3.

3.
Mindig lesznek személyek, akiknek nem fog tetszeni az, aki vagy, amit teszel. Akik másként és jobban csinálnák a helyedben. Akik tudják, hogy kéne élned, mit kéne érezned. Akik mást látnak a tetteidben, mást hallanak ki a szavaidból, másként ítélnek meg. Megfelelni mindenkinek nem lehet és nem is kell. Hisz életed legfőbb bírálója csak te magad lehetsz. Amíg tetteid során a jó szándék vezérel, amíg mondanivalód igazat szól, ha szíved szava szerint élsz, addig nem számít, hogy mások kinek látnak. Ha magadba tekintesz úgy is tudod ki vagy.....
Ezzel az idézettel kezdtem a mai napot.
Végre péntek van, süt a nap, piszkosúl hideg van olyan szinten, hogy folyt a könnyem és az orrom is mire beértem a suliba.
Oda mentem a szekrényemhez és miután pepakoltam és rendbe szedtem magam bezártam az ajtót és elindúltam az órára amikor is Anita az Suli újság szerkeztője dühöngve kinyitotta az ajtót, majd körbe nézett és mikor a tekintete rám szegeződött odalépett hozzám, majd karommál fogva behúzott az irodájába.
-jészusom mit tettem? - gondolkoztam el magamban, de semmi nem jutott eszembe.
Beült a székébe, majd rám nézett.
-üljön le! - mutatott az asztala elötti székre.
Leültem majd úgy rácsapott az asztalra, hogy megilyedtem.
-a fotósomnak himlője lett, aki az inzerjút készítette volna megfázott és mivel másra nem igen számíthatok maga lesz az aki ezeket megcsinálja jövőhét hétfőre!
-iiiigen. - válaszoltam
- le fényképezi a foci csapatot és készít egy interjút a kapusról. A titkárságon kap gépet!- mondta ezt már kicsit nyugodtabban.
Bolintottam, de szerintem észre sem vette a laptopja mögül.
Mikot megint csend volt úgy gondoltam elmehetek így olyan gyorsan léptem ki az ajtón ahogy csak tudtam.
Magamban dühöngtem, mert így most 1 óra hrlyett majd 5- re érek haza.
Enyit a szép napról.
Megigazítottam a táskám pántját miközben a tömeget kerülgettem. Ránéztem egy szerelmes párra akik boldogan fogták egymás kezét és beszélgettek.
-bárcsak nekem is megadathatna ez egyszer!- motyoktam magamnak.
A rémséges folyosón a tegnapi nap miatt neveztem így sétáltam amikor össze ütköztem két sráccal.
-Gabi! Szép napunk van mi! - mondta Alex
-ha te momdod. - mondtam és próbáltam eliszkolni mellette.
-matekból volt házi nem? - kérdezte és nyújtotta a karját.
-volt.
-és ide afod?
Éreztem hogy mindjárt sírva fagadok ezédt inkább kivettem a táskámból és oda nyújtottam neki, de nem ő vette el hanem Xavér.
-megmomdtam, hogy ne baszakodjatok vele?! - motdta Xavér.
-mit véded ezt a csaj csak nem dugod?- kérdezte
Ekkor elszakadt nállam a cérna és nagyon bedühödtem. Ledobtam a táskám és elé álltam, majd a tenyerem jó nagyot csattamt az arcán.
Mrgsem mozdúlt a feje, de a következő ütéstől már igen csak az nem tőlem kapta. Hátra tántorgott majd le feküdt a földre. Hátra néztem Xavér pedig megfogta a táskám hozzám vágta a füzetemmel együtt majd lökött rajtam egyet.
-menj már! - mordult rám mikor látta, hogy nem mozdulok. Gyors léptekkel elindúltam, majd még láttam, hogy Alex vissza üt, de a diákoktól többet nem is láttam.
Óra után be mentem a titkárságra a gépért. A titkárságot belül található az igazgatói iroda ahol most az igazgató mérges hangja hallatszódott ki.
-ha nem talál magának partnert a szalagavatóra kiveszem a csapatból világos!
Szék nyikorgás hallatszódott gyorsan leguggoltam a fénymásológép elé.
Az ajtó becsapódott én pedig lassan felálltam. A titkárnő átnyújtotta a papírokat amiket én aláírtam és közben furán nézett rám. Doptam frlé egy mosolyt hàtha az ő napja széplesz ettől, de mivel nem viszomozta inkább elvettem a gépet és halk köszönés után elhagytam a terepet.
Az utolsó óra után vidáman köszöntem el a többiektől és indúltam volna haza, de eszembe jutott a foci és lehervadt a mosoly az arcomról. Ki mentem az udvarra át a füvön a csarnokhoz. Lr ültem az egyik padra és hamár ennyi időm van megírom a házit.
-passz már!
-nagyon jó.
Ilyen és ehez hasonló mondtatokat hallottam lentről aminek köszönhetően nehezzebben ment a hàzi.
Mikor végeztem a házival lentebb metészkedtem és megnézztem a fiúkat. És akkor máglattam őt vagyis Szombati Zsoltot. Ó micsoda egy pasi! Rövid barna haj, kerek arc, barna szemek, kicsit sok súlyfelesleg van rajta, de nekem így tetszik. Megengettem magamnak egy kis állom képet ahogy odajön hozzám dálunk, majd elhív randizni. Hmmmm! Ekkor felriadtam mert valaki ütögedte a válam. Felnéztem és az edzőbàt láttam magam elött.
-hát te Gabi mijáratban erre, cdak nem akarsz beállni a csapatba. - viccelődött majd leült mellém.
Honnan tudja a nevem?
-uristen még az kéne. - mondtam neki nevetve.
-de ha megondoltad magad azért szólj.
-mindenkép. Ő nem kéne visszamenni hozzájuk.
-nem még ráérnek. Azt mondtam nekik addig nyomják a fekvőtámaszt amíg beszélgetek ezzel a gyönyörű nővel. - mosolygott rám.
A tanár úr se volt csúnya! Barna szem, barna felzselézett haj és borostás arc.
-köszönöm. Ő...amúgy csak egy intetjút és képet akartam készíteni a csapatról.
-kivánsága parancs és mivel nem a diákom nyugodtan tegezhet.
-ez nem szabály ellenes?- kérdeztem tőle zavartan.
- majd titokban csináljuk. Ha valami gond van csak sikítson.
-jó...ő..
-Nemesi Kristóf. - nyújtozta a kezét.
Kezet ráztunk majd lementünk a fiúkhoz. Szegényekről már folyt a víz.
- na kislányok! Gyámánt beáll a helyére és mindenki rálő, de elötte Gabi készít egy képet szóval fslölzözni és beállni.
Ki guggolt, ki állt, de végül is megoldodták, mert én tanácstalan voltam az ügyben. Kristóf beállt középre, majd gyorsan készítettem pár képet. Miután megnézték és vállasztottak vissza mentek edzeni.
Még futniuk kellett 20 kört majd jött a kapura rugás. A srácok kifelé menet le vették a pólójukat én pedig gyönyörködtem a látványban.
De ezt is megzavarta valami mert a fiúk gyorsan a kapufához rohantak. Én is oda rohantam és Xavért láttam kiterűlve a földön.
-haver ne haragudj. - térdelt le mellé Roland.
-jól van elég lessz a romantikából! Segítse fel a kisasszomy pedig lássa el a beteget.
Hogy mi! Én? Dehát?
Xavért leültették egy padra nekem meg a kezembe nyomtak egy dobozt, majd kirohantak. Még Zsolti is!
Remegve leraktam a dobozt, elraktam a gépet a táskámba, majd a dobozt felnyitva kivettem a jódot és egy kis vattát. Xavér a fejét fogta én meg már elkezdtem sajnálni. Felemelte a fejét és azzal az úgyis el tuslak csábítani, hogy csak nézlek nézéssel nézett rám. Mivel nem tudtam, hogy mit tegyek mert leblokloltam àlltam ott bambán, amikor is felállt majd magához rántoot és vissza ült a helyére. Öntöttem egy kis jódott a vattára és kitakadítottam a sebét. Fel szisszent és minden egyes szisszenésnél meg markolta a combom. Barna szemével rám nézett én pedig visszatartottam a lélegzetemet. Homlokát ahol a sebb volt mellemhez érintette és szorosan átölelt.
-már nem is fáj, de máshol egyre jobban - mondta tompa hangon én pedig ki bontakoztam az öleléséből.
-ő...mmmméég...izé..kell egy interjú. - dadogtam és elpakoltam a jódott a helyére.
-ma nem Ella...
-ne hívj így!- sziszegtem rá.
-jó akkor Angyal. Szóval holnap gyere az edzőterembe.
-de ma nem jó?
-attól félnék, hogy valami rosszat tennék veled aminek nem ma jött el az ideje.
-hogyan?
Öaszeszedte a cuccait,majd ki ment a teremből.
-holnap 3-ra Ella. -szolt oda a válla fölött.
-mondta, hogy ne...-de már nem tudtam elmondani neki, mert elment.
Csak apa hívhat Ellának,de ő már nem fog így hívni és ez az én hibám.

2.

2
Miután hazaértem a suliból amyára bukkantam rá a konyhában teljes harci szerelésben ( maszk, sütő kesztyű, lapát, fedő ) készíti el a vacsit. Pár percig csak döbbenten nézztem az eseményeket, majd miután anya győzött megvártam amíg elzárja a házt és bentebb merészkedtem. Anyu látta rajtam hogy alig birom visszatartani a nevetésem és fenyegetően meg rázta az újját.
-ne merd kinevetni öreganyádat, mert nincs vacsi!
-én soha! - araktam fel megadóan a kezem és meg próbáltam elcsenni egykis sült krumplit. Mikor nem figyelt oda elvettem egyett, majd kirohantam a konyhából
-na megáj! - kiabált utánnam anya
-szeretlek! - szóltam neki vissza és ledobtam a cipőmet a szobám egyik sarkába.
Miután kényelmes lábbelit húztam magamra ( a nyuszis mamuszom ami már lassan 6 éves! ) visszamentem a konyhába.
-sulibam mi a helyzet? - kérdezte anya miután nekiláttam az evésnek.
-minden jó.
-jegy?
-egy kettes matekból.
-az a lényeg hogy görbüljön.
-ahan.
-de valami csak történ
Csak nem hadja a sulit békén. Sohajtottam egyetés elmeséltem neki, hogy mitörtént velem.
-nocsak. Hadd nézzem azt a gyereket.
Kikapta a telefont a zsebéből majd rákeresett Xavérra.
-na! Nem is rosszképű gyedek!
-hát nekem egyáltalán nem tetszik. - huztam el a szám.
-itt vvagy már lassan 19 és tudtommal még egy barátod sem volt.
-jól van ez így.
-hogy lessz így unokám. - sohajtott fel én meg a szememet forgattam.
-majd lesz, ha eljön az ideje.
-de valaki csak felkeltette az érdeklődésedet?
-fel
-éssss?- kiváncsiskodott.
-és semmi.
-ajj! Tudtam. - állt fel a székröl és rakta el a mosatlant a gépbe.
- különben is én nem tetszem neki.
-mondta?
-nem
-hátakkor még van remény.
Felkapta a kávéspoharát és elment dolgozni. Én is öntöttem magamnak egykis kólát majd nekikezdtem a leckének. Miután végeztem velük befeküdtem az ágyba és ölembe húzva a laptopom a mitológia dogának kezdtem neki.
A feladat az, hogy keressünk egy mitológiai történetet és írjunk belőle kétoldalt.
Az én dolgozatom címe sok keresgetés után: A Mort lett!

1

1
Látjátok azt a lányt ott a szekrény mellett? Nem azt aki úgy áll ott, mindha most lépett volna le a plakátról őróla majd később. Azt akinek lófarokba van kötve a haja, szemüveges és normális göncben van. Na az én vagyok! A nevem Tolnai Gabriella. 19 éves vagyok, egyszer szalajtottam és buktam ezért külsőre látszom csak okosnak. Na ennyit egyenlőre magamról, mert épp bujkálok. Hogy kitől? Tegyük fel inkább úgy, hogy kiktől. A focistáktól, pomponosoktól, táncosoktól akik mind a házim miatt áhítoznak.
És már egy kicsit meguntam. Meguntam, hogy én vagyok az aki megcsinálja a házit, én vagyok az aki csak azért van fent éjjszaka egykor, hogy a matekot megcsinálja jól ami nem igazán sikerűl. Persze őket ez nem izgat, mert nekik csak az számít, hogy kész legyen.
Amikor úgy gomdoltam, hogy tiszta a levegő feltünésmentesen elindulok.
Vagyis csak én azt hittem, hogy az majd úgy fog történni, de nem számítottam az én galáb cipőfűzömmel.
Mert paff... és a kanyarban akkorát estem, hogy csak úgy csattant.
Levertem a térdem és páran jól kiröhögtek.
Bár kellemes meglepetés is ért, mert az egyik táncos lány Gyémánt Dóra oda szalatt hozzám és felsegített. A csapata pedig felszette a füzeteimet, meg a táskám.
-jól vagy? - kérdezte Dóra
-fogjuk rá. - válaszoltam és elvettem a csapattól a cuccomat.
-na mivan Dóri így akarsz a potya házihoz jutni, hogy segítesz szegény Gabin? - kérdezte Kamilla az a csaj aki úgy nézzki mindha a plakátról esett volna le.
- kergesd a pompomjaidat Kami. - vágott vissza Dóra én pedig angolosan távosztam. Még hallottam a vitatkozásukat ami már 3 éve tart amikor is befordulok a sarkon máe látom a termet ahol kerek 45 percet fogok tölteni, de az utamat elálta Robi a focistás srác.
-Gabica, dejó hogy látlak! Úgy tudom, hogy ma volt töri beadandó. - átlarolta a válam és rám mosolyog.
- éééén...nnnem csináltam meg. - makogtam és hazuttam is egyben.
-na tudom, hogy kész van. - mondta mézesmàzosan és kikapta a kezemből a mappám.
Utánna kaptam, de feltartotta a fejefölé és közben nevet.
-létszi add vissza. - könyörögtem
-töri doga és megkapod. Siess mert becsengetnek. - nézett rá az órájára miközben a másikkal a mappámat fogja.
Föl le ugráltam és esküszöm, hogy már majdnem megvolt amikor is valaki kikapta a kezéből a mappám. Az a valaki nem más volt mint Gyémánt Xavér.
-nocsak mivan itt? - mondta méj hangon.
Már kezdtem bepipulni. Miért nem hagynak békén? Miért?
-Gyémánt, nekem csak a doga kell a többi a tiéd, bár a rózsaszín nem a te színed. - mondta Robi és oda állt mellé.
Xavér rezzenéstelen arcal nézett engem és én màr kezdtem feladni a harcot amikor is oda jött elém és oda adta mappám.
Teljesen meglepődtem és nem csak én hanem a többiek is.
-te meg mit csinálsz haver? - kérdezte Robi
-ha mégegyszer egyikőtök is elveszi Ella cuccát az csúnyán megjárja! Értve vagyok...- nézett körbe, majd Robira. -...haver?- fejezte be a mondatát és olyan közel voltak egymáshoz, hogy az orruk is összeért.
-nyugi mi csak szórakoztunk. - nyugtatta meg.
Xavér rám nézzett, majd biccentett, hogy elmehetek.
Kaptam a lehetöségen és olyan gyorsan eliszkoltam ahogy csak tudtam.
Még szerencsére az órára is beértem.
Egész nap azon agyaltam, hogy mi történhetett a két testvérpárral?
Az egyik teremben elbújva fogyasztottam el az ebédem és készültem a következő órára. Kinyilt az ajtó, majd a táncoslányok léptek be rajta.
Innen nincs menekvés - gondoltam magamban.
Dóri leült velem szembe a többiek bedik körbe. Megadóan felsóhajtottam és kivettem a füzetem a táskámból és átnyújtottam. Kérdőn rám nézett, majd megszólalt.
-mit csináljak ezzel?!
-aaaa házi...
-hadjál már a házival! - kapta ki a kezemböl a füzetet és lecsapta az asztalra.
-kislány nem a háziért jöttünk ide. - mondta Natasa
-nnn...
-nem! - vágott a szavamba Dóri.
-héj még megilyeszted. - védett meg Anna.
-azért vagyunk itt mert itt akarunk lenni. - mondta Dóri.
Ja vagy úgy. Dóri és csapata ott lehet ahol akar, de jólenne ha nekem is csak így működne az egész.
Ezek után ràmse nézztek vagy szöltak hanem hangosan beszélgettek egymás szavába és röhögtek.
-na és neked volt már pasid? - kérdezte az egyik táncos.
-nem. -hajtottam le a fejem amitől a szemüvegem lecsúsgott azt vissza toltam és vártam a megaláztatást.
-egy jókis buli kéne neked a Royál 50-be és csak úgy tapadnának rád a pasik. - mondta Anna
-kössz inkább azt kihagyom.
-mi lett a 14 éves party arc Gabival? - kérdezte Dóra, de szerencsére a becsengő megmentett és nem kellett vállaszolnom arra a kérdésre amire úgyis tudják a vállaszt