd én is elkezdtem a nyakát puszilni, majd meg is haraptam. Végig pusziltam az arcát, majd érzékien megcsókoltam. Felemelkedtem egy kicsit, de a kezét a feje fölé húztam.

-Arra gondoltam, hogy  játszhatnánk egy ujjabb kört. - mosolyogtam rá gonoszúl és lepattantam róla.
-Mi...na...de.... Na megálj! - kellt fől és utánam kapott.
Gyorsan kitértem előle és a tv felé mentem. Bekapcsoltam  a tv és elindítottam a játékot.
-Ez egy ujabb fogadás lesz, és sokkal rosszabb mint aamit el tudsz képzelni. - morogta
-Na ne morogj. - mondtam és befészkeltem magam az ölébe.
Szorosan átölelt és így játszottuk le a játékot. 

10.

10.

Csak néztem őt fél percig, hátha utánna azt mondja, hogy " ha-ha csak vicc volt" vagy ilyesmi,de ezek szerint nem,mert idegesen néz a szemembe várva a válaszom.
Hátrébb lépte,mert ehhez tiszta fej kell és a közelében nem tudok rendesen gondolkodni. Hátamat egy fának támasztottam és felnéztem az égre.

-figyelj! Te egy aranyos, kedves, vicces srác vagy mégha azt mondod, hogy nem,mert szerintem nem minden ember megy el edző cucban egy nívós étterembe és nem mindenki töri magát azért,hogy lenyűgözzön egy lányt. Az előző életembe...nem, inkább úgy fogalmazok, hogy a baleset elött még nem volt kapcsolatom. Tapasztalat nélkül kerültem bele egy olyan csapatba, akik rég át élték azt, amit én nem. Elmentem velük egy olyan helyre, ahol nem is tudtam mi fog rám várni. Ittam, drogoztam és a végén a fiúk sorra járták velem a wc, és csináltak velem olyan dolgokat, amiket nem említenék meg. A baleset után még pár srác írogatott, hogy küldjek magamról képeket lehetőleg ruha nélkül és csak nagy nehezen tudtam őket lerázni.
De ne hidd azt,hogy összehasonlítalak velük,mert te a közelükben sem vagy, csak elakartam mondani az igazságot, hogy tudd mindezt.
Melleted biztonságban érzem magam és ez megrémiszt. Amikor átölelsz ideges leszek, hogy mit teszel velem, de te csak megölelsz, neki löksz a falnak. - próbáltam viccelődni,mert láttam az arcán,hogy nem ért semmit.
-...és meg csókolsz. És a régi idők miatt félek, de sok mindenre vágyom is. Vágyom arra,hogy amikor kijövök a kapunkon ott vár valaki.
Vágyom arra, hogy amikor vége a sulinak haza kísér.
Vágyom arra, hogy elmenjek vele moziba, sétálni, futni, vagy csak simán a híd alatt csókolózni.
Vágyom arra, hogy este védelmezően átöleljen, vagy arra,hogy hozzá bújjak.
Vágyom arra, hogy amikor alszik beleszuszogjon a fülembe.
Vágyom arra,hogy reggel fölkölcsön vagy én fölkölcsem.
Vágyom egyszer arra,hogy belém szeressen és én belém.
Ezekre vágyom,de ilyesmi csak a filmekben és a könyvekben van.

Megtöröltem a kabát újjával az orrom,mert elbögtem magam

-befejezted,mert érzelmileg kicsináltál,de még nem válaszoltál a kérdésemre. De hadmonjak valamit. Én megértem azt, ami veled megtörtén és rohattúl sajnálom, hogy nem lehettem ott veled,mert vissza csinálnám az egészet és lehet vérfürdőt is rendeznék, és ne hagyd,hogy a múlt meggátoljon mindazt amire te vágyakozol.És én akarok lenni az a személy akivel azokat a dolgokat megszeretnéd tenni. Csak engedd meg, hogy megtegyem. Majd mindent lassan csinálunk és semmire sem foglak rákényszeríteni. Csak legyél velem,mert én semmire sem vágyom jobban csak erre. - az utolsó szavakat már suttogta.

-jó. - vágtam rá,mert én is szeretném.
-mi jó? - kérdezte és le törölte a könnyemet az arcomról.
-szeretnék a barátnőd lenni.

Végre!- hallottam meg a gondolatait,de reagálni nem tudtam rá,mert neki nyomott a fának és letámadt. Olyan hírtelen jött az egész, hogy követni sem tudtam. Meg kellett tartania,mert a lábam össze csuklott.
A kis mocsok bele nevetett a számba én pedig elvörösödtem.

-mondtam már milyen aranyos vagy, amikor zavarba jössz? - kérdezte búgva
-kétszer is. - motyogtam a kezem alatt
Ki nevetett,majd meg fogta a kezem és vissza mentünk a nagy állathoz.
Kinyitotta az ajtót, majd beszálltam és segített becsatolni az övet. Még lopott egy csókot és becsukta az ajtót. Át szaladt a vezető felöli oldalra.

-fázol? - kérdezte és elindította a kocsit.
-nem. - mondtam
Fázni? Ezek után! Hah! - tettem hozzá magamban,majd lassan rá néztem Xavér pedig elégedett arcal hajtott ki az útra.
Megint elvörösödtem és az út hátralevő részében megsem mertem szólalni. Meg fogta a kezem és hazáig el sem engedte.
Mikor leparkolt a házunk elött nem tudtam mit csináljak. Hívjam be vagy csak köszönjek el tőle a kocsiban. Végűl ő cselekedett és kinyitotta nekem az ajtót. Le ugrottam a kocsiról, utánna kézenfogva besétáltunk a házba. Anya és Márk a konyhában beszélgettek.

-megjöttek! - kiálltott fel izgatottan anya.
-ne támadd le őket. - mondta Márk,de anya már ki is jött a nappaliba, majd izgatottan felvisított, amikor meglátta,hogy Xavér hátulról átölelt. Anyu ebben a pillanatban úgy viselkedett, mint egy tini.
Oda jött és szorosan megölelt engem és Xavért.
-Gratulálok gyerekek, és vigyázz az én gyermekemre! - figyelmeztette Xavért.
-úgy lesz. - mondta Xavér és kezet rázott Márkkal.
Márk is megölelt, ami furcsa volt,de ha így folytatódnak a dolgok lehet az életem része marad, és hozzá kell szoknom. Vajon menni fog?
Xavér újra megfogta a kezem anya megcsak locsogott.

-kértek teát, sütit?
-én nem, te angyal? - fordúlt hozzám Xavér.
-nem, majd késöbb.
-hadjuk magukat Judit. - mondta Márk és vissza kisérte anyut a konyhába.

Idegesen álltam a nappaliban. Nem tudtam mit csináljunk. Nézzünk filmet vagy menjünk a szobámba. Xavér önállosította magát és oda mentünk a kanapéhoz. Le ültünk, majd magához húzott.
Olyan szerencsétlennek éreztem magam. Nem hiszem el, hogy nem tudok mit kitalálni.

-Sajnálom. - morogtam és megesküdtem, ha elmegy felmegyek a netre és rá keresek arra, hogyan viselkedj a barátod mellett?
-mit? - nézett le rám, szája sarkában pedik láttam a kis gödröcskéit ahogy mosolygott.
-hát azt, hogy nem csinálunk semmit csak itt ülünk. Úgy érzem magam mint azok a bábúk amiket mozgatnak a levegöben. - kezdtem el babrálni a kezét.
-miért kellebe bármit is csinálni? Én így is jól érzem magam.
-gyerünk fel a szobámba és tv-zünk. - néztem fel rá, majd meg gondoltam magam. - vagy ne?
-gyerünk!
Felkapott és felvitt a lépcsőn. Becsukta magunk után az ajtót. Ledobott az ágyra és oda ment a távirányítóért.
Észre vette, hogy rávan kötve a tv játék és megnézte a játék dobozát
- játszunk? - kérdezi és felmutatja a dobozt. Szemében ott csillog a verseny szellem és ki vagyok én, hogy ezt kiolcsa.
-játszunk, de figyelmeztetlek, hogy kívűlröl tudom a pályát annyit játszottam már.
-majd meglátjuk.
Bekapcsolta a tv és oda adta az egyik konzolt.
2-szer játszottunk és az állás döntetlen.
-tegyük izgalmasá a játékot. - mondta
-fogadás? - kérdezem mosolyogva
Bolint.
-mi legyen ha veztek? - kérdezem
-ha nyerek,mert nyerek,  ki kiabálod a suli mikrofonjába, hogy járok Gyémánt Xavérral aki a világ legjobb csődöre. - mosolygott el
- biztos, hogy nem. Sőt egyszerűen lehetetlen,hogy ezt én megcsináljam. - riadtam meg. - viszont ha én nyerek...
-ami nem fog megtörténni. - vágott a szavamba, mire bele boxoltam, de olyan volt mindha egy lény neki ment volna.
-Na! Vernek engem! - dörzsölte meg a válát, majd ledöntött az ágyra
Lefogta a két kezem és felhúzta a fejem fölé.
-Szóval mi van ha te nyersz? - harabdálta a nyakam
-hha nnyerek...akkor...
-akkor? - kérdezte dorombolva.
-őőő te is megteszed ugyanezt.
-ennyi? - nézett fel rám és a szemüvegem bepárásodott.
-nem tudok így gondolkodni. Jó, akkor...
-nem, nem. Pofon egyszerű lesz.
Lassan meg csókolt, majd felemelkedett és játékra készen várt rám.
-de várj már...-tiltakozni akartam,de nem engedte.
-már megpecsételtük, szóval gyere angyal.
Morogva leültem mellé és a jàtékra koncentráltam.

9.

9.

Xavér ott fetrengett az ágyamban. Lába lelógott a földre, feje fölött tartotta az egyik könyvemet és összehúzott szemöldökkel olvasta a sorokat. Leraktam a táskámat az asztalomra, mikor ő felnézett és a maga mellé rakta a könyvet kinyitva. Lassan felállt, kezeit  a kabátja zsebébe dugta és mintha matatott volna benne.

- Szia! - bukta nekem.
-Ő...Helló! - Köszöntem zavarodottan. - Mit keresel a szobámban?
A ruhám szélét babráltam és vártam a válaszát. Vegyes érzelmek dúltak bennem, amiben az egyik részem alig várta, hogy neki lökjön a falnak és megint azokat a dolgokat csinálja velem, mint amit a WC-ben, de a másik felem fél tőle. Felnéztem vissza rá és vártam, hátha mond valamit.
A csendet a telefonja zavarta meg. Kikapta a zsebéből, vissza írt az illetőnek, majd újra zsebre vágta. Odalépett hozzám, megfogta a kezem és kihúzott a szobából. A folyosón kirántom a kezem és megtorpanok.

-Hová akarsz vinni? - kérdeztem gyanakvóan.
-Nemrég találkoztam anyukáddal akitől megkérdeztem, hogy elvihetlek-e ebédelni mivel megnyertük a meccset és valakivel meg akartam ünnepelni. - mosolygott rám.
Ó! Azért az átkozott mosoly miatt tud elvarázsolni. Még Zsoltinak sincs ilyen mosolya, mint neki.
-Miért nem Robival és a csapattal ünnepelsz? - kérdeztem karba tett kézzel.
-Mert én veled akarok ünnepelni, már ez is baj?
-Nem! De nem is vagyok éhes. - makacskodtam.
Meg se hallotta, hogy mit mondtam csak kihúzott a házból, majd bezárta az ajtót és a kulcsot a zsebembe dugta. Nagyon hideg volt odakint, így gyorsan oda szaladtunk a kocsijához, ami egy nagy állat volt. Azt se tudtam, hogy ugorjak fel rá. Végül mégiscsak  sikerült és amíg én az övvel bajlódtam, addig ő gyorsan megkerülte a kocsit és beszállt. Könnyedén becsatolta magát, majd  a sebváltó felett megnyomott egy gombot. Azt hittem a fűtés lesz, de mikor felnyílt egy kis ablak kezdtem félni. Megjelent rajta egy kis képernyő rajta egy tenyér lenyomattal. Komolyan olyan volt mint valami biztonsági rendszer. Rá néztem ő pedig rám és a kezét nyújtotta felém.
-Add ide a kezed kicsit...kérlek.
-Miért? - néztem rá bizonytalanúl.
-Biz bennem.
Sóhajtva odanyújtottam a kezem, miközben elmormoltam egy imát. Egy kicsit még előre kellett hajolnom, majd ráillesztette a tenyerem a képernyőre. Egy fény fel-le járt a kezem alatt. Kíváncsian figyeltem mi fog történni. Mikor ki aludt a fény a kocsi beindult.
-Az útirány Szépség szálloda, az idő 11:14 perc, kellemes utat és szép délelőttöt Ella! - szólalt meg a kocsi.
Hitetlenkedve néztem Xavérra aki csak mosolyogva sebességbe rakta a kocsit, majd kikanyarodott az útra.
-Ez félelmetes. - jegyeztem meg.
-Most már te is el tudod indítani a kocsit, ha...mindegy. - harapta el a mondatát. - eszel húst vagy vegetáriánus vagy?
-Megeszem a húst. - nyugtáztam.
-Oké. Tetszett a meccs? - kérdezte és közben nem az utat nézte, hanem engem.
-Kilehetett bírni, de mivolna, ha az utat néznéd. - mutattam előre.
-Csak nem félsz? - kérdezte és még mindíg engem nézett.
-Még nem döntöttem el. - néztem vele farkasszemet.
A kocsi egyre gyorsabban és gyorsabban ment, miközben ő még mindig engem figyelt.  Hirtelen lefékezett amire én előre buktam és mikor kinéztem egy jelzőlámpa előtt álltunk meg. Felkacagtam ő pedig a sárgánál váltott, majd tovább mentünk.
A Szépség szálloda tényleg varázslatos volt és jobban is megfigyeltem volna, ha normálisan fel lettem volna öltözve. Besétáltunk a helységbe, majd jobbra fordultunk. Leültünk egy üres asztalhoz távol a kíváncsi szemektől, akik már a belépésünkkor bámultak minket. A pincér gyorsan ideért és miután felvette a rendelésünket távozott. Később egy másik kiöntötte az italunkat, majd ő is elment.
Az étterem kicsi volt és hangulatos. A falak festményekkel voltak díszítve, akik csak arra vártak hátha megveszi őket valaki. Idegesen doboltam az ujjammal, majd bele kóstoltam az italomba és figyeltem, ahogy a folyadék egyre kevesebb lesz a poharamban. A szívószállal megkavartam egy kicsit mire a jég neki koccant a pohár falához. Ránéztem Xavérra aki elsötétült tekintettel bámult engem, majd felkapta a poharat és ki itta a tartalmát.
-Mik a terveid az érettségi után? - kérdezte rekedtes hangon.
-Még nem igazán tudom, de nagyon szerettem volna kiskoromban cukrász lenni. Valószínűleg azt szeretném kitanulni. Te? - bele szívtam az innivalómba ő pedig elfordította a fejét, felnézett a mennyezetre és valamit mormolt magában.
Vissza nézett rám és köhögött egyet.
- Már volt pár edző aki megnézte hogy játszok, de még nem döntöttem el. Még van valami, ami miatt nem tudok dönteni. - a villa szélét nyomta fel-le és a semmibe meredt.
-Értem. Mesélj valamit a családodról.
Közben kihozták az ételeket és azt kezdtük el enni.
-Az igazi apám egy alkoholista állat volt akit csak a pia érdekelte. Egyszer a húgomat a semmi miatt vágta pofon anyu pedig megelégelte a dolgot, össze pakolt minket és ide költöztünk. Később apa felakasztotta magát. A szülei pedig anyut hibáztatják a halála miatt. Utána jött Dénes aki kamion sofőr és úgy bánik Dórival és anyával, mint egy hercegnővel. Persze engem sem hanyagolt el. Nyáron egy csomó helyre elvitt, ahová mennie kellett és ő tanított meg vezetni is. Szóval remek ember.
-Ezt nem tudtam. - néztem rá csodálkozva.
-Nem is igen tudja mindenki, csak páran. Mindenki úgy tudja, hogy ő a vérszerinti apánk, Dénest pedig nem zavarja.
Valahogy elment a kedvem az evéstől. Sajnáltam szegényt, ami velük történt és szerencsés voltam, hogy az én apukám nem csinált ilyet. Az eszébe se jutott volna, hogy bántson, csak mindig leszidott, ha valami olyat csináltam. 
Mikor végeztünk az evéssel akkor döbbentem rá, hogy nem hoztam magammal pénzt. Xavér oda adta a pincérnek a kártyáját aki lehúzta az összeget, majd vissza adta a kártyát a számlával együtt. Xavér aláírta az egyiket, majd felállt a székből és én is követtem őt.
-Majd vissza fizetem.- bököm ki mikor beszálltunk a kocsiba.
-A vendégem voltál és nincs vita. - hátra mászott a kocsi hátuljába, majd zörgött valamivel.
Megfordulok és látom, hogy egy pár cipőt vesz ki a zacskóból, egy másikból pedig nadrágot. Lehúzta a cipőjét én pedig gyorsan előre fordultam és az arcommal takartam el a szemem.
Hallottam ahogy kis idő múlva vissza mászik előre, majd kinevet. Lefejti a kezem az arcomról és mosolyogva  néz rám.
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz.
Ugyanazzal a módszerrel indítja be a kocsit, csak most az ő tenyerével. Rá se merek nézni inkább az utat figyelem. Megáll az állatkert   előtt.
-A buli másodig helyszíne! Mutatni szeretnék valamit. - kiszáll a kocsiból, majd nekem is kinyitja az ajtót.
Vacogva követem őt a kocsi hátuljáig, ahonnan kivesz egy kabátot és rám adja. Magára is vesz föl egyett, majd megragadja a kezem és a bejárat felé vezet.
-Szerintem be van zárva. - szólalok meg.
-Szerintem meg nincs. - le nyomja a kilincset, majd rám néz és bemegy.
Megvesszük a jegyet és körbenézzük a helyet. Apuval jártam utoljára állatkertbe és az emlékek felszínre akartak törni bennem. Megálltunk a királylepkék elött és néztük a nagy semmit.
-Itt vagyunk, gyere.
Benyit egy ajtón, ahová az van írva, hogy IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! és be megy.
-Szerintem nem kéne. - hátrálok
-Gyere már.  Nem lesz jó majd később elmesélni a gyerekeidnek, hogy volt merszed belépni egy ilyen helyre? - megfogta a kezem már megint és behúzott.
A hely teljesen üres volt leszámítva a fát középen. Xavér bevitt minket a közepébe, majd a hátam mögé lépet lehajolt és felvett egy követ. Megdobta vele a fát és egyszerre egy csapatnyi színes lepke repült össze vissza.
Felkacagtam, mint egy kisgyerek és kitartottam az ujjamat a levegőbe. Rá szállt egy kék lepke, lassan csapott kettőt a szárnyával és elszállt. Xavér hátam mögé lépett és átfogta a derekam. Így néztük csendben a lepkéket, amíg vissza nem szálltak a fára. Kisurrantunk az ajtón, majd elszaladtunk. A helyszín harmadik helye egy erdő volt.
-Tudtam, hogy valamikor meg akarsz ölni. Egy erdő csodálatos helyszín. - mondtam neki miközben kiszálltunk a kocsiból.
-Nem eszlek meg. - viccelődött ő is.
-Mondta a farkas és bekapta a bárányt.
Hátra vetett fejjel nevetett közben megragadta a kezem és bevitt az erdő sűrűjébe. Meg állt, majd ki tárta a kezét és a semmiből a szél feltámad és felkapta a leveleket. A levelek körbe-körbe táncoltak körülöttünk. A következő pillanatban a lábam eltávolodott a földtől én pedig kapálóztam a levegőben. Ő is velem együtt emelkedett.
-Ezt te csinálod? - kérdezem tőle rémülten
Bólintott, közelebb jött hozzám és átkarolt. Erősen kapaszkodtam belé. Átfogtam a nyakát és lehet meg is fojtottam.
-Ne ejts le! - szóltam rá
-Nem engedlek el. - hangzott inkább ígéretnek.
Lassan lerakott a földre én pedig félve távolodtam el. Fájdalom suhant át az arcán és lenézett a földre.
-Azt hittem, ha megmutatom én ki vagyok te is meg nyílsz. De valami miatt a te erőd nem jön elő.
-De nekem nincs is semmi erőm. Én nem lebegek a magasban! - kiálltottam rá.
-Kérlek csak próbáld meg. Tudom,  hogy van erőd és én segítek neked. Együtt megoldjuk. - közelít felém.
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - hazudom.
-Hazudsz! Olvasok a gondolataidban. - ért oda hozzám és magához húzott. - Tudom mikor mit gondolsz, mit érzel, mit álmodsz. Mikor vagy boldog, mikor szomorú. Ezeket már akkor tudtam, mikor idejöttél a suliba és, akkor győződtem meg róla teljesen, amikor a bulin össze kapcsolódtunk.
-Nem én ezt nem hiszem el. - tóltam el magamtól, de nem sikerült.
-Nem érzel valami furcsát amikor a közelemben vagy? Nem érzed magad biztonságban? Mert én igen.
Kicsit hátrébb lép, de még nem enged el. Érzelmek kavarodnak bennem  és fogalmam sincs mit mondjak.
-Ella, lenne hozzád egy kérdésem és tudom, hogy minden a nyakadba hullott így egyszerre, de tudni szeretném rá a választ. Lennél a barátnőm? - kérdezi, hangja remeg  az idegességtől amit még korábban nem hallottam. - Kérlek! Adj egy esélyt kettőnknek. - könyörög.

8 rész

8.
Még annyit nem beszéltem Dórával mint azalatt az idő alatt, amíg itt volt. Egy amerikai lány titkos élete című filmet néztük meg angolul, bár a felére nem is emlékszem, mert közben neki panaszkodtam.
- lehet nem is olyan rossz fej ez a Márk, csak jobban meg kellene ismerned. - mondta Dóra miközben egy adag chipset tömött magába.
- nem is tudom. Úgy hiányzik apa. - motyogtam, majd mosolyt erőltettem magamra és eszembe jutott, hogy ő meg büntetést kapott. - Elég levertnek tűntél amikor kijöttél az irodából.
-Levertnek? Levertnek?! - visszhangozta felháborodva. - A lehető legnagyobb büntetést kaptam, amit csak kiszabhatott rám! - dühönkte.
- Miért mit kaptál? - aggodalmaskodtam
- Táncolnom kell Robival a szalagavatón. - panaszkodta fennhangon.
- Komolyan? - kérdeztem csugladozva, mire ő hüledezve nézett rám.
-Kinevetsz?
-Én? Dehogyis! - vigyorogtam szemtelenül.
-És én még eljöttem ide és végig hallgattalak!- mondta sértődötten.
-Én nem akartalak kinevetni, esküszöm. - tettem jobb kezem a szívem fölé.
-Jó elég lesz. - vigyorodott el. - Egyébként Szombaton eljössz velem a meccsre.
-Én? Kizárt! - tiltakoztam.
Szombaton Reggel 8 órakor vár rám Dóra a kapunk elött, mert a végén mégiscsak bele egyeztem. Még bese száltam a kocsiba, de már Dóra ki is kanyaradott az útra és padlógázzal indúltunk a stadion felé. Mikor oda értünk már akkor sokan voltak. Később mikor leültünk Anna mellé, már alig volt hely. A meccs a pompom lányok táncával kezdődött. Szépen végig táncolták az egészet, Kamilla természetesen fent a csúcson, mint mindig, de akkor jött a a baki. Az egyik srác alól kicsúszott egy lány, akit fent tartott és magával rántotta Kamillát, meg a többieket is. Dóra és Anna sírva nevettek az egészen, míg én tátott szájjal bámultam rájuk. Kamilláék sértődötten vonultak le a pályáról, majd elkezdődött a játék. Xavért, ha akartam ha nem kiszúrtam hiszen ő volt a kapus. Felnézett miközben a kesztyűt húzta fel a kezére, majd szeme rám szegeződött. Vissza nézett a pályára és utána fel sem nézett.
Mikor a meccs felénél jártunk a monitoron megjelentek a szúrkolók, majd a kamera egy ismerős lányon állt meg. Szegény lány tiszta piros lett és kezével takarta el az arcát, majd olyan dolog történt amire régen valamikor én is vágyakoztam. Zsolti fel rohant a lányhoz, majd szenvedélyesen megcsókolta. Egyik felem romantikus tekintette ezt az egészet, de a másik felem ráugrott volna a csajra és szétcincáltam volna. Dóra rám nézett én pedig nem törődséget mutatva néztem a pályára. A végén a meccs 7-5-re vége lett és a mi csapatunk nyert. A srácok rátámadtak Kristófra és beterítették mi pedig elhagytuk a stadiont.
-Na ki lehetett bírni? - kérdezte Dóra miközben beültünk a kocsiba.
-Végül is, ki. - kapcsoltam az övet és szorosan markoltam az ülést.
-Nyugi! - nevetett fel és beindította a kocsit ami morogva mordult fel.
-És milyen volt a próba? - kérdeztem és engedtem a szorításon.
-Fú,te! Ne is kérdezd. Az az idióta!- fújtatott egyet.
-Miért mit csinált?
-Addig idegesített a hülye dumáival, amíg hasba nem vágtam.
Hangosan felnevettem, majd velem együtt ő is.
-Ésss Xavér kivel táncolt? - bukott ki a kérdés belőlem, amit vissza szívtam volna.
-Az egyik unokatesónkkal. Bár jobban szeretett volna valaki mással.
Megálltunk, majd kikapcsoltam az övem és kiszálltam a kocsiból. Dóra felbőgette a kocsit és kifordult az útra. Remélem épségben hazatért.
Anya még nem volt otthon valószínűleg Márkkal van oda vagy vásárol. Belépek a szobámba és Xavér fetrengett az ágyamon egy könyvel a kezében. Még mindig abban a cuccban volt amiben játszott.

7.

7.
Az éjszaka semmit se aludtam, csak forgolódtam az ágyban és újra lejátszódott bennem Xavérral töltött élményem.
Ma nem volt első órám, ami teljesen kiment a fejemből és így bejöttem suliba.
Elbújtam a könyvtárban és matek feladatokat gyakoroltam, mert elég gyetra lett a múltkori dogám.
Egy idő után egyszerűen nem tudtam mit, hogyan, miből kell kiszámolni.
A figyelmemet a nyakláncom zavarta meg, ami barna fényt " lyukasztott " a pólómon.
Lassan felnéztem és egy laptop a képernyőjének a szélét pillantottam meg.
Elötte Xavér ült, figyelmesen olvasott vagy csak nézzet valamit. Visszatértem a matekhoz és fel sem nézztem rá. Egy idő után feladtam a számok elleni harcot és ki nézztem az ablakon.
Az őszi tájat néhol még sárguló levelek tarkították, ami pedig lehullott azt a szél táncoltatta a levegőben. Sóhajtva forgattam a tollat az újjaim között és a feladaton agyaltam, aminek sehogy sem akart kijönni az eredménye.
Xavér lecsapta a laptopját, amire kicsit megugrottam és egy szép egyenes vonalat húztam a papíromon. Magafelé húzta a és kivette a tollat a kezemből.
-ez itt nem jó, és azért nem jön ki az eredmény. -mutatott rá a megoldásomra.
Átrendezte az egészet, írt párat, majd kijött az eredmény.
-látod? - kérdezte tőlem
A kezemmel eltakartam az arcom, majd mielött még megondolnám magam megkérdeztem.
-segítenél?
-hogy mondod? - hajolt oda hozzám csibész mosollyal.
-eeel mmagyaráznád? - kérdeztem tőle pirulva.
A következő fél órában amennyi maradt, türelmesen elmagyarázta azt amit nem tudtam sőt még vissza is kérdezett.
Kicsengetéskor össze pakoltam a cuccom ő pedig kihasználta az alkalmat, majd meg puszilta az arcom és lazán kiment a folyosóra. A következő két órám dupla tesi volt. Becsengetésig a lányok beszélgetését hallgattam. A tanár lefuttatott velünk tizenöt kört, majd amég mi játszottunk, addig az éretségizökkel foglalkozott. A másik órában torna feladatokat kellett végre hajtanunk, ami abból állt, hogy a szekrényen hosszában átkellett bukfencezni, majd le érkezni a szőnyegre állóhelyzetben. A pompomlányoknak a kisújukban volt ez a feladat, így gyorsan megcsinálták persze én és még páran bukfencezés közben lecsúztunk róla,de szerencsére a tanár még időben elkapott.
A negyedik óra biosz volt. A tanárnő a rgészekről tanított.
- 1950-ben egy hollttestet találtak 10 km - re fekvő lápban. A testet két testvér találta, akik tőzegkitermelés közben bukkantak rá a tetemre. Azt hitték, hogy egy diák holttestére bukkantak a test állapotából itélve, de miután kiderült, hogy 2,5 méter mélyen fekszik a tőzegben és nem találtak ásónyomot, kihívták a muzeum munkatársait. Másnap a régészek megkezték a feltárást. A lápban talált holttes, a tollundi ember valóban felbecsülhetetlen értéknek bizonyúlt. Nincs még egy olyan lelet, amelynek ilyen pontos információkkal szolgál, hogy néztek ki, hogyan öltözködtek és hogyan éltek az emberek a vadkorban, Kr. e. 4. században. - olvasta fel tanárnő.
-szóval megvolt neki mindene? - kérdezte valaki hátúl
-ige. A ruhája... még a gyomra tartalma is.
A tanárnő mutatott nekünk pár képet is, amire páran megjegyzést is tettek.
Ezek után jött még három óra, majd mehettem haza.
Igaz, hogy kedd van, de már alig vártam a pénteket. Az idő kellemes volt, bár már várom a havat. Mikor haza értem anya beszélgetett valakivel a konyhában. Ledoptam a kulcsot, majd a hang irányába indúltam. Egy 180 cm- es magas, erős test felépítésű, fekete hajú, szakálas férfi állt anya mellett a konyhában. Anya valamit kirakott az asztalra, majd mikor meglátott rám nézett, majd vissza a férfira.
Éreztem, hogy van valami a levegőben ezért vártam hátha anya mond valamit, de csak idegesen csavargatta a konyharuhát a kezében. A férfi úgy gondolta, hogy kimenti anyut a helyzetéből ezért meg köszörűlte a torkát.
- szia. A nevem Mészáros Márk, te ugye Gabi vagy? - kérdezte kedvesen.
Bólintottam és még mindíg anyut néztem.
-értem. Izé...szóval...én rendőr vagyok és mikot a múltkor anyukád az eltünésedet akarta bejelenteni, majd jól leszidott, mert...- itt elnevette magát, gondolom a hangulatot akarta feldobni, de úgy látta nem jött össze. - szóval vasárnap eeelhívtam egy vacsorára, amit hétfőn megtartottunk, most meg...
-tököt sütöttünk. - vágott anya a szavába.
-oké, de én nem szeretem a tököt és szerintem ma ki se jövök a szobából szóval. - gyorsan megöleltem anyut, kedvesen elköszöntem Márktól, majd kivettem pár kaját a hűtőből és bemenekültem a szobámba. A következő pár órában meg csináltam a leckét, felkészültem násnapra. A fürdésből visszajövet anya állt meg a szobámban.
-Gabi...
-engem nem zavar. Felnött ember vagyok és te is. Szóval oké, ne idegeskedj. - mosolyogtam rá miközbeb bemásztam az ágyba és felnyitottam alaptopom.
-köszönöm. Jó éjt kincsem. - nyomot egy puszit a homlokomra.
-szeretlek. - szóltam utánna miközben be csukta az ajtót.
Megnéztem egy filmet, de utánna se tudtam elaludni. A facebookot böngésztem, mikor felugrott a chat ablakja.
-szia optika. - írt rám Dóra
-szia.
--nem tudsz aludni?
-nem
-nyisd, ki az ablakot megnézünk egy filmet!
Dóra Gyémánt nem elérhető.
Az ablakon kopoktatás hallatszódott, majd mikor kinyitottam Dóra beugrott és becsukta maga után. Megse kérdeztem hogy ért ide ilyen gyorsan, inkább leültem mellé, miközben ő szó nélkül bekapcsolt egy filmet.

6.

6
Hogy a fenébe hittem, hogy nem fog hatni rám Xavér?!
Egész nap elég letört voltam. Nem elég, hogy anya leszidott, mert nem mondtam meg neki hova megyek,de még az én hibám is az, hogy Xavért kirakják fociról, ha nem táncol szalagavatón. Egész nap zakladták a lányok ő pedig türelmesen hárította el őket.
Történelem órán a tanár egy dokumentum filmet mutatott be, ami számomra érdekes volt, màsoknak dögunalom.
A filmnézés közben oda pillantottam Zsoltihoz, aki nem a filmet nézzte, hanem a telefonját. Pötyögöt párat, majd elmosolyodott. Szomorúan vissza nézztem a tv-re és már nem is érdekelt a film. A felénél azt se tudtam miről szól pedig nézztem, csak lelkileg nemvoltam ott.
Óra végén mindenki rohant ki a teremből mindha valami virus támadná meg őket, én pedig szép lassan pakoltam össze, majd elköszöntem a tanártól és kiléptem a nyüsgő folyosóra. Beléptem a női mosdóba és megláttam ott Xavért.
-ő...hát te? - kérdeztem zavartan.
Az ajtó a hátam mögött becsapódott és be is zárult. Megfordúltam és rángatni keztem az ajtót, ami nem nyílt ki. Szél suhogását hallottam a fülemben. Visszafordúltam és Xavérra meredtem miközben kezem - lábam remegett és a szívem hevesebben dobogott.
Eléptem az ajtótól ő pedig a mozdulatomat követte érzelem mentes arcal. Kezdtem félni tőle, táskámat szorosan magamhoz húztam miközben sarokba szorított.
Mikor elég közel került hozzám, kivette a táskát a kezemből,le rakta én pedig a mellkasán lévő villogó barna pontot nézztem.
-kérlek ne bánts. - kérleltem
-nem akarlak bántani. - mondta mély hangon.
-hhhanem?
Felemelte a fejem,majd mélyen a szemembe nézzet. Egyik kezével a hajammal babrált,míg a másikkal a nyakamat simogatta. Kihúzta a nyakláncom, lenéztem és barnán villogott benne a kő. Megfordította és a neve díszelgett rajta. Levette az ő nyakláncát is ami ugyanúgy nézet ki mint az enyém, majd megfordította. A nevem állt rajta olyan betükkel mint az övé.
-csak biztosra akartam menni. - mondta és vissza rakta a nyakláncot.
A közelségétől egy szót sem tudtam kinyögni csak nézztem rá bambán. Vissza rázztam magam a jelenbe és el akartam lökni magamtól, de kb. ez olyan mozdulat volt, mindha egy hegyet tolnék el. Két karom a fejemfölé rakta, ajkát a fülem hez rakta.
-ne küzdj ellenem, tudom, hogy te is érzed.
-engedj el. - könyörögtem
A nyakam csókolta én pedig azt vettem észre, hogy arrébb hajtom, hogy jobban elérje, mindha a testem saját maga irányítana, miközben a fejem ellenzi.
A nyakamról az arcomra vándorolt testem pedig megrázkódott. Levegőért kapkodta, mindha elfogyott volna a helységben.
-Ella, az enyém leszel, ha nem is most, de egyszer biztos, tedted s lelked egyaránt. - suttogta.
Kitágult szemekkel néztem rá, majd ajka az enyémet érintette. Behunytam a szemem és csak egy morgást hallottam, majd megcsókolt. Küzdöttem ellene, de hamar feladtam. Pár percig tartott,majd szélsebesen eltünt. Lihegve nézztem a nyitott ajtóra, majd kómásan oda csoszogtam a csaphoz megmosni az arcom. A csuklómat is megmostam,de akkor is éreztem érintését ahogy a fejemfölött szorította. Felvettem a táskám, majd gyorsan elindúltam a következő órámra. Az órán sehogy se tudtam rendesen odafigyelni. Próbáltam másra figyelni, elterelni a gondolataimat, de nem ment. A végén már magamat szidtam. Az egyik felem érezni kezdett valamit utánna, míg a másik kinem állhatta Gyémánt Xavért.
Elmentem Anitához leadni az anyagot,de csak ráhúzta a gébére a fájlokat, majd kirántotta a gépből a pendrive-ot és kitessékelt az ajtón. Vissza vittem a fényképező gépet az irodába, majd a kövezkező órára siettem.
Az utolsó óra után teljesen kifacsarva sétáltam haza. A házba belépve leraktam a kúlcsom és felmértem anya itthonvan e.
-anya! Valaki! Persze,mindha a " valaki " vissza szólna, hogy itthon vagyok! - zsörtölődve letéptem a hűtőről a papírt amit anya kirakott és gyorsan elolvastam.
Az utasítás szerint kivettem a kaját a sütőből, majd bevittem a szobámba. Evés közben a mitológiai házim után kerestem anyagot és a víz elemhez értem.
-érzelemmel teli lények,akiknek a legfontosabb szerepük van a földön. Nélkülük, az élőlények kihalnak. Víz varázsuk mellett tudnak tárgyakat mozdítani, teleportálni, gondolatot kiolvasni. - olvastam fel hangosan.
-de jó lenne, hogyha azt mondanám Vegas és huss ott lennék. - horkantottam fel.
Mikor végeztem a dogával, felírtam magamnak,hogy majd nyomtassam ki és fűrdés után lefeküdtem aludni.
Persze nem ment az olyan könnyen, mint ahogy azt én gondoltam.

5.

5
Jenevieve-re nézztem majd úgy nevettem, hogy térdre borultam a földön. Megtöröltem a szemem és még egy kicsit fogtam a hasam a nevetéstől.
-ha kineveted magad, akkor talán elkezdhetnénk a munkát. - mondta mogorván, majd oda reppent a szekrényemhez és kifelé dobálta a ruhámat ami összehajtva esett le az ágyamra.
-izé, Jenevieve mit csinálsz?
-keresek neked valami ruhát amiben majd elmész a Royalba. - emelte fől az egyik pólómat, majd finyáskodva hátradopta.
-ácsi! Én nem megyek sehova! - jelentettem ki.
Vissza raktam a ruháimat mire ő megfogott és kifelé tolt az ajtón egészen a fürfőig.
-megfürdessz, majd vissza jössz és ne tiltakozz. - ezzel becsapta elöttem az ajtót.
Nagy dirrel durral lekaptam magamról a ruháimat, majd annyi vizet engettem a kádba ami teljesen elepp. Bele máztam és kényelmesen hátradöltem.
-ekkora ökörséget! Ez mind csak állom és mindjárt felkelek.
Lehunytam a szemem és mikor kinyitottam a csaj benne volt az aurámba. Lebuktam a vízbe majd köhögve fel. Hátra dobtam a hajam, majd csúnyán ránéztem.
-ennyire nem érünk rá! - kapozz ki a kádból miközben én rugkapálóztam a levegőben.
- tegyél le! Segítség! - sikítottam, de mivel anya nem volt itthon aligha meghallotta volna. Hacsak nincs neki valami szuper szenzorikus képessége.
Egy fújjással megszárított, majd rám dobta az álltala kiválasztott ruhát és már a sminknél tartott.
Bele rakta a szemembe a kontaklencsêket és büszkén rámnézett.
-elragafóan nézel ki, ha szabad ilyet mondanom.
Bele néztem a tükörbe és felmértem a károkat ami nem volt.
Csak egy leheletnyi smink volt rajtam, ami nem volt vészes csak szokatlan. A hajam szögegyenes, fekete póló és nadrág volt rajtam. Utánna felrántott a székről és rámadta a cipőm, hálla az égnek nem magas sarkú.
-gyerünk.
Megtorpantam és nem tudtam megmozdúlni. Én hogy megint egy buliba belépjek kizárt. Előrre törzek a régi emlékek, de Jenevieve megfogta a karom és rám mosolygott.
-majd én vigyázok rád. Egy korty alkohol se ketül le a torkodon.
Bintottam, majd felvettem a kabátom és kiléptem a biztonságos házból. Amnyira fogtam a táskám, hogy az ujjaim már elfehéredtek. Mikor odaértünk vissza akartam fordúlni, de megfogta a karom.
-itt van bent érzem. Kérlek tedd meg értünk. - könyörgött.
Össze szorítottam az ajkam, majd oda léptem a férfihoz és kifizettem a belépőt. Elkérték a szeméim, majd barna szalagott kötöttek rám körben az ALKOHOL ENGEDÉLYEZETT szó állt. Beléptem, majd le adtam a kabátom és táskámmal a kezemben körbe néztem. Fent a sarokban volt a Dj púlt, középen a bárpult elötte pedig táncoltak. Valaki oldalt meglökött így bentebb merészkedtem.
-később találkozunk! - mondta Jenevieve és eltünt mint a kánfor.
-de! - hebegtem.
Hátra fordúltam, de valaki a nevemet kiálltotta.
Megfordúltam és Anna integetett, majd feléjük intett. Bentebb merészkedtem a tömeg belselyébe és mikor oda értem Natasa megforgatott.
-Optika, hát te? - kérdezte Dóra kiabálva.
Megrántottam a vállam.
-táncolj! - kiabálta Anna.
Elkezdtem táncolni és a fejemben Jenevieve kivégzését képzeltem el.
Dehát halott! - emlékeztettem magam.
3 szám után folyt rolam az izadság. Mikor vége lett a számnak Dóra megfogta a kezem és kifelé húzott.
-elmegyünk pisilni! - mondta.
Be mentünk majd elfoglaltam az egyik vécét és dolgom végezte után hiába szóltam Dóri nem volt sehol. Kétségbe esetten léptem ki egy sötét folyosóra majd néztem körbe. Elindúltam a zene hangja irányába ám ekkor hideg levegőt éreztem a hátamon és neki mentem valakinek.
-bocsánat! - mondtam, majd ki akartam kerülndi, de az idegen megfogta a vállam és neki tolt a falnak. Felnéztem és két világító szempár nêzett vissza rám.
Lentebb hajolt a fejével, majd megcsókolt. Szemem akaratom ellenére csukódott le és vissza csókoltam. A zene elhalkúlt helyét átvette a szél és víz hangja. Hullám járta át a testem ami nem volt fájdalmas inkább kellemes. A kellemes hullámnak hírtelen vége lett és az idegen is elengedett. Oda nyúlt a nyakamhoz, majd kihúzta a nyakláncom ami barnàn világított. Megfordította a medált és fényes betűk sorakoztak fel sorba, majd kialakúlt belőlük egy név.
Gyémánt Xavér.
Felnéztem, le majd megint fel.
-Ella meg tudom... - de nem tudta befejezni, mert ágyékon ruktam és elszaladtam.

4

4
Mikor oda értem az edzőteremhez kezem-lábam remegett. Utálok tömeg elött lenni vagy ilyen szituációkat előadni. Interjút meg elkészíteni meg végkép nem.
Beléptem a terembe, majd körbe néztem. Xavér még írt tegnap este, hogy menjek a 4-es sarokhoz. Megláttam a számot ( egyépként május 4-én születtem csak így megjegyzem magamnak ) és elimdúltam felé. Kristóf a zsákot tartotta egy szőkr hajú srácnak majd felnézett és elmosolyodott. Még mondott valamit a srácnak mire az abbahagyta a püfölést.
-eleget vártam. - momdta Kristófnak.
A srác megfordult majd rám nézett.
Xavér izzadtságtól csöpögve állt alig karnyújtásnyira tőlem.
Hirtelen kiszáradt a szám és figyeltem ahogy csorog le a hasáról a víz.
-Szia Gabi csak nem megomdoltad magad?-kérdezte Kristóf
-ööö nem csak az interjú. -mutattam fel a füzetem.
Le húztam a kabátom cipzárját Xavér pedig minden mozdulatomat követte.
Kristóf a fejére terített egy törölközőt majd elment melettem.
Le ültem egy székre Xavér pedig leguggolt elém és átnyújtott egy palack vízet. Elvettem tőle ő pedig mrgtörölte a nyakàt és az arcát, majd le dopta a törölközőt a táskájára. Ittam pár korty vizet miközben ő alkarját a térdemen pihentetve válaszolt a kérdéseimre. Attól féltem majd kinevett, de gyorsan végzett és vissza adta a füzetett,majd kivette az üveget a kezemből és ivott. Annyira zavarba jöttem, hogy ahogy hírtelen feláltam őt fel löktem és a víz a hasára csorgott. Nem szóltam semmit hanem gyorsan kiszaladtam és megsem álltan hazáig.
Otthon a biztonságos szobámban megnyitottam a facebookom és tátva maradt a szemem és a szám.
Szolnoki Zsolt és Kormos Krisztina kapcsolatban.
Ott helyben elsírtam magam amikor is egy kéz szorította meg a vállam.
Hátra fordúltam és úgy megilyedtem, hogy bevertem a térdem. Mikor lehajoltam és olyan cifrán beszéltem amin máskor elszégyeltem volna bevertem a fejem.
Felkelteltem és a szobában elkezdtem az alak után keresgélni, de azt nem találtam.
Közben magamban dühöngtem.
-én voltam az aki át segítette az évek során, én voltam az aki megcsinálta a háziját és a dolgozatokat ő pedig összetörte a szívem. - bedöltem az ágyba és újra elsírtam magam.
-kedveském ne sírj utánna ő már a múlt és neked meg kell találnod a társad, hogy szenbeszálj a harcal. - mondta egy női hang
Fel ültem és a nő az ágyamon ült. Ruhája széterült az ágyon, haja komtyban felkötve, arca holtsápadt.
Azután újra végignéztem rajta és majdnem elájultam.
Ez egy szellem!
-ki maga?
-a nevem Jenevieve. Azért vagyok itt, hogy segítsek.
-mégis miben?- kérdeztem zavartan
-gyere. -intett a gépemhez
Le ültem ő pedig megjelenítette egy képet egy nyakláncról.
-ez a Mortok amuletje. Ez védi meg őket és segítnekik társuk megtalálásában.
Elő húztam a nyakláncom és a pontos mása volt a képen lévőnek.
-ezt apu adta nekem szülinapomra
-apukád egy öreg hölgytől kapta. Aki azt mondta hogy megleled társad, ha kitalálod a kulcsot.
-ez képtelenség. Biztos a sok miatt beszélgetek egy szellemmel aki itt sincs.
-tényleg itt vagyok és most meg kell hallgatnod.
Le ült az ágyra, majd miután bólintottam vett egy nagy levegőt.
-réges régen amikor az emberiség a nagy csatákat vívta egy gonosz király megalapította a halál négyesét. Ennek a négy embernek kellett megölnia a tisztaság, becsület, jóság, remény királyait, de elbuktak. A mindenható felhasználta őket és felruházta őket a természet négy elemével. Tűz, föld, levegő, víz. Elnevezte őket Mortoknak és megparancsolta, hogy a jót szolgálják haláluk napjáig. A mortok apáról fiúra adták át hatalmukat. Egyszer egy nő veretett négy medaliont és erőt sugárzott beléjük. A medalion segítségével találták meg társukat és kaptak új hatalmat. A gonosz király is alapított négy elemet az alvilág segítségével és a lelkét oda adta fizetségűl.
-ejha! Ez mind szép és jó, de mi közöm van nekem ehez?
A nő a semmibe merengett.
-1815 májusában épp a társamat kerestem amikor egy almort megtámadott. Az erőmet akarta és inkább átruháztam valaki másnak mindhogy neki adjam. Mondtam egy évszámot, hónapot, napot és neki adtam, majd az almort megölt a szerelmem elött.
-mi volt az évszám? - kívámcdiskodtam.
-1994.04.04 - mosolyodott el.
-aaaaz neeeem lehet. - ráztam a fejem
-pedik igen. Te kaptad meg az erőmet ezt biztosan tudom és azért vagyok itt higy felkészítselek.