2015. október 29., csütörtök

1

1
Látjátok azt a lányt ott a szekrény mellett? Nem azt aki úgy áll ott, mindha most lépett volna le a plakátról őróla majd később. Azt akinek lófarokba van kötve a haja, szemüveges és normális göncben van. Na az én vagyok! A nevem Tolnai Gabriella. 19 éves vagyok, egyszer szalajtottam és buktam ezért külsőre látszom csak okosnak. Na ennyit egyenlőre magamról, mert épp bujkálok. Hogy kitől? Tegyük fel inkább úgy, hogy kiktől. A focistáktól, pomponosoktól, táncosoktól akik mind a házim miatt áhítoznak.
És már egy kicsit meguntam. Meguntam, hogy én vagyok az aki megcsinálja a házit, én vagyok az aki csak azért van fent éjjszaka egykor, hogy a matekot megcsinálja jól ami nem igazán sikerűl. Persze őket ez nem izgat, mert nekik csak az számít, hogy kész legyen.
Amikor úgy gomdoltam, hogy tiszta a levegő feltünésmentesen elindulok.
Vagyis csak én azt hittem, hogy az majd úgy fog történni, de nem számítottam az én galáb cipőfűzömmel.
Mert paff... és a kanyarban akkorát estem, hogy csak úgy csattant.
Levertem a térdem és páran jól kiröhögtek.
Bár kellemes meglepetés is ért, mert az egyik táncos lány Gyémánt Dóra oda szalatt hozzám és felsegített. A csapata pedig felszette a füzeteimet, meg a táskám.
-jól vagy? - kérdezte Dóra
-fogjuk rá. - válaszoltam és elvettem a csapattól a cuccomat.
-na mivan Dóri így akarsz a potya házihoz jutni, hogy segítesz szegény Gabin? - kérdezte Kamilla az a csaj aki úgy nézzki mindha a plakátról esett volna le.
- kergesd a pompomjaidat Kami. - vágott vissza Dóra én pedig angolosan távosztam. Még hallottam a vitatkozásukat ami már 3 éve tart amikor is befordulok a sarkon máe látom a termet ahol kerek 45 percet fogok tölteni, de az utamat elálta Robi a focistás srác.
-Gabica, dejó hogy látlak! Úgy tudom, hogy ma volt töri beadandó. - átlarolta a válam és rám mosolyog.
- éééén...nnnem csináltam meg. - makogtam és hazuttam is egyben.
-na tudom, hogy kész van. - mondta mézesmàzosan és kikapta a kezemből a mappám.
Utánna kaptam, de feltartotta a fejefölé és közben nevet.
-létszi add vissza. - könyörögtem
-töri doga és megkapod. Siess mert becsengetnek. - nézett rá az órájára miközben a másikkal a mappámat fogja.
Föl le ugráltam és esküszöm, hogy már majdnem megvolt amikor is valaki kikapta a kezéből a mappám. Az a valaki nem más volt mint Gyémánt Xavér.
-nocsak mivan itt? - mondta méj hangon.
Már kezdtem bepipulni. Miért nem hagynak békén? Miért?
-Gyémánt, nekem csak a doga kell a többi a tiéd, bár a rózsaszín nem a te színed. - mondta Robi és oda állt mellé.
Xavér rezzenéstelen arcal nézett engem és én màr kezdtem feladni a harcot amikor is oda jött elém és oda adta mappám.
Teljesen meglepődtem és nem csak én hanem a többiek is.
-te meg mit csinálsz haver? - kérdezte Robi
-ha mégegyszer egyikőtök is elveszi Ella cuccát az csúnyán megjárja! Értve vagyok...- nézett körbe, majd Robira. -...haver?- fejezte be a mondatát és olyan közel voltak egymáshoz, hogy az orruk is összeért.
-nyugi mi csak szórakoztunk. - nyugtatta meg.
Xavér rám nézzett, majd biccentett, hogy elmehetek.
Kaptam a lehetöségen és olyan gyorsan eliszkoltam ahogy csak tudtam.
Még szerencsére az órára is beértem.
Egész nap azon agyaltam, hogy mi történhetett a két testvérpárral?
Az egyik teremben elbújva fogyasztottam el az ebédem és készültem a következő órára. Kinyilt az ajtó, majd a táncoslányok léptek be rajta.
Innen nincs menekvés - gondoltam magamban.
Dóri leült velem szembe a többiek bedik körbe. Megadóan felsóhajtottam és kivettem a füzetem a táskámból és átnyújtottam. Kérdőn rám nézett, majd megszólalt.
-mit csináljak ezzel?!
-aaaa házi...
-hadjál már a házival! - kapta ki a kezemböl a füzetet és lecsapta az asztalra.
-kislány nem a háziért jöttünk ide. - mondta Natasa
-nnn...
-nem! - vágott a szavamba Dóri.
-héj még megilyeszted. - védett meg Anna.
-azért vagyunk itt mert itt akarunk lenni. - mondta Dóri.
Ja vagy úgy. Dóri és csapata ott lehet ahol akar, de jólenne ha nekem is csak így működne az egész.
Ezek után ràmse nézztek vagy szöltak hanem hangosan beszélgettek egymás szavába és röhögtek.
-na és neked volt már pasid? - kérdezte az egyik táncos.
-nem. -hajtottam le a fejem amitől a szemüvegem lecsúsgott azt vissza toltam és vártam a megaláztatást.
-egy jókis buli kéne neked a Royál 50-be és csak úgy tapadnának rád a pasik. - mondta Anna
-kössz inkább azt kihagyom.
-mi lett a 14 éves party arc Gabival? - kérdezte Dóra, de szerencsére a becsengő megmentett és nem kellett vállaszolnom arra a kérdésre amire úgyis tudják a vállaszt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése