3.

3.
Mindig lesznek személyek, akiknek nem fog tetszeni az, aki vagy, amit teszel. Akik másként és jobban csinálnák a helyedben. Akik tudják, hogy kéne élned, mit kéne érezned. Akik mást látnak a tetteidben, mást hallanak ki a szavaidból, másként ítélnek meg. Megfelelni mindenkinek nem lehet és nem is kell. Hisz életed legfőbb bírálója csak te magad lehetsz. Amíg tetteid során a jó szándék vezérel, amíg mondanivalód igazat szól, ha szíved szava szerint élsz, addig nem számít, hogy mások kinek látnak. Ha magadba tekintesz úgy is tudod ki vagy.....
Ezzel az idézettel kezdtem a mai napot.
Végre péntek van, süt a nap, piszkosúl hideg van olyan szinten, hogy folyt a könnyem és az orrom is mire beértem a suliba.
Oda mentem a szekrényemhez és miután pepakoltam és rendbe szedtem magam bezártam az ajtót és elindúltam az órára amikor is Anita az Suli újság szerkeztője dühöngve kinyitotta az ajtót, majd körbe nézett és mikor a tekintete rám szegeződött odalépett hozzám, majd karommál fogva behúzott az irodájába.
-jészusom mit tettem? - gondolkoztam el magamban, de semmi nem jutott eszembe.
Beült a székébe, majd rám nézett.
-üljön le! - mutatott az asztala elötti székre.
Leültem majd úgy rácsapott az asztalra, hogy megilyedtem.
-a fotósomnak himlője lett, aki az inzerjút készítette volna megfázott és mivel másra nem igen számíthatok maga lesz az aki ezeket megcsinálja jövőhét hétfőre!
-iiiigen. - válaszoltam
- le fényképezi a foci csapatot és készít egy interjút a kapusról. A titkárságon kap gépet!- mondta ezt már kicsit nyugodtabban.
Bolintottam, de szerintem észre sem vette a laptopja mögül.
Mikot megint csend volt úgy gondoltam elmehetek így olyan gyorsan léptem ki az ajtón ahogy csak tudtam.
Magamban dühöngtem, mert így most 1 óra hrlyett majd 5- re érek haza.
Enyit a szép napról.
Megigazítottam a táskám pántját miközben a tömeget kerülgettem. Ránéztem egy szerelmes párra akik boldogan fogták egymás kezét és beszélgettek.
-bárcsak nekem is megadathatna ez egyszer!- motyoktam magamnak.
A rémséges folyosón a tegnapi nap miatt neveztem így sétáltam amikor össze ütköztem két sráccal.
-Gabi! Szép napunk van mi! - mondta Alex
-ha te momdod. - mondtam és próbáltam eliszkolni mellette.
-matekból volt házi nem? - kérdezte és nyújtotta a karját.
-volt.
-és ide afod?
Éreztem hogy mindjárt sírva fagadok ezédt inkább kivettem a táskámból és oda nyújtottam neki, de nem ő vette el hanem Xavér.
-megmomdtam, hogy ne baszakodjatok vele?! - motdta Xavér.
-mit véded ezt a csaj csak nem dugod?- kérdezte
Ekkor elszakadt nállam a cérna és nagyon bedühödtem. Ledobtam a táskám és elé álltam, majd a tenyerem jó nagyot csattamt az arcán.
Mrgsem mozdúlt a feje, de a következő ütéstől már igen csak az nem tőlem kapta. Hátra tántorgott majd le feküdt a földre. Hátra néztem Xavér pedig megfogta a táskám hozzám vágta a füzetemmel együtt majd lökött rajtam egyet.
-menj már! - mordult rám mikor látta, hogy nem mozdulok. Gyors léptekkel elindúltam, majd még láttam, hogy Alex vissza üt, de a diákoktól többet nem is láttam.
Óra után be mentem a titkárságra a gépért. A titkárságot belül található az igazgatói iroda ahol most az igazgató mérges hangja hallatszódott ki.
-ha nem talál magának partnert a szalagavatóra kiveszem a csapatból világos!
Szék nyikorgás hallatszódott gyorsan leguggoltam a fénymásológép elé.
Az ajtó becsapódott én pedig lassan felálltam. A titkárnő átnyújtotta a papírokat amiket én aláírtam és közben furán nézett rám. Doptam frlé egy mosolyt hàtha az ő napja széplesz ettől, de mivel nem viszomozta inkább elvettem a gépet és halk köszönés után elhagytam a terepet.
Az utolsó óra után vidáman köszöntem el a többiektől és indúltam volna haza, de eszembe jutott a foci és lehervadt a mosoly az arcomról. Ki mentem az udvarra át a füvön a csarnokhoz. Lr ültem az egyik padra és hamár ennyi időm van megírom a házit.
-passz már!
-nagyon jó.
Ilyen és ehez hasonló mondtatokat hallottam lentről aminek köszönhetően nehezzebben ment a hàzi.
Mikor végeztem a házival lentebb metészkedtem és megnézztem a fiúkat. És akkor máglattam őt vagyis Szombati Zsoltot. Ó micsoda egy pasi! Rövid barna haj, kerek arc, barna szemek, kicsit sok súlyfelesleg van rajta, de nekem így tetszik. Megengettem magamnak egy kis állom képet ahogy odajön hozzám dálunk, majd elhív randizni. Hmmmm! Ekkor felriadtam mert valaki ütögedte a válam. Felnéztem és az edzőbàt láttam magam elött.
-hát te Gabi mijáratban erre, cdak nem akarsz beállni a csapatba. - viccelődött majd leült mellém.
Honnan tudja a nevem?
-uristen még az kéne. - mondtam neki nevetve.
-de ha megondoltad magad azért szólj.
-mindenkép. Ő nem kéne visszamenni hozzájuk.
-nem még ráérnek. Azt mondtam nekik addig nyomják a fekvőtámaszt amíg beszélgetek ezzel a gyönyörű nővel. - mosolygott rám.
A tanár úr se volt csúnya! Barna szem, barna felzselézett haj és borostás arc.
-köszönöm. Ő...amúgy csak egy intetjút és képet akartam készíteni a csapatról.
-kivánsága parancs és mivel nem a diákom nyugodtan tegezhet.
-ez nem szabály ellenes?- kérdeztem tőle zavartan.
- majd titokban csináljuk. Ha valami gond van csak sikítson.
-jó...ő..
-Nemesi Kristóf. - nyújtozta a kezét.
Kezet ráztunk majd lementünk a fiúkhoz. Szegényekről már folyt a víz.
- na kislányok! Gyámánt beáll a helyére és mindenki rálő, de elötte Gabi készít egy képet szóval fslölzözni és beállni.
Ki guggolt, ki állt, de végül is megoldodták, mert én tanácstalan voltam az ügyben. Kristóf beállt középre, majd gyorsan készítettem pár képet. Miután megnézték és vállasztottak vissza mentek edzeni.
Még futniuk kellett 20 kört majd jött a kapura rugás. A srácok kifelé menet le vették a pólójukat én pedig gyönyörködtem a látványban.
De ezt is megzavarta valami mert a fiúk gyorsan a kapufához rohantak. Én is oda rohantam és Xavért láttam kiterűlve a földön.
-haver ne haragudj. - térdelt le mellé Roland.
-jól van elég lessz a romantikából! Segítse fel a kisasszomy pedig lássa el a beteget.
Hogy mi! Én? Dehát?
Xavért leültették egy padra nekem meg a kezembe nyomtak egy dobozt, majd kirohantak. Még Zsolti is!
Remegve leraktam a dobozt, elraktam a gépet a táskámba, majd a dobozt felnyitva kivettem a jódot és egy kis vattát. Xavér a fejét fogta én meg már elkezdtem sajnálni. Felemelte a fejét és azzal az úgyis el tuslak csábítani, hogy csak nézlek nézéssel nézett rám. Mivel nem tudtam, hogy mit tegyek mert leblokloltam àlltam ott bambán, amikor is felállt majd magához rántoot és vissza ült a helyére. Öntöttem egy kis jódott a vattára és kitakadítottam a sebét. Fel szisszent és minden egyes szisszenésnél meg markolta a combom. Barna szemével rám nézett én pedig visszatartottam a lélegzetemet. Homlokát ahol a sebb volt mellemhez érintette és szorosan átölelt.
-már nem is fáj, de máshol egyre jobban - mondta tompa hangon én pedig ki bontakoztam az öleléséből.
-ő...mmmméég...izé..kell egy interjú. - dadogtam és elpakoltam a jódott a helyére.
-ma nem Ella...
-ne hívj így!- sziszegtem rá.
-jó akkor Angyal. Szóval holnap gyere az edzőterembe.
-de ma nem jó?
-attól félnék, hogy valami rosszat tennék veled aminek nem ma jött el az ideje.
-hogyan?
Öaszeszedte a cuccait,majd ki ment a teremből.
-holnap 3-ra Ella. -szolt oda a válla fölött.
-mondta, hogy ne...-de már nem tudtam elmondani neki, mert elment.
Csak apa hívhat Ellának,de ő már nem fog így hívni és ez az én hibám.